Olympique de Marseille
A mai világban a Olympique de Marseille egyre nagyobb érdeklődés és vita tárgyává vált. A sokféle vélemény, kutatás és nézőpont miatt nehéz végleges következtetést levonni ebben a kérdésben. Az azonban tagadhatatlan, hogy a Olympique de Marseille szenvedélyeket ébreszt és kihívást jelent az emberek mentalitásával. Akár tudományos, társadalmi, politikai vagy gazdasági szempontból nézzük, a Olympique de Marseille továbbra is vitákat generál, és emberek millióinak életét befolyásolja szerte a világon. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Olympique de Marseille különböző aspektusait, és megpróbálunk rávilágítani erre a nagyon összetett témára.
| Olympique Marseille | ||||
 | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Olympique de Marseille | |||
| Mottó | Droit au but (Egyenesen a gólig) | |||
| Becenév | L’OM Les Olympiens (Olympians) | |||
| Székhely | Marseille, Franciaország | |||
| Alapítva | 1899 | |||
| Klubszínek | fehér-kék | |||
| Stadion | Stade Vélodrome | |||
| Vezetőedző |  Gennaro Gattuso | |||
| Elnök |  Jacques-Henri Eyraud | |||
| Bajnokság | Ligue 1 | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
| Bajnok | 9 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 10 alkalommal | |||
| Szuperkupa-győztes | 3 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
| Bajnokok Ligája | 1 alkalommal | |||
| Intertotó-kupa | 1 alkalommal | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Olympique Marseille honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olympique Marseille témájú médiaállományokat. | ||||
Az Olympique Marseille egy 1899-ben alapított francia labdarúgócsapat, székhelye Marseille-ben található. Rövidítése: OM. 1996 óta folytonosan a francia élvonalban szerepel, melynek kilencszeres bajnoka. Tízszer hódította el a francia kupát, illetve az OM nyerte a Bajnokok Ligája első kiírását 1993-ban.
A BL-trófea elnyerését követően bundabotrányba keveredett, amiért a szövetség a másodosztályba száműzte, illetve az 1993-as francia bajnoki címet is megvonta.
Történelem
Kezdetek
A klub közvetlen elődjét 1892-ben alapította egy francia sporttisztviselő, René Dufaure de Montmirail, amely az azt követő néhány évben különböző neveken volt ismert (Sporting Club, US Phocéenne), hivatalos formában csak 1899-ben nyerte el mai nevét (illetve ezt az évszámot tekintik a klub hivatalos alapítási évszámának is). A klub legfontosabb sportága a rögbi volt, így ehhez kapcsolódik a mottó is: „Droit au but” azaz „Előre a gólért” (más fordítás szerint: „Előre a célért”).
A labdarúgócsapat 1902-ben játszotta első mérkőzését, majd 1904-ben megnyerte első kupáját is, mely a Championnat du Littoral elnevezést viselte. 1904-től kezdődően hazai mérkőzéseit a Stade de l'Huveaune-ban játszotta.
Első sikerek
A labdarúgócsapat kezdeti sikereit Marino Dallaporta elnöksége alatt, az 1920-as években jegyezte: 1924-ben, 1926-ban és 1927-ben elhódította a Coupe de France-t, majd 1929-ben megnyerte a Championnat de France Amateurs-t, amely a mai első osztály (Ligue 1) előfutára volt. Az 1924-es siker azért is volt kiemelkedő, mert a döntőben a francia labdarúgás akkori vezető csapatát, az FC Sète-et győzte le 3–2-es arányban.
Az 1920-as években már számos francia válogatott játékos játszott a csapatban: Jules Dewaquez, Jean Boyer, vagy éppen Joseph Alcazar.
Az 1930-as Coupe de France elődöntőjében a későbbi kupagyőztes FC Sète ellenében búcsúzott. A visszavágásra szűk egy éven belül sor került, és a sikeres döntőt követően a csapat Délkelet-Franciaország bajnokává vált.
Annak ellenére, hogy az 1931–32-es szezon rosszul sikerült, az OM az 1932. január 13-án alakult Profi Francia Labdarúgócsapatok Szövetségének, illetve a jelenleg is működő Division 1-nek (ma: Ligue 1) tagja lett.
A profizmus kezdete
Az első bajnoki idényben (1932–1933)* a Marseille a második lett az Olympique Lillois (mai Lille OSC) mögött, érdekesség, hogy a nyitómérkőzésen a Marseille 7-0-ra verte az Lille csapatát, de a végén mégis az északiak örülhettek, hiszen a bajnokságot ők nyerték *(ez az idény még két csoportra volt osztva, a Marseille az A csoportban szerepelt). 1935-ben egy fiatal olasz csatár Maro Zatelli érkezik a csapathoz. 1936-ban Laurent Di Lorto francia válogatott kapus távozott a Marseille-től a Sochaux-hoz, ahol remekül védett, hiányát egy brazil kapus, Vasconcellos feledtette, ugyanis 1937-ben először sikerült elhódítania a Marseille-nek a Division 1 kupáját, köszönhetően a gólkülönbségének (1. Marseille +30, 2. FC Sochaux-Montbéliard +17). Az 1930-as években a Coupe de France-ban is jól szerepelt a Marseille, ugyanis 1935-ben és 1938-ban is sikerült elhódítani a trófeát, a duplázást, vagyis az 1934-es kupagyőzelmet az FC Sète akadályozta meg.
1937. június 13-án felépült az akkor még csak 35 ezer férőhelyes Stade Vélodrome, a stadiont egy Torino elleni 2-1-es győzelemmel záruló barátságos mérkőzéssel avatják fel. 1938-ban a marokkói Larbi Ben Barek a "fekete gyöngyszem" igazolt a csapathoz, de részben a második világháború miatt, csak egy évet maradt a csapatnál.
A háborúval tűzdelt 40-es évek
A második világháború ellenére továbbra is folytatódtak a küzdelmek a francia bajnokságban. A Marseille a háború idejére visszatér a Stade de l'Huveaune-ba. 1939–1940-es szezonban a Marseille a második helyen végez a délkeleti* csoportban *(1939–1945-ig a francia bajnokság különböző csoportokra volt osztva, kivéve az 1944-es szezon, ahol 16 regionális szövetségi csapat vett részt a küzdelmekben), a Coupe de France-ban pedig a második helyet sikerült megszerezniük, miután a döntőben 2-1-re kaptak ki a Racing Club de Paris-tól. Az 1940–1941-es bajnoki címet ők nyerik a "szabad"* csoportban, de ez a klub történelmében nem jelenik meg *(1940–1941-es szezonban két csoport volt a francia bajnokságban, a "szabad" és az "elfoglalt" csoport). Az 1942–1943-as szezon a rekordok éve volt. 100 gól 30 mérkőzésen, köztük egy olyan mérkőzés melyen a Marseille 20 gólt szerzett az Avignon csapata ellen (20-2). Érdekesség, hogy ezen a mérkőzésen Aznar 9 gólt szerzett. Ebben az idényben Aznar 45 gólt szerzett 30 mérkőzésen plusz 11-et a kupában 8 mérkőzésen. Összesen rekordot jelentő 56 gól 38 mérkőzésen. Ebben az idényben a 6. Coupe de France győzelme is megszületett a csapatnak, miután a döntőben a második mérkőzésen 4-0-ra verte a Bordeaux csapatát, nagyban köszönhetően a fiatal tehetségeknek (Scotti, Robin, Dard, Pironti), közülük Dard és Pironti is gólt szerzett (a döntő első mérkőzése 2-2-re végződött). 1948-ban a Marseille 11 év után ismét bajnok lett 1 ponttal megelőzve a Lille OSC-t, köszönhetően a Sochaux elleni döntetlennek illetve a CO Roubaix-Tourcoing elleni 6-0-s győzelemnek és az FC Metz elleni 6-3-as győzelemnek.
Bemutatkozás a másodosztályban
1952-ben a Marseille-t a kieséstől csak Gunnar Andersson mentette meg, ugyanis abban az évben 31 gólt lőtt amellyel a francia bajnokság gólkirálya lett. Fontos volt még a Valenciennes elleni (összesítésben) 5-3-as győzelem is (első meccsen nyert a Valenciennes 3-1-re, de a második meccsen a Marseille 4-0-ra). Ebben az évben történt még a AS Saint-Étienne elleni hazai pályán lejátszott 10-3-ra megnyert mérkőzés is. 1953-ban szintén Gunnar Andersson lett a gólkirály, de ezúttal már 35 góllal. A Marseille a Coupe de France-ban ezúttal a második lett, a döntőben az OGC Nice verte meg őket 2-1-re. 1953-ban egy új kupasorozatot indítanak melynek a neve Coupe Charles Drago. Ezt a kupasorozatot 1957-ben a Marseille nyeri, a döntőben 3-1-re verve az RC Lens csapatát. Először 1959-ben esik ki a Marseille a Division 1-ből, és kisebb megszakítással 1965-ig ott is marad, ugyanis az 1962/1963-as szezont a Division 1-ben tölti, de mivel a 20. helyen végez, ezért rögtön ki is esik onnan. 1965-ben Marcel Leclerc lett a csapat új tulajdonosa.
A Marcel Leclerc éra
Az 1970-es évek elején Leclerc elnöksége alatt (1965–1972), a Marseille uralta a francia labdarúgást, köszönhetően annak, hogy az 1965-ben a klubhoz került Leclerc elsődleges célja volt a Division 1-be való feljutás. Ami 1965-be sikerült is. Érdekesség, hogy 1965 április 23-án megdőlt egy negatív rekord, ami a mai napig tartja magát, hiszen ezen a napon csupán 434-en voltak egy OM-US Forbach mérkőzésen a Vélodrome-ban. 1964-ben Mario Zatelli az egykori Marseille játékos lett a csapat edzője. Leclerc irányítása alatt annyira jól ment a csapatnak, hogy 1969-ben a Coupe de France-ot is sikerült elhódítaniuk. A döntőben a Bordeaux csapatát verték 2-0-ra.
1971-ben 23 év után a bajnoki cím elhódítása is sikerült a Marseille-nek, a végelszámolásban 4 ponttal megelőzve az AS Saint-Étienne csapatát. Josip Skoblar ebben az idényben 44 gólt lőtt mellyel a francia bajnokság gólkirálya lett, és zseniális csatárpárost alakított Roger Magnussonnal. 1971-ben az AS Saint-Étienne-től érkezett Georges Carnus és Bernard Bosquier, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy 1972-ben, nemcsak a Coupe de France-ot, hanem bajnokságot is sikerül elhódítania a csapatnak, ezzel sorozatban volt kétszeres francia bajnok és kupa győztes. A Marseille az 1971–1972-es és 1972–1973-as szezonban is játszott a BEK-ben.
1971-ben a nyolcaddöntőben az Ajax csapata ütötte ki őket, 6-2-es összesítéssel (első mérkőzés 2-1, második mérkőzés 4-1). 1972-ben pedig az első körben a Juventus 3-1-es összesítéssel (első mérkőzés 0-1, második mérkőzés 3-0). Marcel Leclerc kénytelen volt 1972 július 19-én elhagyni a klubot, ugyanis sikkasztással vádolták.
Azok a borongós 70-es évek
Az 1973–1974-es szezon nagyon nehéz volt a Marseille-nek. Amellett, hogy Magnusson a Red Star kedvéért elhagyta a klubot, a klub a 12. lett a bajnokságban, a Köln súlyos vereséget mért a Marseille-re az UEFA kupában, ráadásul a Vélodrome-ban kapott ki a csapat 0-6-ra (összesítésben 2-6, első mérkőzés 2-0, második mérkőzés 0-6). A következő idény valamivel jobban sikerült a Marseille-nek, hiszen a bajnokságban a második helyezést sikerült megszerezniük, köszönhetően két brazilnak: Paulo Cesar Lima és Jair Ventura Filho (Jairzinho). Majd a következő idényben (1975–1976) a Coupe de France elhódítása is sikerült a csapatnak, méghozzá az Olympique Lyon csapatát legyőzve (2-0).
Az elkövetkezendő szezonokban a 12., 4., és 12. lett a bajnokságban a Marseille, 1979-ben, pedig Jules Zvunka lett a Marseille edzője.
Az 1979–1980-as szezon szörnyen sikerült a Marseille-nek, miután csak a 19. helyet sikerült megszerezniük, és kiestek a másodosztályba. 1980–1981-es szezon a klub mélypontja. 1981 áprilisában a klub a csőd szélén állt, rengeteg játékost és személyzeti tagot bocsátottak el, de ennek hatására rengeteg tehetséges fiatal került be az első csapatba. Ezeknek a fiataloknak a többsége korábban részt vett az 1979-es Gambardella kupa elnyerésében (a Gambardella kupa egy olyan kupa, amelyért a klubok U-18-as csapatai küzdenek). Közülük néhányan: José Anigo, Éric Di Meco, Jean-Charles De Bono. Az idény végén a Marseille a hatodik lett a másodosztályban.
Az elkövetkezendő két szezonban egy harmadik és egy negyedik helyezést sikerült begyűjtenie a csapatnak a (Division 2-ben). 1983-ban Jean Carrieu-nek (a klub akkori elnökének), egy nagyon erős csapatot sikerült összehoznia, olyan játékosok alkották a klub gerincét, mint Žarko Olarević, Saar Boubacar, és François Bracci (Bracci a Bordeaux csapatától érkezett 1983-ban). A csapat képességét mutatja, hogy 1984-ben a Marseille megnyerte a másodosztályt. Az 1984–1985-ös idényt már a Ligue 1-ben töltötte a klub, és bár ha nehézségek árán is (17. lett a csapat, mindössze két ponttal elkerülve a kiesőzónát), de sikerült bent maradniuk az első osztályban. Egy évre rá, már a Coupe de France fináléjába is eljutottak, de ott a hosszabbításban a Bordeaux csapata megverte őket 2-1-re.
Tapie éra, és az 1993-as BL győzelem
Gaston Deferre, Marseille akkori polgármesterének a javaslatára, 1986-ban a klub elnöke Bernard Tapie lett, aki komoly szándékokkal érkezett Marseille-be. Elnöksége idején, rengeteg változtatáson ment keresztül a csapat. 1986-ban leigazolta Karl-Heinz Förster-t, aki német színekbe két világbajnokságon is részt vett, és Alain Giresse-t a Bordeaux-tól. A csapat évről évre fejlődött és alakult át. Tapie irányítása alatt olyan játékosok játszottak, és nevelkedtek a klubnál, mint Jean-Pierre Papin, Chris Waddle, Klaus Allofs, Enzo Francescoli, Abedi Pelé, Didier Deschamps, Basile Boli, Marcel Desailly, Rudi Völler, Éric Cantona, és olyan edzőket sikerült a csapathoz csábítania mint, Franz Beckenbauer, Gérard Gili, és Raymond Goethals.
Ennek hatására az eredmények is jöttek. 1987-ben a Bordeaux mögött a második lett a csapat, bár 1988-ban csak a hatodikok lettek, de utána sorozatban négyszer lettek bajnokok (1989–1992). Ráadásul 1989-ben a Coupe de France-ot is megnyerte a csapat, a döntőben 4-3-ra verve a Monaco-t, ezen a mérkőzésen Jean-Pierre Papin mesterhármast szerzett. Azonban 1991-ben a Monaco visszavágott, hiszen ezúttal a döntőben ők diadalmaskodtak 1-0-ra.
1988-ban a klub a KEK-ben az elődöntőig jutott, de ott a Dennis Bergkamp vezette Ajax ejtette ki őket 2-4-re (első mérkőzés 0-3, második mérkőzés 2-1). 1990-ben, ezúttal már a BEK-ben, szintén az elődöntőben a Benfica ejtette ki a csapatot összesítésben 2-2-re (idegenben lőtt gólok miatt). Az első mérkőzés Marseille-ben 2-1-re végződött, Lisszabonban, pedig 0-0-nál Vata kézzel szerzett gólját megadta a bíró, ezzel kiejtve a Marseille-t. 1991-ben a BEK-ben a döntőig menetelt a Marseille, ahol a Crvena Zvezda-val találkozott. A rendes játékidő és a hosszabbítás is 0-0-ra végződött, de tizenegyesekkel mégis alulmaradt a Marseille (5-3).
A következő idény a csapat történelmének legdicsőségesebb éve, hiszen 1993. május 26-án, a müncheni Olympiastadionban, a BL döntőjében, 1-0-ra verte az AC Milan csapatát Boli fejesével (44'). Azelőtt francia csapat soha nem nyert BEK-et, sem egyéb európai kupasorozatot.
A Tapie éra 1993-ban hirtelen megszakadt, miután kirobbant egy megvesztegetési ügy.
A hírhedt Valenciennes-OM mérkőzés
A megvesztegetési kísérletre 1993. május 22-én a Valenciennes védője Jacques Glassmann mutatott rá, aki először edzőjének Boro Primorac-nak elmondta, hogy a Marseille védője (egykori csapattársa) a mérkőzés előtt felkereste telefonon, és kérte (bizonyos pénzösszeg fejében) Glassmannt és két csapattársát Jorge Burruchagat és Christophe Robert-t, hogy hagyják nyerni a Marseille-t, főleg azért, hogy a Milan elleni BL-döntőre sérülés nélkül utazhasson a csapat.
Az ügyet követő egész nyár erről az esetről szólt, és végül a szövetség úgy döntött, hogy az 1993-as bajnoki címet elveszik tőlük. Az UEFA is bírságot rótt rájuk, hiszen nem indulhattak a '93-'94-es nemzetközi kupasorozatban, és nem játszhatták le az Európai Szuperkupa döntőjüket. A FIFA pedig a Világkupából zárta ki a Marseille-t, de a legfontosabb, hogy a Bajnokok Ligája címüket nem vette el az UEFA.
Az 1993–1994-es szezont a második helyen zárta a Marseille. Ebben a csapatban olyan játékosok is feltűntek, mint Sonny Anderson. Azonban a francia szövetség visszamenőleg kizárta őket az első osztályból, és a '94-'95-ös szezont a másodosztályban kezdte a csapat (de a '94-es második helyüket nem vették el).
1994–1995-ben a Marseille (az előző évi második helye miatt) részt vehetett az UEFA kupában, ahol a 64 között könnyedén (5-1-es összesítéssel) ütötte ki a görög Olympiakos csapatát. Azonban a 32 között az FC Sion jobbnak bizonyult idegenbeli góljainak köszönhetően. Az idény végén a Marseille megnyerte a Ligue 2-t, köszönhetően olyan játékosoknak, mint De Wolf, Cascarino és Ferreri, de 250 ezer frankos tartozása és a csőd közelsége miatt kénytelen volt a másodosztályban maradni. A következő másodosztályos szezon már nehezebb volt. Ám még így is sikerült megszerezni a második helyet, amivel sikerült feljutnia a csapatnak. Így az 1996–1997-es szezont már az első osztályban tölthette a csapat, és rögtön a 11. helyet sikerült megkaparintaniuk.
A Robert Louis-Dreyfus éra
1997-ben a Marseille új tulajdonosa Robert Louis-Dreyfus, Rolland Courbis nevezte ki a csapat edzőjének. Emellett leigazolta Laurent Blanc-t, Andreas Köpket és Fabrizio Ravanellit is. Segítségükkel a '97-'98-as szezont az UEFA-kupát érő negyedik helyen zárta a csapat.
Az 1998–1999-es szezonban ünnepelte a csapat 100 éves fennállását. Ebben az évben rengeteg tehetséges játékos érkezett a klubhoz (Robert Pires, Florian Maurice és Christophe Dugarry). A csapat teljesítménye tovább javult, ugyanis a bajnokságot már a második helyen zárta az együttes. Ráadásul a Bordeaux csak egy ponttal múlta felül a Marseille-t. A UEFA-kupában pedig a döntőig jutottak, de ott a Buffonnal, Thurammal, Cannavaroval és Crespoval felálló Parma 3-0-ra győzedelmeskedett.
Stadion
Székhelye a Marseille-ben található Stade Vélodrome, mely 60031 néző befogadására alkalmas. Ezzel Franciaország egyik legnagyobb Futballstadionja. Méreteiben csak a Stade de France előzi meg, az ugyanis kb. 80000 néző befogadására alkalmas. A stadiont az 1938-as francia világbajnokságra építették 1937-ben és 1937. június 13-án adták át, amely akkor még csak 30 000 néző befogadására volt alkalmas. Mai formáját 1998-ban nyerte el, akkor szintén egy világbajnokság miatt bővítették. 2005 decemberében Marseille polgármestere bemutatott egy tervet, amely a stadiont 80 ezresre bővítette volna, de a lakosság heves tiltakozása és a magas anyagi költségek miatt ezt a tervet elvetették. A stadionban az első teljes telt ház (Futballmérkőzésen) 2007. december 11-én volt egy Liverpool elleni Bajnokok Ligája csoportmérkőzés során.
Sikerei
9-szeres francia bajnok: 1937, 1948, 1971, 1972, 1989, 1990, 1991, 1992, 2010
1-szeres másodosztályú bajnok: 1995
10-szeres Francia Kupa-győztes: 1924, 1926, 1927, 1935, 1938, 1943, 1969, 1972, 1976, 1989
3-szoros Francia Szuperkupa-győztes: 1971, 2011, 2012 (megosztott díj)
1-szeres Bajnokok Ligája-győztes: 1993
- 1-szeres ezüstérmes: 1991
2-szeres UEFA-kupa-ezüstérmes: 1999, 2004
1-szeres Európa-liga-ezüstérmes: 2018
2-szeres Intertotó-kupa-győztes: 2005, 2006
1-szeres Ciutat de Barcelona trófea-győztes: 2005
Játékosok
Jelenlegi keret
Utolsó módosítás: 2023. november 25.
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
| Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték (€) | Szerződés lejárta |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapusok | |||||||
| 1 | Simon Ngapandouetnbu | 
|
Foumban | 2003. április 12. (21 éves) | Utánpótlásból került fel | 400 000 | 2024.06.30. |
| 16 | Pau López | 
|
Girona | 1994. december 13. (29 éves) | AS Roma
|
14 000 000 | 2026.06.30. |
| 36 | Rubén Blanco |
|
Mos | 1995. július 25. (28 éves) | RC Celta de Vigo
|
3 000 000 | 2026.06.30. |
| 40 | Jelle Van Neck | .svg){kind=small}
|
Brugge | 2004. március 7. (20 éves) | Club NXT
|
150 000 | 2027.06.30. |
| Hátvédek | |||||||
| 4 | Samuel Gigot |
|
Avignon | 1993. október 12. (30 éves) |  FK Szpartak Moszkva
|
10 000 000 | 2025.06.30. |
| 5 | Leonardo Balerdi | 
|
Villa Mercedes | 1999. január 26. (25 éves) |  Borussia Dortmund
|
10 000 000 | 2026.06.30. |
| 7 | Jonathan Clauss |
|
Strasbourg | 1992. szeptember 25. (31 éves) | RC Lens
|
14 000 000 | 2025.06.30. |
| 12 | Renan Lodi | 
|
Serrana | 1998. április 8. (26 éves) | Atlético de Madrid
|
20 000 000 | 2028.06.30. |
| 18 | Bamo Meïté | 
|
Kani | 2001. december 3. (22 éves) | FC Lorient
|
4 000 000 | 2024.06.30. |
| 62 | Amir Murillo | 
|
Colón | 1996. február 11. (28 éves) | RSC Anderlecht
|
3 000 000 | 2026.06.30. |
| 99 | Chancel Mbemba | 
|
Kinshasa | 1994. augusztus 8. (29 éves) |  FC Porto
|
15 000 000 | 2025.06.30. |
| Középpályások | |||||||
| 8 | Azádín Únáhí | 
|
Casablanca | 2000. április 19. (24 éves) | Angers SCO
|
12 000 000 | 2027.06.30. |
| 11 | Amín Hárít |
|
Pontoise | 1997. június 18. (26 éves) | FC Schalke 04
|
12 000 000 | 2027.06.30. |
| 19 | Geoffrey Kondogbia | 
|
Nemours | 1993. február 15. (31 éves) | Atlético de Madrid
|
14 000 000 | 2027.06.30. |
| 21 | Valentin Rongier 
|
|
Macon | 1994. december 7. (29 éves) | FC Nantes
|
20 000 000 | 2026.06.30. |
| 22 | Pape Gueye | 
|
Montreuil | 1999. január 24. (25 éves) | Le Havre AC
|
10 000 000 | 2024.06.30. |
| 27 | Jordan Veretout |
|
Ancenis | 1993. március 1. (31 éves) | AS Roma
|
16 000 000 | 2025.06.30. |
| 34 | Bilal Nadir |
|
Nizza | 2003. november 28. (20 éves) | Utánpótlásból került fel | 250 000 | 2024.06.30. |
| 9 | Vitinha |
|
Cabeceiras de Basto | 2000. március 15. (24 éves) | SC Braga
|
15 000 000 | 2027.06.30. |
| 10 | Pierre-Emerick Aubameyang | 
|
Laval | 1989. június 18. (34 éves) |  Chelsea FC
|
4 000 000 | 2026.06.30. |
| 20 | Joaquín Correa |
|
Juan Bautista Alberdi | 1994. augusztus 13. (29 éves) | FC Internazionale Milano
|
12 000 000 | 2024.06.30. |
| 23 | Ismaïla Sarr |
|
Saint-Louis | 1998. február 25. (26 éves) | Watford FC
|
20 000 000 | 2028.06.30. |
| 24 | François Mughe |
|
Douala | 2004. június 16. (19 éves) | Utánpótlásból került fel | 1 000 000 | 2027.06.30. |
| 29 | Iliman Ndiaye |
|
Rouen | 2000. március 6. (24 éves) | Sheffield United FC
|
18 000 000 | 2028.06.30. |
| 37 | Emran Soglo |
|
Créteil | 2005. július 11. (18 éves) | Utánpótlásból került fel | 1 000 000 | 2027.06.30. |
| Kölcsönadott játékosok | |||||||
| Név | Poszt | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Kölcsönben itt | Érték (€) | Kölcsön lejárta |
| Pol Lirola | védő |
|
Mollet del Vallès | 1997. augusztus 13. (26 éves) | Frosinone Calcio
|
2 000 000 | 2024.06.30. |
| Jordan Amavi | védő |
|
Toulon | 1994. március 9. (30 éves) | Stade Brestois 29
|
2 000 000 | 2024.06.30. |
| Mattéo Guendouzi | középpályás |
|
Poissy | 1999. április 14. (25 éves) | SS Lazio
|
20 000 000 | 2024.06.30. |
| Ruszlan Malinovszkij | középpályás | 
|
Zsitomir | 1993. május 4. (30 éves) | Genoa CFC
|
10 000 000 | 2024.06.30. |
| Konrad de la Fuente | támadó | 
|
Miami | 2001. július 16. (22 éves) | SD Eibar
|
1 500 000 | 2024.06.30. |
| Salim Ben Seghir | támadó |
|
Saint-Tropez | 2003. február 24. (21 éves) |  Neuchâtel Xamax FC
|
500 000 | 2024.06.30. |
| Luis Henrique | támadó |
|
João Pessoa | 2001. december 14. (22 éves) | Botafogo FR
|
6 000 000 | 2023.12.31. |
Jelentős játékosok
|
Franciaország
|
Albánia Anglia Argentína Belgium Brazília |
Bulgária Egyiptom Elefántcsontpart Ghána Horvátország Írország Jugoszlávia Kamerun Lengyelország Libéria Magyarország |
Mali Németország Nigéria Olaszország Oroszország Portugália Spanyolország Svédország Szenegál Uruguay |
Szakmai stáb, vezetőség
2019. március 16-án lett frissítve:
| Beosztás | Név | Nemzet | Szül. év (kor) |
|---|---|---|---|
| Elnök | Jacques-Henri Eyraud | francia
|
1968. március 22. (56 éves) |
| Szakmai igazgató | Andoni Zubizarreta | spanyol
|
1961. október 23. (62 éves) |
| Vezetőedző | Rudi Garcia | francia
|
1964. február 20. (60 éves) |
| Segédedző | Frédéric Bompard | francia
|
1962. december 30. (61 éves) |
| Segédedző | Claude Fichaux | francia
|
1969. március 24. (55 éves) |
| Segédedző | Claude Fichaux | francia
|
1969. március 24. (55 éves) |
| Kapusedző | Stéphane Jobard | francia
|
1971. február 21. (53 éves) |
| erőnléti edző | Paolo Rongoni | olasz
|
1971. szeptember 25. (52 éves) |
| erőnléti edző | Fabien Bossuet | francia
|
1977. július 1. (46 éves) |
| orvos | Frank Le Gall | francia
|
1964. január 21. (60 éves) |
| orvos | Jacques Taxill | francia
|
1963. május 16. (60 éves) |
| fizikoterapeuta | Stéphane Santiago | francia
|
1992. október 4. (31 éves) |
| fizikoterapeuta | Alain Soultanian | francia
|
1954. március 4. (70 éves) |
Menedzserek
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Jegyzetek
- ↑ Olympique Marseille - Detailed squad 22/23 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 7.)
- ↑ Szakmai stáb, vezetőség. om.net. . (Hozzáférés: 2019. március 16.)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Olympique de Marseille című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
A francia Ligue 1 csapatai | ||
|---|---|---|
| 2023–24-es szezon | | |
| Korábbi csapatok |
| |
Az UEFA-bajnokok ligája és jogelődjének győztesei | |
|---|---|
| 14 győzelem | |
| 7 győzelem | |
| 6 győzelem | |
| 5 győzelem | |
| 4 győzelem | |
| 3 győzelem | |
| 2 győzelem | |
| 1 győzelem | |
A G-14 korábbi tagjai (2000–2008) | |
|---|---|
| 2000–2008 | |
| 2002–2008 | |
| |
