Kókusz (Keeling)-szigetek

Ez a cikk részletesen megvizsgálja a Kókusz (Keeling)-szigetek-et, kitér annak számos vonatkozására és lehetséges következményeire. A Kókusz (Keeling)-szigetek napjainkban nagyon aktuális téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Egy kimerítő elemzésen keresztül a Kókusz (Keeling)-szigetek-hez kapcsolódó különböző nézőpontok és megközelítések kerülnek megvizsgálásra, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító jövőképet adjanak a témában. Ez a cikk eredetétől a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatásáig igyekszik megvilágítani a Kókusz (Keeling)-szigetek-et, és megalapozott és átgondolt vitát kíván ösztönözni.

Kókusz (Keeling)-szigetek
Cocos (Keeling) Islands
A Kókusz (Keeling)-szigetek zászlaja
A Kókusz (Keeling)-szigetek zászlaja
A Kókusz (Keeling)-szigetek címere
A Kókusz (Keeling)-szigetek címere

FővárosaWest Island
d. sz. 12° 07′ 03″, k. h. 96° 53′ 42″Koordináták: d. sz. 12° 07′ 03″, k. h. 96° 53′ 42″
Legnagyobb városBantam
Államforma Ausztrália tengeren túli területe
Vezetők
ÁllamfőIII. Károly
Shire of CocosAindil Minkom
Hivatalos nyelvangol
Beszélt nyelvekangol, maláj
Népesség
Népszámlálás szerint602 fő (2021. jún. 30.)
Rangsorban248
Becsült550 fő (2011)
Rangsorban248
Népsűrűség43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület14 km²
Időzóna
(UTC+6:30)
Egyéb adatok
Pénznemausztrál dollár (AUD)
Hívószám+61891
Internet TLD.cc
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Kókusz (Keeling)-szigetek témájú médiaállományokat.

Az Ausztráliához tartozó Kókusz (Keeling)-szigetek két atollból és 27 korall-szigetből állnak. A szigetek az Indiai-óceánban, Ausztrália és Srí Lanka között félúton találhatóak, Jakartától 1000 km-re fekszenek. Kókuszdió a legnagyobb kivitel, és jelentős az idegenforgalom is. Az atoll földrajzi középpontja: d. sz. 12° 08′ 41″, k. h. 96° 52′ 10″

Történelem

1609-ben William Keeling kapitány volt az első európai, aki látta a szigeteket. A szigetek lakatlanok maradtak a 19. századig, amikor a Clunies-Ross család birtoka lett. A kókuszpálma-ültetvények művelésére rabszolgákat hoztak Indonéziából, Fokföldről és Kelet-Ázsiából.

1836. április 1-jén érkezett a HMS Beagle nevű brit hadihajó Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt, amely felmérte az atoll mélységét. Charles Darwin, aki a hajón tartózkodott, ennek eredményeként elméletet dolgozott ki az atollok keletkezéséről.

A szigeteket 1857-ben csatolták a Brit Birodalomhoz. 1867-ben közigazgatási szempontból Straits Settlements gyarmathoz csatolták. Viktória királynő 1886-ban a Clunies-Ross család örök birtokába adta a szigeteket.

1914. november 9-én itt zajlott le az első világháború egyik tengeri csatája. A Direction Island távíró állomást, ami fontos láncszeme volt az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland közötti kapcsolatnak, megtámadta a német SMS Emden könnyűcirkáló, amit azután a HMAS Sydney ausztrál cirkáló süllyesztett el.

A II. világháborúban a távíró állomás ismét fontossá vált. Szingapúr eleste után a szigeteket közigazgatásilag Ceylonhoz csatolták. A szigetek helyőrsége eredetileg a brit szárazföldi hadsereg afrikai lövészeinek egy szakasza volt Horsburgh Islandon, két darab 152 mm-es ágyúval fedezte a hidroplánok horgonyzó helyét. A helybeliek valamennyien Home Islandon éltek. A szigetek fontos hírközlési központja ellenére a japánok nem tettek kísérletet megtámadására vagy megszállására, beérték azzal, hogy havonta egy felderítő repülőgépet küldtek ide.

1942. május 8-ról 9-re virradó éjszaka a helyőrség ötven tagja, akik a Ceyloni Védelmi Erőkhöz tartoztak, fellázadt Gratien Fernando vezetésével. A lázadás kiváltó oka a brit tisztek sértő magatartása és a lázadók antiimperialista érzelme volt. Ellenőrzésük alá vonták a szigeteken telepített üteget. A lázadást elnyomták, közben meghalt egy kormányhű katona és egy tiszt megsebesült. Hét lázadót halálra ítélt a haditörvényszék, amelyről később megállapították, hogy nem szabályszerűen állították fel. Négy halálos ítéletet megváltoztattak, de hármat végrehajtottak, köztük Fernando halálos ítéletét. Rajtuk kívül nem volt a II. világháborúban olyan brit nemzetközösségi katona, akit lázadásért végeztek ki.

1942. december 25-én a japán I-166 tengeralattjáró lőtte a szigeteket, de nem okozott károkat.

A háború későbbi szakaszában két felszállópálya épült, ahol három század bombázót helyeztek el. Ezek részt vettek japán célpontok elleni támadásokban Délkelet-Ázsiában és támogatták a Malájföld és Szingapúr visszafoglalására indult csapatokat. Köztük volt a brit királyi légierő 321. (holland) százada. Ennek legénysége menekült holland katonákból állt.

1946-ban a szigetek közigazgatásilag visszakerültek Szingapúrhoz, majd 1955. november 23-án ausztrál ellenőrzés alá kerültek. Az 1970-es években az ausztrál kormányzat elégedetlenné vált a Clunies-Ross család feudális stílusú uralmával, a szigetek fejletlenségével. 1978-ban kisajátították a szigeteket. 1983-ban az ausztrál kormány a korábbi „uralkodót”, John Clunies-Rosst a szigetek elhagyására kötelezte. A következő években pereskedett egymással a család és az ausztrál állam. John Clunies-Ross az ausztráliai Perthben lakik, de örököse a Kókusz-szigeteken él.

A Kókusz-szigetek uralkodói

Király Élt Uralkodásának kezdete Uralkodásának vége
1. John Clunies-Ross 1786–1854 1827 1854. május 26.
2. John George Clunies-Ross 1823–1871 1854. május 26. 1871
3. George Clunies-Ross 1842–1910 1871 1910. július 7.
4. Sydney Clunies-Ross 1868–1944 1910. július 7. 1944. augusztus 14.
5. John Cecil Clunies-Ross 1928–2021 1944. augusztus 14. 1978

Közlekedés

  • Közutak hossza: 15 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: csak egy horgonyzóhely a lagúnában
  • Vasút: nincs

Jegyzetek

Források

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk