A mai világban a Vallási felekezet olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. Akár a mai társadalomban betöltött relevanciája, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár egyszerűen a közösségi médiában való népszerűsége miatt, a Vallási felekezet a viták, viták és elemzések fókuszpontjává vált. Különböző területekre gyakorolt hatásával a Vallási felekezet-nek sikerült átlépnie a kulturális és generációs korlátokat, és széles közönség érdeklődésére számot tartó témává vált. Ebben a cikkben a Vallási felekezet-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, megvizsgáljuk annak mai hatását és a jelenkori társadalomban betöltött relevanciáját.
A felekezet egy valláson belüli alcsoport, amely tanításban, szervezetben vagy gyakorlatban különbözik a többi alcsoporttól.
A népességstatisztikában a felekezet általában egy vallási közösséghez való tartozást jelenti. A vallásszociológiában a felekezet a szekta és az egyház között foglal el helyet a tipológiai kontinuumban.
A világ legnagyobb vallási felekezete a szunnita iszlám.
Az elavult felekezik (‘társul, szövetkezik’) ige származéka, és a „fél” főnévre vezethető vissza, annak ‘társ’ jelentésére.
Fél → fele (főnév) + -kez(ik) (igeképző) + -et (főnévképző).
A kereszténységen belül a felekezet egy általános kifejezés egy különálló vallási szervezetre, amelyet olyan tulajdonságok azonosítanak, mint a név, a közös vezetés és tan. Az egyes felezetek azonban más kifejezéseket is használhatnak önmagukra, mint például egyház vagy közösség. Az egyik és a másik csoport közötti különbséget főleg a doktrína és a gyakorlatok határozzák meg; például az olyan kérdések, mint a bibliai értelmezés, Jézus természete, az apostoli utódlás tekintélye, az eszkatológia.
Nincs konszenzus a kereszténység hitvallásokra való felosztásáról és a felekezetek számáról. A felekezet olyan közösség vagy pedig egyházak és közösségek csoportja, amely tanításaiban különbözik a többi felekezettől.
Egyes körökben elterjedt az a vélemény, hogy a kereszténység három nagy felekezetre oszlik: katolicizmusra, protestantizmusra és ortodox vallásra. A felekezet kifejezést – különösen az Egyesült Államokban – a kereszténység jelentősebb irányzatainak megjelölésére is használják: katolicizmus, presbiterianizmus, metodizmus stb. Megint mások a kereszténység ágainak nevezik ezeket a felekezeti csoportokat, amelyek gyakran hasonló hiedelmekkel, gyakorlatokkal és történelmi kötődésekkel rendelkeznek.
Meg kell különböztetni a vallási mozgalmakat a felekezetektől, mint például a pietizmus, a pünkösdi mozgalom, a karizmatikus mozgalom vagy az evangéliumi mozgalom.
A vallásszociológiában a felekezet az egyház és a szekta között helyezkedik el a tipológiai kontinuumon. A felekezetek akkor jönnek létre, amikor az egyházak elveszítik egy társadalomban a vallási monopóliumukat. Akár az egyházak, akár a szekták válnak felekezetekké, a jellemzőikben változások következnek be. A vallásszociológus Johnstone a felekezetek következő nyolc jellemzőjét adta meg:
A hinduizmusban a fő istenség vagy filozófiai meggyőződés alapján azonosítanak felekezeteket, amelyek eltérő kulturális és vallási gyakorlatokkal is rendelkeznek.
A fő felekezetek közé tartozik a saivizmus, a saktizmus, a vaisnavizmus és a szmartizmus.
Az iszlámon belül a felekezet utalhat az ágakra (mint pl. szunnita, síita), valamint azok különböző alosztályaira, például al-szektákra, jogtudományi iskolákra, teológiai iskolákra, és vallási mozgalmakra.
Történelmileg az iszlám három nagy felekezetre vagy másképp szektára oszlott, amelyek a szunnita, háridzsita és a síita. Napjainkban a muszlimok túlnyomó többségét a a szunniták teszik ki, míg számban tőlük jóval elmaradva a második legnagyobb csoportot a síiták adják.
A Pew Research Center felmérése szerint a világszerte élő muszlimok 25%-a nem felekezethez tartozónak vallja magát.
A felekezet kifejezést a judaizmus öt fő ágának leírására is használják: karaita, ortodox, konzervatív, reform és rekonstrukciós.
A zsidó vallási mozgalmak, amelyeket néha "felekezeteknek" vagy "ágaknak" neveznek, különböző csoportokat foglalnak magukban, amelyek a zsidók között az ókortól kezdve alakultak ki. Ma a fő megosztottság az ortodox, a reform és a konzervatív irányzat között van, mellettük több kisebb mozgalom is működik. Ez a háromféle felekezeti struktúra főként az Egyesült Államokban van jelen, míg Izraelben a törésvonalak a vallásos ortodoxok és a nem vallásosak között húzódnak.
A nem ortodox mozgalmakat néha együttesen „liberális felekezeteknek” vagy „progresszív irányzatoknak” is nevezik.