Ebben a cikkben a Szodzsu témájában fogunk elmélyülni, amely az elmúlt években nagy érdeklődést váltott ki. A _Var1 egy olyan fogalom, amely a politikától a tudományig különböző területeken vita és vita tárgyát képezi. A történelem során a Szodzsu alapvető szerepet játszott a társadalomban, alakította az emberek egymással és az őket körülvevő környezettel való interakcióját. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy mélyen megértsük a Szodzsu-et magában foglaló különböző aspektusokat, valamint a döntéshozatalra és a minket körülvevő valóság konfigurációjára gyakorolt hatását. Ezért ebben a cikkben végig fogjuk vizsgálni a Szodzsu-hez kapcsolódó különböző megközelítéseket és perspektívákat, azzal a céllal, hogy rávilágítsunk egy olyan témára, amely ma is nagy érdeklődést és kíváncsiságot vált ki.
소주 szodzsu | |
Típus | égetett szesz |
Származási hely | Korea |
Gyártó | számos; Jinro, Lotte Liquor |
Főbb összetevők | gabonafélék, rizs |
Alkoholtartalom | 16-25% |
A Wikimédia Commons tartalmaz 소주 szodzsu témájú médiaállományokat. |
A szodzsu (hangul: 소주) Korea legnépszerűbb égetett szeszesitala. Hagyományosan rizsből készül, azonban ismeretesek édesburgonyából, búzából, árpából és tápiókából készített változatok is. A piacot a Jinro szodzsu uralja, amiből 2011-ben 61,38 millió rekesznyi fogyott, ezzel a világ legtöbbet eladott szeszesital-márkája lett, megelőzve a Smirnoff vodkát és a szintén koreai Lotte Liquor szodzsut. Szokás a vodkához hasonlítani, bár édesebb az íze. A legnépszerűbb márkák a Cshamiszul (참이슬) a Jinro-tól és a Cshoum cshorom (처음처럼) a Lottétól.
A szodzsut a Korjo-dinasztia idejében (918–1392) készítették először, a receptet valószínűleg a mongol származású kínai Jüan-dinasztiától lesték el az 1200-as években. Több néven is ismerték: hongno, khidzsu, hvadzsu és aragildzsu, utóbbi arab eredetére utal. A szodzsu mellett kettős lepárlással magasabb alkoholtartalmú változatot is készítettek, aminek neve kamhongno (감홍로), és ma is létezik még. A szodzsu olyan népszerűségre tett szert a nemesség körében, hogy a túlzott fogyasztás miatt az udvar kénytelen volt luxuscikknek bélyegezni és betiltani. A japán uralom alatt vezették be az alkoholos italok adóját, ami a bevétel fontos forrását képezte. A házi főzést megtiltották. A szodzsut 1962-től édesburgonyából kezdték el készíteni. 1965-ben a „tiszta” párlatot betiltották, ma már azonban újra forgalomban van. A szodzsut általában hígítják, ami az alkoholadó-törvény szerint azt jelenti, hogy az egyszeres lepárlású alkoholtartalom nem haladhatja meg a teljes alkoholtartalom 20%-át és nem érlelik. A 40-45% alkoholtartalmú kézműves szodzsut érlelik is. 1974 óta importált tápiókát is felhasználnak. 1971-ig a rizshiány miatt az alkoholokat tilos volt ebből az alapanyagból gyártani.
A szodzsu hagyományos készítéséhez a főtt rizst Aspergillus oryzae-gombakultúrával (누룩, nuruk) összekeverték és erjedni hagyták, majd desztillálták. Az italt a modern Koreában 360 milliliteres üvegekben árulják és viszonylag olcsónak számít, 1000 vontól (kb. 200 Ft) lehet kapni. A magasabb alkoholtartalmú, kézműves szodzsuk ennél jóval drágábbak.