Szalay Sándor (magfizikus)
A mai világban a Szalay Sándor (magfizikus) olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelemben betöltött relevanciája, a tudományos területen betöltött fontossága vagy a kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Szalay Sándor (magfizikus) felkeltette az akadémikusok, tudósok, lelkesek és a kíváncsiak figyelmét. Ebben a cikkben a Szalay Sándor (magfizikus) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig, elemezve következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Ezenkívül megvizsgáljuk más témákkal való kapcsolatát és időbeli alakulását, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Szalay Sándor (magfizikus)-ről.
| Szalay Sándor | |
| Született | 1909. október 4. Nyíregyháza |
| Elhunyt | 1987. október 11. (78 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Szalay A. Sándor |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szalay Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalay Sándor (Nyíregyháza, 1909. október 4. – Debrecen?, 1987. október 11.) állami díjas magyar fizikus, akadémikus, a magyarországi magfizikai kutatások megteremtője.
Életrajz
Apja nyíregyházi fizikatanár volt. Apja neve Szalay András.
Budapesten tanult, Tangl Károlynál doktorált, mérőeszközeinek tervezésében Békésy György segítette tanácsaival. A végzés után állás nélküli Szalayt Szent-Györgyi Albert hívta maga mellé kutatni.
Először Lipcsében kutatott két évig Peter Debye mellett, majd Rutherfordot kérte Szalay Sándor, hogy mellette dolgozhasson a Cavendish Laboratóriumban. A tíz pályázó közül Rutherford őt választotta ki a féléves ösztöndíjra. Itt megtanulta a nukleáris technika mellett azt, hogyan kell saját kezűleg műszereket készíteni.
1935-ben hívta Gyulai Zoltán (a magyar kristálykutatás megteremtője) tanársegédnek a debreceni egyetemre. Itt Szalay magfizikai műhelyt épített ki, számos tehetséges tanítványt nevelt ki. A második világháború rombolásai után tanítványaival újjáépítették az egyetem Kísérleti Fizika Intézetét. Felhasználták a radioaktív nyomjelzést az orvostudományban. Szalay Geiger–Müller-számlálókat épített, és uránlelőhelyeket keresett Magyarországon.
1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1954-ben létrehozták az MTA Atommagkutató Intézetet, röviden ATOMKI-t. 1978-ban Állami Díjjal tüntették ki az atommagfizikában és népgazdasági jelentőségű alkalmazásában elért eredményeiért és kutatásirányító, iskolateremtő munkásságáért. 1987-ben halt meg.
Család
Két fia van, egyikük Szalay A. Sándor akadémikus (mellesleg a Panta Rhei együttes tagja). A másik Szalay András, fizikus, mellesleg szintén a Panta Rhei együttes tagja.
Jegyzetek
- ↑ Berényi 2004
- ↑ Emlékeink az 50 éves Atomki történetéből: Visszaemlékezések
- ↑ Arcképcsarnok: Interjú Szalay Andrással, a MUZIX81 rendszer készítőjével. . (Hozzáférés: 2015. október 31.)
Források
- Marx György: A magfizika megérkezése Magyarországra Tisztelgés Szalay Sándor életműve előtt halála 10. évfordulóján, Fizikai Szemle 1997/9. 274. o.
- Emlékeink az 50 éves Atomki történetéből (anekdoták)
- Berényi Dénes: Szalay Sándor, az ember, Fizikai Szemle, 2004/5.
További információk
- Kovách Ádám: Szalay Sándor akadémikus születésének 80. és az ATOMKI alapításának 35. évfordulója, Fizikai Szemle 1990/1. 29. o.
- Magyarország a XX. században, IV. kötet: Műszaki és természettudományok, A modern fizika születése, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000 (Szalay időskori arcképe)
- Lovas Rezső: Szalai Sándor emlékezete, Magyar Tudomány, 2009/10 1255. o.
