Ebből az alkalomból egy olyan témával kívánunk foglalkozni, amely a társadalom különböző szektorai számára nagyon fontos és érdekes. A Az Európai Unió bővítése olyan téma, amely sokak figyelmét felkeltette, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár mai befolyása miatt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Az Európai Unió bővítése jelentőségét és jelentését, és mélyreható elemzést kínálunk a különböző területeken gyakorolt következményeiről és befolyásáról. További információkat fogunk megtudni a Az Európai Unió bővítése-ről és annak különböző összefüggésekben gyakorolt hatásáról, így olvasóink jobban megérthetik ezt a témát.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 27 jelenlegi tagállamig (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Dánia, Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Finnország, Svédország, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Horvátország). A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.
A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.
A vasfüggöny és a berlini fal megszűnése 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.
Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.
Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta, amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott. Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott. A csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.
Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött. A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el. A tárgyalások 2014. január 21-én kezdődtek.
Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté. A tárgyalások 2012. június 29-én kezdődtek.
Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt, a csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.
Ukrajna 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt. A tárgyalások 2023 decemberében kezdődtek.
Moldova 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt. A tárgyalások 2023 decemberében kezdődtek.
Bosznia-Hercegovina 2022. december 15-én megkapta a tagjelölti státuszt.
Grúzia 2023. decemberében kapta meg a tagjelölti státuszt.
Koszovó beadta a csatlakozási kérelmet.
Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.
Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.
Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.
Az Egyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020 január 31-én kilépett.