Napjainkban a Theodor Heuss olyan téma, amely jelentős jelentőséggel bír a mai társadalomban. Az idő múlásával a Theodor Heuss sokak érdeklődési területévé vált, mivel közvetlen hatással van életmódunkra és környezetünkre. Ez egy olyan téma, amelyet különböző nézőpontokból vitattak meg és elemeztek, vitákat és vitákat generálva a közvéleményben. Ebben a cikkben a Theodor Heuss különböző aspektusait tárjuk fel, elmélyülve annak eredetével, fejlődésével és mai következményeivel. Annak érdekében, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról, különböző nézőpontokat és szakértői véleményeket mutatunk be a témában. Kétségtelen, hogy a Theodor Heuss olyan releváns kérdés, amely megérdemli, hogy komolyan és tárgyilagosan foglalkozzunk vele.
Theodor Heuss | |
Született | 1884. január 31. Brackenheim |
Elhunyt | 1963. december 12. (79 évesen) Stuttgart |
Sírhely | Waldfriedhof Stuttgart |
Párt |
|
Szülei | Elisabeth Heuss Ludwig Heuss |
Házastársa | Elly Heuss-Knapp (1908. április 11. – 1952. július 19., házastárs halála) |
Gyermekei | Ernst Ludwig Heuss |
Foglalkozás | |
Iskolái | |
Vallás | evangélikus kereszténység |
Díjak |
|
Theodor Heuss aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Theodor Heuss témájú médiaállományokat. |
Theodor Heuss (Brackenheim, 1884. január 31. – Stuttgart, 1963. december 13.) liberális német politikus és újságíró, 1949 és 1959 között a Német Szövetségi Köztársaság első elnöke a második világháború évei után. Államfői szerepvállalásával Konrad Adenauer kancellárral együtt jelentősen hozzájárult Nyugat-Németország demokráciájának stabilizálásához.
Az érettségi után közgazdaságtant, államtudományokat, művészettörténetet, filozófiát, történelmet tanult a Lajos–Miksa Egyetemen Münchenben és a Berlini Egyetemen. Államtudományi doktorátust (Dr. rer. pol.) szerzett. Még egyetemistaként csatlakozott Friedrich Naumann balliberális politikus és evangélikus teológus Nemzeti szociális egyesületéhez (Nationalsozialer Verein).
Újságíróként kezdte pályafutását Naumann Die Hilfe folyóiratánál, ahol a politikai rovatot vezette 1905 és 1912 között. 1918-ban Berlinben belépett a balliberális Német Demokrata Pártba (Deutsche Demokratische Partei) és a Deutsche Politik hetilap szerkesztője lett. 1924-ben a párt képviselője a Reichstagban. 1920 és 1933 között a Berlin Politikai Főiskolán tanított.
1932-ben jelent meg a Hitlers Weg című könyve, amelyben a nemzetiszocializmust elemezte és bírálta történelmi, politikai és szociológiai szempontok alapján. 1933-ban a náci könyvégetés során művét megsemmisítették. Vonakodva bár, de megszavazta a Reichstagban a felhatalmazási törvényt. Júliusban elvették parlamenti mandátumát, elbocsátották a főiskoláról, és a propagandaminisztérium nyomására korlátozták kiadói tevékenységét. 1937 és 1945 több életrajzot írt és publikált. 1941-ben újra a Frankfurter Zeitung munkatársa, történelmi és kultúrpolitikai cikkei jelentek meg. 1942-ben megtiltották az újságoknak, hogy Heusstől publikáljanak, de néhány újság Thomas Brackheim álnéven írt írásait közölte.
1945/46-ban kultuszminiszter Württemberg/Badenben, az amerikai megszállási zónában. 1949 augusztusában a Bundestag tagja, szeptember 12-én Németország elnökévé választották.
1951-ben létrehozta a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendjét, és javaslatára újra kiosztják a Pour le Mérite kitüntetést. 1954-ben ismét megválasztották.