A Finomszesz már régóta érdeklődés és vita tárgya. A társadalomra és a mindennapi életre gyakorolt hatása tagadhatatlan, és relevanciája különböző területekre terjedt ki. Ez a cikk a Finomszesz alapos feltárására törekszik, elemezve annak eredetét, fejlődését és lehetséges jövőbeli következményeit. Ezeken az oldalakon a Finomszesz-hez kapcsolódó különböző szempontokkal foglalkozunk, a történelmi jelentőségétől a kortárs világra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül a Finomszesz különböző nézőpontjait elemezzük, bemutatva annak összetettségét és lehetőségét, hogy vitákat és reflexiókat generáljon a különböző területeken. Ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és gazdagító képet adjon a Finomszesz-ről, és felkéri az olvasót, hogy mélyebben ásson bele ebbe a releváns és jelentős témába.
A finomszesz vagy mezőgazdasági eredetű etil-alkohol olyan nagy tisztaságú égetett szesz, ami legalább 96 térfogatszázalék etil-alkohol és 3–4% víz mellett csak nyomokban tartalmaz egyéb összetevőket. A finomszesz alkoholtartalmának elméleti felső határa 97,2 térfogatszázalék (95,6 tömegszázalék), ugyanis az alkohol és a víz ilyen arányban azeotrópos elegyet képez, így lepárlással nem választhatók el többé. A gyakorlatban a finomszesz általában többoszlopos, folyamatos szeszfinomítókban készül, 96–96,5 térfogatszázalék alkoholtartalommal.
A finomszesz gyakori alapanyagai a gabona, a répa- és nádcukor gyártásakor fennmaradó melasz és a törköly. Kisebb mennyiségben burgonyából, borból és különböző gyümölcsökből is készül finomszesz.
A finomszeszt kevert italokban, likőrök vagy párlatok készítésekor vagy gyógyászati segédanyagként használják. A nem emberi fogyasztásra szánt finomszeszt általában denaturálják, mert így jövedékiadó-mentessé válik, ám a denaturált szesz nem feltétlenül finomszeszből készül.