Venyera–5
Ebben a cikkben a Venyera–5-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, elemezzük a mai társadalomra gyakorolt hatását és a történelemben betöltött jelentőségét. Kritikus és tárgyilagos pillantással foglalkozunk a Venyera–5-hez kapcsolódó legfontosabb szempontokkal, elmélyülve annak eredetében, evolúciójában és időbeli fejlődésében. Egy alapos elemzésen keresztül megfejtjük a Venyera–5 körül forgó különféle fogalmakat és elméleteket, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk annak fontosságáról a jelenkori kontextusban. Ezen túlmenően megvizsgáljuk a Venyera–5 különböző területekre gyakorolt következményeit és hatásait, ezáltal lehetővé téve a mai jelentőségének széles körű és részletes áttekintését.
| Venyera–5 | |
.jpg) | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | NPO Lavocskin |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | űrszonda |
| Küldetés | |
| Célégitest | Vénusz |
| Indítás dátuma | 1969. január 5. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
| Hordozórakéta | Molnyija–M |
| Megérkezés | 1969. május 16. |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 1130 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–5 témájú médiaállományokat. | |
A Venyera–5 a szovjet Venyera-program ötödik űrszondája volt. A szovjet Vénusz-szonda leszállóegysége méréseket végzett a bolygó éjszakai oldalának légkörében. Feladata megegyezett a korábbi, Venyera–4 jelzésű űrszonda küldetésével.
A leszállóegység
A Venyera-4 mérései alapján a leszállóegységet megerősítették, így az egész űrszonda tömege 1130 kg-ra nőtt. A megerősítés miatt a leszállóegység 2,7 MPa elviselésére is alkalmas lett. Ejtőernyőjét kisebbre tervezték elődeinél, hogy a leszállás gyorsabban történjen. Műszereit a pontosság növelése érdekében továbbfejlesztették.
A küldetés eredménye
Az űrszondát 1969. január 5-én indították. Mivel pályája 25 ezer km-rel elkerülte volna a Vénuszt, ezért a Földtől 15,5 millió km távolságban pályakorrekciót hajtottak végre. 131 napi repülés után 1969. május 16-án 7 óra 1 perckor belépett a Vénusz légkörébe. A Vénusztól 37 ezer km-re leválasztott leszállóegységet először a légkör, majd az ejtőernyő fékezte. Leereszkedés közben a légköri mérések 53 percen keresztül tartottak. 17 km-re a felszíntől megszakadt a kapcsolat a leszállóegységgel. Ennek oka, hogy a külső nyomás elérte a 2,7 MPa-t, amit az egység már nem volt képes elviselni.
Az eredmények felhasználása
A Venyera–5 és Venyera–6 űrszondák közös küldetésükön több mint 70 légnyomás- és 50 hőmérsékletmérést végeztek. Méréseikből adiabatikus változást feltételezve az következett, hogy a Vénusz felszínén 500+-60 °C a hőmérséklet, 10+-4 MPa a légnyomás. Ezen adatokat felhasználva vált lehetővé olyan szondák tervezése, melyek képesek voltak leszállni a bolygó felszínén.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 544 4
