A mai világban a Albert Soboul továbbra is alapvető és érdekfeszítő téma, amely felkelti az akadémikusok, tudósok, szakemberek és rajongók figyelmét egyaránt. A Albert Soboul jelentősége különböző területeken nyilvánul meg, az orvostudománytól a technológiáig, a politikán és a kultúrán keresztül. A történelem során a Albert Soboul tanulmányozás és vita tárgya volt, bemutatva jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Albert Soboul-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, annak eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi hatásáig, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a lenyűgöző és folyamatosan változó témáról.
Albert Soboul | |
Született | 1914. április 27. Ammi Moussa |
Elhunyt | 1982. szeptember 11. (68 évesen) Nîmes |
Álneve |
|
Állampolgársága | francia |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Prix Dumas-Millier (1972) |
Sírhelye |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Albert Marius Soboul (Orán, 1914. április 27. – Nîmes, 1982. szeptember 11.) francia történész, a Sorbonne professzora. Kutatási területe a francia forradalom története és Napóleon voltak.
Ammi Moussában (Algéria) született. Röviddel születése után apja elesett az első világháborúban. Nővérével Gisèle-lel egy ideig Algériában éltek, majd anyjuk halála után 1922-ben Nîmes-be költöztek Marie nagynénjükhöz. Itt kezdte meg középiskolai tanulmányait, amit Montpellier-ben, majd a Louis-le-Grand de Paris középiskolájában folytatott. Tanulmányait a Sorbonne-on fejezte be.
Pierre Derocles álnéven 1937-ben Saint-Justről publikált egy tanulmányt, majd 1939-ben belépett a Francia Kommunista Pártba. 1939-40 folyamán katonai szolgálatot látott el, majd leszerelése után középiskolai tanár lett Montpellier-ben. 1942-ben letartóztatták mivel részt vett egy betiltott diáktüntetés szervezésében A háború alatt a Musée national des arts et traditions populaires megbízásából bejárta Franciaországot a vidéki lakosság életét tanulmányozva. A kutatói tevékenysége, illetve az ezzel járó gyakori utazások megkönnyítették számára, hogy részt vegyen a francia ellenállásban.
A felszabadulás után visszatért a montpellier-i középiskolába, majd Marcelin-Berthelot, végül pedig a Henri-IV. középiskolába nevezték ki. Barátja, Georges Lefebvre irányításával készítette el disszertációját 1958-ban a párizsi sans-culotte-okról (Les sans-culottes parisiens en l’an II). Ezt követően Clermond-Ferrand egyetemére kapott kinevezést, majd 1967-ben a Sorbonne-on lett tanszékvezető és a Francia Forradalom Történeti Intézetének (Institut d'Histoire de la Révolution française) vezetője.
Elkötelezett marxistaként a forradalomban a különböző osztályok közötti küzdelmet látta. A 70-80-as évektől felfogását bírálva jelent meg a magát revizionistának nevező irányzat, melynek a legismertebb képviselője François Furet. A francia forradalom Múzeumának dokumentációs Központja a nevét viseli.
A Père-Lachaise temetőben temették el, nem messze attól a helytől (Mur des Fédérés), ahol a párizsi kommün harcosait (kommünárdok) kivégezték 1871 májusában.