Ebben a cikkben a André Salmon témáját különböző megközelítésekből és nézőpontokból tárgyaljuk. A történelem során a André Salmon-et különböző tudományágak szakértői tanulmányozták és elemzik, ami lehetővé tette számunkra, hogy megértsük jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. A kezdetektől napjainkig a André Salmon alapvető szerepet játszott az emberi fejlődésben, vitákat, reflexiókat és előrelépéseket generált a tudás különböző területein. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy elmélyüljünk a André Salmon relevanciájában a mindennapi életben, elemezzük a hatását a különböző területeken, valamint az egyéni és kollektív identitások kialakításában betöltött szerepét.
André Salmon | |
Modigliani, Picasso és Salmon 1916-ban | |
Született | 1881. október 4. Popincourt |
Elhunyt | 1969. március 12. (87 évesen) Sanary-sur-Mer |
Álneve | Pol de Comène |
Állampolgársága | francia |
Szülei | Émile Frédéric Salmon |
Foglalkozása | |
Kitüntetései | |
A Wikimédia Commons tartalmaz André Salmon témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
André Salmon (Párizs, 1881. október 4. – Sanary-sur-Mer, 1969. március 12.) francia író, költő, műkritikus, újságíró.
1897-ben szüleivel Szentpétervárra költözött. Megtanult oroszul, és később a Francia Konzulátus attaséjaként dolgozott. Szentpéterváron fedezte fel Tristan Corbière, Lautréamont, Arthur Rimbaud és Maurice Maeterlinck műveit.
1902-ben visszatért Franciaországba, hogy letöltse katonai szolgálatát, de gyenge fizikuma miatt alkalmatlannak nyilvánították. A Quartier Latin egyik pincebárjában megismerkedett Guillaume Apollinaire-rel, az akkor még ismeretlen, fiatal költővel, Alfred Jarryval, Paul Fort-ral, Manolo Hugué katalán szobrásszal. Huguén keresztül találkozott Max Jacobbal és Picassóval. Picasso legújabb festményeinek hatására a kubizmus lelkes támogatója lett. 1908-ban beköltözött a Bateau-Lavoirba, de később a Montparnasse-on bérelt lakást. Amedeo Modigliani és Jean Cocteau is baráti köréhez tartozott. 1905-ben jelentek meg először versei a Vers et Prose irodalmi folyóiratban.
1964-ben megkapta a Francia Akadémia Költészeti Nagydíját.