Hszia-dinasztia

Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Hszia (Xia)-dinasztia 夏朝 Hszia csao (Xia chao)
történelmi
kb. i. e. 23. század – kb. i. e. 18. század
A dinasztia területe sárgával jelölve
Általános adatok
Fővárosa	Jangcseng (Yangcheng)
Hivatalos nyelvek	ókínai
Vallás	sámánizmus, égimádat
Kormányzat
Államforma	monarchia
Elődállam Utódállam  →
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszia (Xia)-dinasztia 夏朝 Hszia csao (Xia chao) témájú médiaállományokat.

Kína történelme
ŐSI
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül
Nyugati Csou
Keleti Csou
Tavasz és ősz
Hadakozó fejedelemségek
CSÁSZÁRI
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
Nyugati Han
Hszin-dinasztia
Keleti Han
Három királyság 220–280
Vej, Su és Vu
Csin-dinasztia 265–437
Nyugati Csin
Keleti Csin	Tizenhat királyság
Déli és északi dinasztiák 420–589
Szuj-dinasztia 581–618
Tang-dinasztia 618–907
(Vu Cö-tien 690–705)
Az öt dinasztia és a tíz királyság 907–960	Liao-dinasztia 907–1125
Szung-dinasztia 960–1279
Északi Szung		Nyugati Hszia
Déli Szung	Csin
Jüan-dinasztia 1271–1368
Ming-dinasztia 1368–1644
Csing-dinasztia 1644–1911
MODERN
Kínai Köztársaság 1912–1949
Kínai Népköztársaság 1949–jelen	Tajvan 1949–jelen
Sablon:Kína történelme m v sz

A Hszia (Xia)-dinasztia (kínai írás: 夏朝, pinjin: Xià Cháo, népszerű magyaros: Hszia csao) hagyományosan az első kínai dinasztiának tekintett uralkodóház, amely az i. e. 23–18. század közti mintegy fél évezredig uralkodott. Ezen idő alatt a későbbi kínai források – Bambusz-évkönyvek, az Írások könyve és A történetíró feljegyzései – szerint 17 király váltotta egymást a dinasztia élén. Területe a mai Senhszi tartomány délnyugati és Honan tartomány nyugati vidékére terjedt ki. A Hszia (Xia)-dinasztia kérdése azonban meglehetősen problematikus. A régészeti leletek nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam, és Hszia (Xia) nevű dinasztia létét sem igazolja semmi. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.

Első királya és alapítója Ta-jü (Dayu) (vagy Nagy Jü (Yu)) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát Jü (Yu)t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett Hou Csing (Hou Jing) idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.

Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, Jangcseng (Yangcheng)ben (ma Tengfeng (Dengfeng)), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a Hszia (Xia)-dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a Ta taj li csi (Da dai li ji) 《大戴禮記》 című történeti munka Hszia hsziao cseng (Xia xiao cheng) 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.

A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, Hszia Csie (Xia Jie) az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a sangok (shangok) és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A sang (shang) törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a Hszia (Xia)-dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a Sang (Shang)-dinasztiát. Csie (Jie) Nancsao (Nanzhao)ba menekült és ott is halt meg.

Manapság a Hszia (Xia)-dinasztiát a Lojang (Luoyang)tól keletre, Honan (Henan)ban feltárt Erlitou (Erlitou)-kultúrával(wd) 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.

Lásd még: Kínai uralkodók listája

• ↑ Chang 1999: Kwang-chi Chang. "China of Eve the Historical Period." In The Cambridge History of Ancient China. From Origins of Civilization to 221 B.C. (Ed. Michael Loewe, Edward L. Shaughnessy) Cambridge University Press 1999. pp. 37–73. ISBN 0-521-47030-7
• ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7
• Xia, az első dinasztia Kína történelmében

• Sang-dinasztia