Mai cikkünkben a Pege Aladár izgalmas világába fogunk beleásni. Az eredetétől a mai relevanciáig részletesen megvizsgáljuk a Pege Aladár minden lényeges aspektusát, hogy teljes áttekintést nyújthassunk erről a témáról. A következő néhány sorban a Pege Aladár főbb kulcsfontosságú pontjait, a legújabb trendeket és szakértői véleményeket fedezzük fel. Reméljük, hogy ezzel a tartalommal mélyen és naprakészen megismerheti a Pege Aladár-et, így gazdagíthatja tudását és megalapozottabb döntéseket hozhat ebben a témában. Készülj fel, hogy elmerülj egy lenyűgöző univerzumban, amely tele van árnyalatokkal!
Pege Aladár | |
Pege Aladár | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Pege Aladár |
Született | 1939. október 8. Budapest |
Elhunyt | 2006. szeptember 23. (66 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Iskolái |
|
Pályafutás | |
Műfajok | Klasszikus zene, dzsessz |
Aktív évek | 1960–2006 |
Hangszer | Nagybőgő |
Díjak |
|
Tevékenység | Zenész, zeneszerző |
Kiadók | Hungaroton |
Pege Aladár weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pege Aladár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pege Aladár (Budapest, 1939. október 8. – Budapest, 2006. szeptember 23.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, érdemes művész. Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának.
Neves kispesti nagybőgős családból származott. 1959 és '62 között a Bartók Béla Szakiskolában Montag Lajos növendéke volt. 1965-től '69-ig Tibay Zoltánnál tanult a Zeneakadémián. 1975 és 1978 között Reinhold Zepperez, a Berlini Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse mesterkurzusain vett részt. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig.
Már 1956-tól szerepelt. Nemzetközi bemutatkozása 1963-ban a Bled városban megrendezett dzsesszfesztiválon történt. 1964-ben alakította meg saját együttesét, időszakosan Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, illetve fiatalabb muzsikusok, köztük Szabó Ferenc, Horányi Sándor, Makó László, Tarnóczky Péter és Németh János voltak tagjai. 1967-től a formációban játszott Babos Gyula. Rendszeresen koncertezett Budapesten és vidéken, gyakori fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. Beindult külföldi karrierje is. 1964-ben díjat nyert Prágában, 1970-ben Montreux-ben. 1980-ban Bombayben adott koncertet. Fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is emlékezetes, mert akkor kapta meg a világ legjobb nagybőgősének tartott Charles Mingus hangszerét ajándékba a művész özvegyétől. Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját. 2006. szeptember 23-án hunyt el.
„ | Már az anyaméhben pengetted köldököd. Ördögöd van, Ali: angyali ördögöd! |
” |
– Utassy József Pegéről írt verse |
2008. október 15-én, Pege halála után megalakult a nagybőgőművész felesége kezdeményezésére a Pege Aladár Emlékbizottság, amely Pege szellemi hagyatékának megőrzésére, továbbadására és emlékének ápolására jött létre. Egy napra rá, október 16-án vehette át Bráda Tibor festőművész és Janzer Frigyes szobrász az első Pege Aladár-emlékdíjat, amit az Emlékbizottság adott át. A bizottság tagjai:
Saját hangszere egy régi Johannes Rubner nagybőgő. Koncertek előtt mindig kemény próbákat tartott és fellépéstől függetlenül mindennap legalább két órát gyakorolt, de kizárólag csak klasszikus darabokat, mert a dzsesszt sohasem használta gyakorlásra:
„ | A dzsesszt érezni kell, az improvizációt nem lehet kigyakorolni, megtanulni. Azért vagyok szerencsés, mert klasszikus zenét és dzsesszt is tudok játszani. | ” |