A mai világban a Giesswein Sándor olyan téma, amely sok embert érdekel. Akár a társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása miatt, a Giesswein Sándor továbbra is vitákat és vitákat generál különböző területeken. Az eredetétől a lehetséges következményekig a Giesswein Sándor fenntartotta az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség érdeklődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Giesswein Sándor különböző aspektusait, elemezve jelentőségét, következményeit és időbeli alakulását.
Giesswein Sándor | |
Született | 1856. február 4. Tata |
Elhunyt | 1923. november 15. (67 évesen) Budapest |
Párt | Katolikus Néppárt (1905-1910) Országos Keresztényszocialista Párt (1907-1918) Keresztényszociális Néppárt (1918-1919) Keresztényszociális Gazdasági Párt (1920-1921) |
Választókerület | Magyaróvár |
Foglalkozás | katolikus pap, teológus, politikus |
Vallás | római katolikus egyház |
A Wikimédia Commons tartalmaz Giesswein Sándor témájú médiaállományokat. |
Giesswein Sándor (Tata, Komárom vm., 1856. február 4. – Budapest, 1923. november 15.) eszperantista, pápai prelátus, politikus, író, társadalomtudós, az MTA levelező tagja, keresztényszocialista politikus, országgyűlési képviselő, 1916-tól 1921-ig a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke.
A gimnázium első négy osztályát szülővárosában, a tatai piaristáknál végezte 1865 és 1869 között, a felsőbb osztályokat pedig Győrött, a bencés gimnáziumban, kispapként fejezte be. A teológiát Bécsben és Budapesten végezte, 1878-ban szentelték pappá, 1897-ben kanonok, 1902-ben apát, 1909-ben pápai prelátus lett. 1904-től a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének elnöke. A magyaróvári kerület néppárti jelöltjeként 1905-ben kapott mandátumot, és közel húsz éven át képviselte választóit a magyar parlamentben. Megtanulta, és aktív támogatója volt a volapük, majd az eszperantó nyelvnek.
Giesswein az első világháború évei alatt egyre következetesebben békepárti lett, s a keresztény humanizmus szellemében támadta a terrort, a faji megkülönböztetést és a társadalmi igazságtalanságokat, 1910-ben a Magyar Békeegyesület elnöke lett. Támogatta a feministákat, majd a háború alatt az antimilitarista mozgalmakat.
1911-ben a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökévé választotta, ezt a tisztségét haláláig töltötte be. Nemzetközi Katolikus Eszperantista Szövetség vezetőségi tagja volt. Több eszperantó nyelvű prédikációt és szentmisét tartott, annak ellenére, hogy az eszperantó csak a második vatikáni zsinat után lett elfogadott liturgikus nyelv. Ilyen misékre és prédikációkra nemzetközi találkozók alkalmával került sor. 1923-ban megalapította az Eszperantisták Nemzetközi Békeligáját, itt haláláig elnökölt.
Eredetileg Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, de 1958-ban földi maradványait exhumálták és a Győri bazilika altemplomában temették újra, ma is ott nyugszik.
Szerkesztette az Auróra című kereszténydemokrata irányvonalú politikai hetilapot 1919 decemberétől 1923-ig. Több könyve jelent meg nyelvészeti, filozófiai, politikai és társadalmi (szociológiai) témákról. Barankovics István 1947 augusztusában a Demokrata Néppárt zászlóbontásakor ezt mondta róla: „A mi nagy előfutárunk Giesswein, a modern szociális és demokratikus kereszténypolitika tiszta forrása.” Emlékére a magyaróvári templom kertjében felállították mellszobrát, amelynek felirata: „Giesswein Sándor a szeretet és béke apostola.”
Az első emlékbizottság halála után alakult meg. 1925-ben Vikár Béla és Miklóssy Ferdinánd Leó vezetésével megemlékezést tartottak sírjánál a Kerepesi temetőben.
A magyaróvári Szent Gotthard egyházközség hozta létre 2006-ban a szociális felelősségvállalás – az örök emberi értékeken alapuló politizálás elismerésére. Giesswein-emlékéremmel tüntetik ki a Giesswein emléknapon a társadalmi környezet iránt nem közönyös egyéneket.
Giesswein-emlékérmet kaptak: