Ez a cikk a Páduai Szent Antal témával foglalkozik, amely a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. Megjelenése óta a Páduai Szent Antal felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, és vitákat váltott ki a következményeiről. Az elemzés során megvizsgáljuk a Páduai Szent Antal különböző perspektíváit, valamint annak lehetséges rövid és hosszú távú következményeit. Átfogó megközelítéssel arra törekszünk, hogy holisztikus képet nyújtsunk a Páduai Szent Antal-ről és annak különböző területekre gyakorolt hatásáról, azzal a céllal, hogy az olvasó teljesebb megértést kapjon erről a témáról.
Páduai Szent Antal | |
Francisco de Zurbarán: Páduai Szent Antal, 1640 k. | |
egyháztanító | |
Születése | |
1195. augusztus 15. Lisszabon | |
Halála | |
1231. június 13. (35 évesen) Arcella (ma Padova része) | |
Tisztelete | |
Egyháza | római katolikus egyház |
Szentté avatása | 1232. május 30. Szentté avatta: IX. Gergely pápa |
Sírhely |
|
Kegyhely | Padovai Szent Antal Bazilika |
Ünnepnapja | június 13. |
Jelképei | gyermek Jézus, kenyér, könyv, liliom |
Védőszentje ennek | amputált végtagúaknak, állatoknak, Brazíliának, éhezőknek, elveszett tárgyaknak, hajósoknak, időseknek, meddőknek, Portugáliának, szegényeknek, várandós anyáknak |
A Wikimédia Commons tartalmaz Páduai Szent Antal témájú médiaállományokat. |
Páduai Antal (portugál: António/Antônio de Pádua, latin: Antōnius Patavīnus), katolikus nevén Páduai Szent Antal (Lisszabon, 1195. augusztus 15. – Arcella (ma Padova része), 1231. június 13.) portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A római katolikus egyház szentje; a szegények és egyben Portugália védőszentje.
XII. Piusz pápa pápa 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánította. Ma az egyik legnagyobb ferences szentként tisztelik.
Portugál gazdag, nemesi családból származott, eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 15–16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. 1212-ben az elöljárója engedélyével a cóimbrai Santa Croce-kolostorba költözött, ahol nyolc évig maradt, az idejét főként tanulással és imával eltöltve.
1220-ban, amikor látta, hogy a Santa Croce-templomba szállították az első ferences vértanúk holttestét, akik Marokkóban haltak meg, őt is fellángolta a vértanúság vágya. Ez évben átlépett a ferencesekhez, a Kisebb Testvérek Rendjébe, abban a reményben, hogy a szaracénoknak (muszlimok) prédikálhat, és ő is mártírhalált halhat. Ekkor vette fel az Antal nevet, védőszentjéül Remete Szent Antalt választva.
Nemsokára misszionáriusként Marokkóba indult. Súlyos betegsége miatt, amely egész télen sújtotta, hamar haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetődött. Itt élt egy rövid ideig, majd feltehetőleg 1221-ben részt vett a ferencesek Assisiben tartott generális káptalanján.
A feljegyzések nem tárnak fel semmilyen találkozót közte és Assisi Ferenc között. De mivel Antal feltűnt szónoki képességeivel, ezért azzal bízták meg, hogy teológiát tanított az itáliai Bolognában, majd Dél-Franciaországban, Montpellierben, Toulouse-ban és Puy-en-Velay-ban. Tanítóként nagy csodálatot vívott ki.
1226-ban kinevezték Észak-Itália tartományi elöljárójává, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt.
1228 húsvétja táján, 33 évesen Rómában találkozott IX. Gergely pápával.
1230-ban lemondott tisztségéről az assisi generális káptalanon és visszavonult a padovai kolostorba, amelyet ő maga alapított.
1231-ben Padovában tartotta utolsó és leghíresebb nagyböjti prédikációit. A tömeg olyan nagy volt – néha 30 ezer ember –, hogy a templomok nem tudták befogadni őket, ezért kimentek a terekre vagy a nyílt mezőkre.
1231. nagyböjtjének végén visszavonult a Padova szomszédságában fekvő Camposanpieróba. 35–36 éves korában, 1231. június 13-án halt meg, a Padova környéki arcellai kolostorban.
A nép viharos követelésére IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta. 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánították.
Páduai Szent Antal (többek között) a szegények védőszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.
Sírja a padovai Szent Antal-bazilikában található, híres zarándokhely. Ünnepe június 13., a liliomnyílás napja, amely az ártatlanság, a(z elvont) tisztaság virága.