Ma a Domanovszky Sándor-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely világszerte több millió ember figyelmét felkeltette. A Domanovszky Sándor egy lenyűgöző téma, amely nagy vitát váltott ki a mai társadalomban. A történelemre gyakorolt hatásától a mai relevanciáig a Domanovszky Sándor végtelen kérdéseket és elmélkedéseket váltott ki. Ebben a cikkben a Domanovszky Sándor különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Akár szakértő a területen, akár egyszerűen csak szeretne többet megtudni róla, ez a cikk az Ön számára készült. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Domanovszky Sándor izgalmas világában, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál.
Domanovszky Sándor | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1877. május 27. Nagyszeben |
Elhunyt | 1955. április 30. (77 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Ismeretes mint | történetíró |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Domanovszky Endre |
Gyermekek | |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | történettudomány |
Jelentős munkái | Dubnici Krónika, A budai Krónika |
Szakmai kitüntetések | |
Corvin-koszorú (1930) | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Domanovszky Sándor témájú médiaállományokat. |
Domanovszky Sándor (Nagyszeben, 1877. május 27. – Budapest, 1955. április 30.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1915, rendes: 1926, tiszteleti: 1940–1949). Domanovszky Endre festőművész édesapja.
Édesapja a filozófus Domanovszky Endre (1817–1895), édesanyja Jurenák Frida (Friderika) volt. Anyai nagyapja Jurenák Pál (1795-1876) budapesti választott polgár, vaskereskedő, ágostai evangélikus felekezetű, nagyanyja Weisz Borbála (1810-1881), dédnagyapja Jurenák János parlamenti képviselő és modori polgármester volt. Felesége dr. Kommer Magdolna, akivel 1930-ban kötött házasságot Budapesten, a Józsefvárosban.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte el 1899-ben. Ettől az évtől a pozsonyi főreáliskola tanára, majd 1904-től a fővárosi kereskedelmi akadémia tanára lett. 1914-1948 között a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar művelődéstörténet professzora, közben az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja, majd az egyetem rektora is volt.
1915-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1926-ban az Akadémia rendes tagjává választották. A lengyel és az osztrák tudományos akadémia levelező tagja volt (1932, ill. 1941). A Nemzetközi Történész Bizottság (Comité International des Sciences Historiques, CISH) munkájába is bekapcsolódott (1928). – 1913-tól, 30 évig a Századok című lap szerkesztője volt. Hosszú ideig a Magyar Történelmi Társulat alelnöki tisztségét töltötte be (1916–1946).
Történész szakértője volt a párizsi magyar békedelegációnak (1919–1920). Az 1920-as évek elején, mint a Történelmi Társulat alelnöke szoros kapcsolatba került Klebelsberg Kunóval. Az Országos Ösztöndíjtanács ügyvezető alelnöke és az Országos Közoktatási Tanács tagja volt, valamint a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak. A Pázmány Péter Tudományegyetemet képviselte a parlament felsőházában (1939).
Az egyetemi tanszékén az oktatók-kutatókból – vezetésével – agrártörténeti csoport szerveződött. A 16–18. századi Magyarország majorsági gazdálkodásának kérdéseit vizsgálták. Mindig gondos, adatközlés és feldolgozás jellemezte történeti munkáikat. Domanovszky a magyar középkor történeti forrásaival is foglalkozott. A dubnici-, pozsonyi-, budai-, a Mügeln és a Kézai-krónika (1906) feldolgozója volt. Értékes könyve az Árpád-házi trónörökösödési kérdések boncolgatása és a József nádor életéről írt munkája. Jelentős munka a kétkötetes Világtörténete és a szerkesztésében megjelent ötkötetes Magyar művelődéstörténet. – Tankönyvírói és metodikai munkássága is kiemelkedő volt.