Ebben a cikkben a Devecseri Gábor témáját mélyrehatóan megvizsgáljuk azzal a céllal, hogy kimerítően elemezzük annak különböző aspektusait, és teljes képet adjunk annak fontosságáról és a mai társadalomra gyakorolt hatásáról. Ezen a vonalon a történelmi és kulturális vonatkozásokkal, valamint a Devecseri Gábor-hez kapcsolódó legújabb tanulmányokkal és megállapításokkal is foglalkozni fognak. Ezenkívül a terület szakértőinek különböző nézőpontjait és véleményét is megvizsgálják, hogy megvilágítsák ezt a folyamatosan fejlődő témát. Reméljük, hogy ez a cikk nemcsak értékes információkkal szolgál majd, hanem elmélkedéseket és vitákat is generál a Devecseri Gábor-ről, hogy elősegítse a téma mélyebb és gazdagabb megértését.
Devecseri Gábor | |
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike | |
Született | 1917. február 27. Budapest |
Elhunyt | 1971. július 31. (54 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Huszár Klára (1941–1971) |
Szülei | Devecseriné Guthi Erzsébet |
Foglalkozása | |
Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1939) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (25-1-1/2) |
Devecseri Gábor aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Devecseri Gábor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó.
„ | Mint költő a Nyugat „harmadik nemzedékének” egyik kitűnősége volt; mint tudós a magyar klasszika-filológia nemzetközi tekintélyű kiválósága; mint műfordító, mint az antik kultúra tolmácsa versenytárs nélkül első az évszázadok magyar irodalmában. | ” |
– Hegedüs Géza |
1917-ben született Budapesten, Devecseri Emil bankhivatalnok és Devecseriné Guthi Erzsébet operaénekes, író és műfordító fiaként zsidó családban. Tanulmányait is Budapesten végezte, református gimnáziumban érettségizett. Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, Karinthy Gáborral közös kötete Somlyó Zoltán előszavával megjelent. Első önálló verseskötete: A mulatságos tenger (1936). Kerényi Károly antikvitás-felfogásával, Kosztolányi nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan Szerb Antal és Babits Mihály sem.
1938-ban lefordította és Kerényi Károly bevezetésével jelentette meg Catullus összes verseit, ezután éles vitába keveredett Csengery Jánossal, a neves klasszika-filológussal. 1939-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin szakán, miközben már a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a Szép Szóban megjelent verseivel. 1941-ben doktorált, doktori disszertációjának címe: A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében. Ugyanebben az évben megnősült, felesége Huszár Klára operarendező, zeneíró, zeneszerző, karmester, műfordító. 1942-ben tanári diplomát szerzett. 1942-től 1945-ig a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa. Egymás után jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943).
1945-ben publikálta Az élő Kosztolányi című esszékönyvét és az Állatkerti útmutató című, gyermekek számára írt, szellemes és eredeti verseskötetét.
1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. A sztálinista diktatúra kiteljesedése során belépett az MKP-ba (1948 júniusától MDP) és egyik vezéralakja lett az új, Révai József és Horváth Márton irányította irodalompolitikának. 1948–1954 között őrnagyi rendfokozatban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. Rendkívüli formaérzéke révén bármit képes volt megverselni, ő készítette el az Odüsszeia (1947) és az Iliasz (1952) korszerű magyar fordítását, lefordította a homéroszi himnuszokat, sőt a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét is, ezzel irodalmunk antikvitásélményét alapvetően megváltoztatva; munkáját 1953-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.
Személyesen és műveivel is az 1956-os forradalom mellé állt, a november 4-én megalakuló MSZMP-be nem lépett be. A forradalom leverése után a közélettől magát távol tartva költeményekből, műhelytanulmányokból, útirajzokból, önéletrajzi jellegű írásokból élt, drámát írt Odüsszeuszról, kiteljesítette a Catullus-fordítások sorát. A perzsa irodalom kedvéért ezt a nyelvet is elsajátította. 1971-ben halt meg Budapesten. Hosszú betegsége alatt is, még a kórházi ágyon is írt – A hasfelmetszés előnyeiről.
Mág Bertalanné, született Kelemen Éva gépelte le Devecseri Gábor valamennyi művét és műfordítását, a Bikasiratót és A hasfemetszés előnyeit, valamint A múlandóság cáfolatául címmel megjelent utolsó verseit is. Devecseri Gáborhoz — súlyos betegsége utolsó hónapjaiban — a kórházba is bejárt, s hangfelvételeit azonnal írásban a Magyar Nemzet szerkesztőségébe továbbította.
Neki köszönhető a teljes modern Homéroszon kívül egyebek közt Ovidius Átváltozások, Firdauszí Királyok könyve c. művének fordítása, mintegy három tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész, Menandrosz, Plautus) és több száz lírai mű (köztük a teljes Catullus-életmű) magyar nyelvű változata.
89 író közel ezer versét, drámáját és regényét fordította magyarra.