Bálint Tibor

Bálint Tibor
Kántor László felvétele
Született	1932. június 12. Kolozsvár
Elhunyt	2002. január 28. (69 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Bálint Júlia
Foglalkozása	író
Kitüntetései	Déry Tibor-díj József Attila-díj Márai Sándor-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Tibor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bálint Tibor (Kolozsvár, 1932. június 12. – Kolozsvár, 2002. január 28.) erdélyi magyar író, műfordító.

Élete

Bálint Tibor Kolozsvárott született, lumpenproletár környezetben eszmélkedett, öntudatra ébredése azonban már a kolozsvári Református Kollégiumban következett be, ahova, mint tehetséges, tanulásra kilátástalan körülmények között élő munkásgyerek került. A megaláztatásokban gazdag gyermekkori élmények nem zárultak le a kollégiumban; íróvá érése, illetve újságíróskodása előtt és alatt különböző területeken újabb élettapasztalatra tehetett szert.

Az 1950-es évek második felében karcolatokkal, novellákkal jelentkezett, első kötete a Forrás könyvsorozatban jelent meg, Csendes utca címen. Az indulás novelláit beajánló írásában Bajor Andor „nagy fölfedezésekre, álmélkodtató csodákra” tartja képesnek Bálint Tibort, ami a későbbi évek során egyre inkább igazolódik is. Prózaíró ősei között elsősorban Krúdy Gyulát, Gellérit, Kosztolányi Dezsőt kell említenünk, de Nagy Lajostól is tanult. A Csendes utcában, mint a kötetcím is jelzi, főként hangulatnovellákat találunk, valamennyi elégiára hangolt. Hőseik minden pátoszt nélkülöző kisemberek, akiknek kisebb-nagyobb lelki problémáit nagy megértéssel és szeretettel rajzolja meg a fiatal író. Nem csoda, hogy a dogmatikus irodalombírálat éppen Bálinttal szemben mutatkozott a legtürelmetlenebbnek, témáit periferikusnak, hőseit bizarrnak, hisztériásnak bélyegezte, s igyekezett lebeszélni a szerzőt az „elvarázsolt hétköznapok”-ról. A kisszerűség veszélye, amely a Csendes utca egyik-másik karcolatát valóban fenyegette, egyre inkább tudatosult Bálint Tiborban, s ez az Angyaljárás a lépcsőházban című kötet novelláinak új sajátosságában nyilvánult meg: a líraiság fenntartásával a hétköznapi valóság fölé emelkednek, példázatok formáját öltik. Bálint Tibor a kisemberek kis és nagy tragédiáiról írt, változatlan együttérzése ellenére mégis mind nagyobb teret engedett a lírai groteszknek. Így születtek a romániai magyar novella olyan antológiadarabjai, mint a Hordozható kacagások, a Játsszatok csak szépen, a Bölcsődal.

Egy kevésbé jelentős ifjúsági kisregény után még messzebb távolodik a Csendes utca hétköznapjaitól: Önkéntes rózsák Sodomában címen tudományos-fantasztikus kisregényt ír. Ez a műve is önmagához való hűsége, a folytonosság jegyében született, s nincs köze a tudományos fantasztikum divatjához. Igaz, ő is fölépít egy jövőbe helyezett, absztrakt, többé-kevésbé abszurd világot, ezzel azonban nem eltávolodni akar korunk valóságától, Földünktől és attól a kis földdarabtól, amelyen él. A fantasztikus keret egyszerű eszköz az író kezében, hogy a probléma lényegéhez közelebb férkőzzön, s a groteszk vagy éppen abszurd helyzetben kiáltóan figyelmeztessen a humánum be nem helyettesíthető voltára. Arra, hogy a technikai civilizáció, a tökéletes szervezettség még nem jelenti az emberi boldogságot. E tekintetben az Önkéntes rózsák Sodomában szellemi rokonságot őriz Déry Tibor G. A. úr X.-ben című regényével. Műfajilag Bálint még inkább szakít a hagyományos epikai építkezéssel, a szabad asszociációs líra lehetőségével él. A nem logikai konstrukcióval megteremtett keretbe tökéletesen illeszkednek a biblikus felkiáltójelek, jeremiádszerűséget kölcsönözve a mű egészének.

Bálint Tibor írói fejlődésének legjelentősebb állomása a Zokogó majom című nagyregény. A téma már a Sötétkamra című novellában feltűnik, jelezve, hogy az Angyaljárás a lépcsőházban „világtalansága” mögött milyen valóságfedezet, mekkora életismeret áll. A Zokogó majom önéletrajzi regény, egy lumpenkörnyezetből jött gyermek életútját követi figyelemmel a gyermekkori kilátástalanságtól az újságíróvá válásig. Ez a lumpenvilág, amely terjedelemben és esztétikai minőségben is a regény középpontjában áll, kiválóan alkalmasnak bizonyul perspektivikusabb mondanivaló közlésére, akárcsak Fejes Endre Rozsdatemetőjében. A Zokogó majom kisembereinek feje fölött is elzúg a történelem, közülük lényegében csak Kálmánkának, a regény főhősének sikerül kiemelkednie, szembefordulva azzal a máról holnapra tengődő életformával, amely az egész „élhetetlen család kálváriájá”-t jellemzi, csupán az anyjától örökölt jóságot őrizve meg kamatozó értékként gyermekkorából. A regény többi központi figurája megszomorított, megalázott, eltorzult lélek; különösen a panoptikumi „szerelmespár”, a kajlafülű, izgága pincér, Hektor, s a vele meg-megszakadó vadházasságban élő Böske rajza sikerült remekbe. Az ő alakjában teljesedik ki a lírai groteszk, amellyel korábbi novelláiban is találkoztunk.

A 19. századi realista próza és a 20. századi modern irányzatok eredeti keveredéséből született Bálint Tibor nagyregénye. A részletek „az igazság alkatrészei”, vallja, e részletek tisztelete azonban nem fordul új tárgyiasságba, divatos érzelemnélküliségbe, a Zokogó majom írója hisz a valóság és az ábránd, az álomvilág egymást kiegészítésében. S noha a kolozsvári lumpenvilág szociológiai pontosságú leírását, tipológiáját adja, erős pszichológiai hajlamának érvényesítésével a teljes élet illúzióját kelti. A külső és belső történések pontos időbeli rögzítését ugyancsak fontosnak tartja. A danzigi konfliktustól Sztálin haláláig ível a regény cselekményét magyarázó történelem, de ezt a harminc évnyi históriát Bálint nem akarja mesterségesen „egy élhetetlen család” hétköznapjaiba bevinni, s így rontani az ábrázolás hitelét. Írói szemléletmódját alátámasztó művészi megoldást talál: korabeli újságcikk-címekből, hírekből és apróhirdetésekből összevágott montázsokkal érzékelteti a cselekmény történelmi idejét. A montázsok önmagukban is sikerültek, korhangulatot árasztanak, ugyanakkor műfajilag is jelzik, hogy alakul a történelem a regény kisembereinek akaratától s jórészt tudatától is függetlenül. Részben éppen e montázsok révén, szerkezetileg is eredeti alkotás a Zokogó majom. A tárgyi részletek s a lélektani finomságok iránt megnyilvánuló fogékonysága ellenére Bálint Tibor nem merül bele a regénykompozíciót szétbontó leírásokba, megőrzi a regényben is novelláinak tömörségét. A több szálon futó cselekményt hasonló fegyelemmel arányítja. Regényszerkesztése ennyiben tehát inkább hagyományos, mint formabontó, bár a lineáris építkezést helyenként időjátékkal szakítja meg, s a cselekményes fejezetek közé ékelődnek be az említett történelmi montázsok. Ismeri és alkalmazza a motívumismétléses szerkesztésmódot is, olykor pedig zárótételszerűen alkot meg egy-egy fejezetet. Sokféle elemből épült tehát az utóbbi huszonöt év romániai magyar irodalmának egyik legnagyobb könyvsikere.

A regény színpadi változata sikerrel menti át a Zokogó majom számos etikai és esztétikai értékét, sőt még inkább előtérbe állítja az ötvenes évek reális ábrázolásában úttörő valóságlátását. Bálint Tibor „drámai invokációja” műfajilag is érdekes kísérlet, figyelemre méltó pillanat a romániai magyar dráma megújulásában.

E regény- és színpadi siker után Bálint egyelőre visszatér a rövidebb műformákhoz. Novelláskötetei mellett, könyvbe gyűjtött esszéi, különösen miniatűr író- és művészportréi jelentősek: a Kenyér és gyertyaláng Kosztolányi örökösének mutatja ebben az esszé-kritika-karcolat határán álló, rendkívül olvasmányos és szuggesztív műfajban. A Zokogó majom folytatását ugyancsak novellisztikus szerkezetek egymás mellé illesztésével valósítja meg.

Művei

• Csendes utca, Bukarest, 1963
• Búcsú a rövidnadrágtól, Bukarest, 1964
• Cérnakáplár, Bukarest, 1964
• Angyaljárás a lépcsőházban, Bukarest, 1966
• Önkéntes rózsák Sodomában (sci-fi kisregény), Bukarest, 1967
• Zokogó majom (regény), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1969
• Császár és kalaposinas, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971
• Nekem már fáj az utazás, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
• Robot Robi kalandjai, Bukarest, 1973
• Kenyér és gyertyaláng, (arcképek, vallomások, tanulmányok), Dacia, Kolozsvár, 1975
• Kifli utca zsemle szám, (karcolatok), Bukarest, 1978
• Zarándoklás a panaszfalhoz, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978
• Látomás mise után, (elbeszélések), 1979
• Mennyei romok, (tanulmányok, karcolatok, elbeszélések), Kolozsvár, 1979
• Mese egy őrült kakaduról, (elbeszélések), Bukarest, 1982
• Én voltam a császár, (mesék, történetek), Bukarest, 1983
• Családi ház kerttel, (elbeszélések), Kolozsvár, 1986
• A háromszáz esztendős pacsirta, (elbeszélések), Bukarest, 1986
• Nyargaló ihlet, (cikkek, karcolatok), Bukarest, 1988
• Marci kalandjai, (történetek), Bukarest, 1990
• Bábel toronyháza, Polis, Kolozsvár, 1996, ISBN 9739688594
• Végtelen világbajnokság; Littera Nova, Budapest, 1999, Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2001
• Könyörgés kétségbeesés ellen, Neptun Impex, 2002
• Sánta angyalok utcája. Drámai invokáció két részben; Kalota, Kolozsvár, 2004
• Zarándoklás a panaszfalhoz. Párhuzamos életutak; Kriterion, Kolozsvár, 2007
• Antal, a láthatatlan; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009 (Nagyapó mesefája. Új sorozat)
• Kálmánka, te vagy a császár. Válogatás a szerző Napsugárban megjelent meséiből, történeteiből; vál., szerk. Zsigmond Emese; Napsugár Alapítvány, Kolozsvár, 2010
• Kérdések könyve; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2013 (Mesevonat)
• Ha Simonnak Hatalma volna (olvasmány)

Műfordításai

• Eugen Barbu: Világteremtés
• Eugen Barbu: A gödör
• Ion Luca Caragiale írásai
• Ion Minulescu: Román nyelvből elégtelen

Díjak, kitüntetések

• 1969 és 1979 – A Romániai Írószövetség Prózadíja
• 1978 – Kritikusok Díja és Pezsgő-díj
• 1992 – Déry Tibor-díj
• 1992 – Krúdy Alapítvány díja
• 1995 – Soros alapítvány alkotói díja
• 1998 – József Attila-díj
• 2002 – Márai Sándor-díj
• 2015 – Magyar Örökség díj (posztumusz)

Képgaléria

Kántor László felvételei

Jegyzetek

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I–V. Főszerk. Balogh Edgár, Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1981–2010.  

További információk

• Bálint Tibor írói vendégoldala az Adatbank.ro-n
• Halálraítéltek olimpiája (Kortárs)
• Holland kakaó (Mozgó Világ)
• Zokogó majom – könyvismertető
• Bábel toronyháza – könyvismertető
• Köllő Katalin: A tehetség milliárdosa (nekrológ) Szabadság, 2002. február 4.
• Bertha Zoltán: Bálint Tibor; Akadémiai, Bp., 1990 (Kortársaink)
• Vallomás repedt tükör előtt. Bálint Tibor emlékezete; szerk. Bálint Júlia, Demény Péter; Polis, Kolozsvár, 2007
• Más térben.c 1932–2002; szerk. Egyed Emese; Komp-Press–Kolozsvár Társaság–Bálint Tibor Baráti Társaság, Kolozsvár, 2012
• Demeter Zsuzsa: Bálint Tibor. Esszék, tanulmányok; MMA, Bp., 2022

Kapcsolódó szócikkek

• Kolozsvár magyar irodalmi élete