Mai cikkünkben a Schéner Mihály izgalmas világában fogunk elmélyülni. Feltárjuk eredetét, fejlődését és különféle mai alkalmazásait. A Schéner Mihály már régóta érdekelt, és vitákat, kutatásokat és felfedezéseket generált, amelyek a társadalom különböző területeit érintették. Ebben a cikkben azt elemezzük, hogy a Schéner Mihály hogyan befolyásolta a kultúrát, a tudományt, a technológiát és az emberek mindennapi életét. Ezenkívül megvizsgáljuk a Schéner Mihály-hez kapcsolódó jelenlegi trendeket, és azt, hogy ezek hogyan befolyásolhatják társadalmunk jövőjét. A történelemre gyakorolt hatásától a kortárs világban betöltött relevanciájáig a Schéner Mihály továbbra is nagy érdeklődésre számot tartó téma és jelentőséggel bír, így kulcsfontosságú, hogy megértsük jelentőségét és életünkben betöltött szerepét.
A képző- és iparművészet több ágában is kipróbálta tehetségét, több műfajban is, a művész és a művészet szabadságát vallotta, akárcsak 20. századi nagy elődje, Kassák Lajos. Neoavantgárd expresszív jellegű szürreális alkotásai a 20–21. század egyik jeles művészegyéniségévé avatták.
Életpályája
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott tanulmányokat 1942-1947-ig, mesterei Rudnay Gyula, az alföldi iskola festője és Elekffy Jenő voltak. 1951-1956 között rajzot tanított a pestszentimrei Ady Endre Általános Iskolában. Jeles alkotótelepeken fordult meg. 1982-ben a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelepen, 1985-ben a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelepen, Dunaújvárosban működött. Huzamos ideig munkatársa volt az Új Auróra című művészeti folyóiratnak, melybe gyakran írt 20. századi jeles magyar művészekről. (Köztük Barcsay Jenő festészetéről, Csete György Kossuth-díjas építész organikus építészetéről, Csete Ildikó textilművészetéről, Huszárik Zoltán filmrendező- és grafikusról, Kohán György grafikus- és festőről, Várnai Gitta képeiről). A szegediTiszatájban, az Élet és Irodalomban, önálló kötetekben (Diabolikon, Békéscsaba, 1988; Kézkivirágzások, Budapest, 1997.) is jelentek meg művészeti írásai. Budapesten hunyt el, életének 87. évében.[3]
Művészete
Gazdag motívumkincsét a mitológiából, a bibliából, a legendákból, a magyarországi kézművesmesterségek termékeiből, a természetből és mindennapjainkból merítette. Anyagfelhasználása változatos, szinte minden megmunkálható anyagra vagy anyagból (papír, fa, textil, fém, agyag, üveg) formáz. Munkamódszere szisztematikus volt, előbb lerajzolta, amit látott, érzékelt és érzett, majd eldöntötte a végső formát, és grafika, festmény, báb vagy éppen szobor lett belőle. Textilszobraival új műfajt teremtett.
Festészetét expresszionista hevület és szürrealisztikus hatás jellemezte. Kollázstechnikát is alkalmazott.[4] Festményeinek színgazdagságát és színharmóniáját a geometrikus szerkesztés mentén teremtette meg, fehérjei, sárgái, pirosai mögött a nagybányai és a nagyalföldi fények derűje ragyogott.
Művei
Festményei (válogatás)
(1960-as évek eleje) Huszárroham ( olaj, farost, 123 x 175 cm)
1962Önarckép piros kalappal, bagollyal (olaj, karton, 43 x 30)