Iberoromán nyelvek
Ma a Iberoromán nyelvek olyan téma, amely mindenki ajkán van, és a társadalom számos területén jelen van. Relevanciája az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt, vitákat, vitákat és nagy érdeklődést váltva ki a szakértők és a nagyközönség részéről. A Iberoromán nyelvek mindannyiunkat foglalkoztató probléma, mivel közvetlenül vagy közvetve hatással van életünkre. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Iberoromán nyelvek-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak következményeit, következményeit és lehetséges megoldásait. Olyan témával állunk szemben, amely megérdemli, hogy különböző nézőpontokból foglalkozzunk, hogy teljes egészében megértsük, és alternatívákat találjunk a megoldásra a lehető legjobb módon.
Az iberoromán nyelvek a nyugati újlatin nyelvek egyik csoportja, amelybe a hispaniai latinból az Ibériai-félsziget területén kialakult újlatin nyelvek tartoznak. Két további csoportra oszlanak: keletire és nyugatira; legközelebbi rokonaik a galloromán nyelvek és a szárd.
Az iberoromán megjelölés földrajzi jellegű, ebből adódóan egyes nyelvek besorolása nem egyértelmű: a katalán nyelvtanilag a galloromán nyelvekhez, azon belül is az okcitánhoz áll a legközelebb; más források viszont ez alapján éppen az okcitánt sorolják az iberoromán nyelvekhez.
Főbb közös jellemzőik
- A többes számot a nyugati újlatin nyelvekre jellemzően -(e)s hozzáadásával képzik.
- A szóközi mássalhangzók zöngés réshanggá váltak.
- Keleten a latin szókezdő cl-, fl-, pl- csoportok megmaradtak; a nyugaton palatalizálódtak és új hangok alakultak ki belőlük (spanyol ll, portugál és galiciai ch);
- Számos szóközi mássalhangzócsoport – nyelvenként különböző mértékben – leegyszerűsödött, illetve palatalizálódott, aminek következtében új hangok keletkeztek.
- A legnyugatibb és legdélibb portugál kivételével eltűnt a b és v megkülönböztetése.
Csoportosításuk
megjegyzés: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészetitől.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
Források
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
- Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5
