A mai világban a André Breton egyre aktuálisabb téma. A társadalomra gyakorolt hatásától a környezetre gyakorolt hatásig a André Breton olyan szempont, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az évek során nagy érdeklődést váltott ki, és különböző területeken vitákat váltott ki. Éppen ezért ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a André Breton-et, elemezve annak különböző oldalait és a mai világban betöltött szerepét. Akár személyes, akár társadalmi, akár globális szinten, a André Breton jelentős hatással bír, amelyet érdemes teljes mértékben megérteni.
André Breton | |
Henri Manuel fotója; 1927 | |
Született | André Robert Breton 1896. február 19. Tinchebray |
Elhunyt | 1966. szeptember 28. (70 évesen) Párizs |
Álneve | Breton, André |
Állampolgársága | francia |
Házastársa | |
Gyermekei | Aube Elléouët |
Foglalkozása | |
Iskolái | Lycée Chaptal |
Sírhelye | Batignolles-i temető |
André Breton aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz André Breton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
André Breton (Tinchebray, Orne, 1896. február 19. – Párizs, 1966. szeptember 28.) francia író, esztéta.
A Dada mozgalmában való részvétele után látott hozzá a lázadás „pozitív” módjának kialakításához, szürrealista kísérletéhez. Ő volt a szürrealista mozgalom megalapítója, teoretikusa.
Kora ifjúságától kezdve vonzódott a művészetek felé. Versírással kezdte. Majd beiratkozott az orvostudományi egyetem pszichiátriai szakára, de diplomát nem szerzett. Az első világháború idején katonai kórházakban teljesített szolgálatot, ahol pszichoanalitikus kísérleteket végzett. Ekkor ismerkedett meg Jacques Vachéval, akinek minden hivatalos művészeti irányzatot tagadó, antiszociális magatartása nagy hatással volt rá.
1919-ben Párizsban, miután megismerkedett Louis Aragonnal és Philippe Soupault-val közösen megalapították a Littérature című folyóiratot. 1924-ben újabb folyóiratot indított el a Revue surréaliste-ot, ahol megjelentette a Szürrealizmus kiáltványa című írását. 1927-1935 közt tagja lett a Francia Kommunista Pártnak. A sztálini módszerek hatása miatt azonban szakított a párttal, és a szürrealista költészet másik nagy egyéniségével, addigi barátjával, Aragonnal, aki támogatta, igazolni próbálta a szovjet politikát. Egyedül a száműzött Trockijjal tartott kapcsolatot, akivel 1938-ban létrehozták a Független Forradalmi Művészet Szövetségét.
A német megszállás után elhagyta Franciaországot, és az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Ott egyre inkább az okkultizmus, az ezoterika, a mágia, a középkori misztikusok munkái felé fordult. 1946-ban hazatért, ahol újra a fiatal szürrealista nemzedék első számú vezéregyénisége lett. 1959-ben Spanyolországba utazott, ahol kiállításokat rendezett, például Salvador Dalí munkáiból. 1966-ban halt meg, halála után felesége közbenjárására párizsi otthonát művészeti kutatóközponttá alakították.
A szürrealizmust megalapozó kötetei A mágneses mezők (1921) Philippe Soupault-val írt prózaverskötete, és a gondolat valódi működésének kifejezését, a tiszta lélektani automatizmust hirdető kiáltványai, A szürrealizmus manifesztuma (1924) és a Független forradalmi művészetért (1924). A Mágikus művészet (1957) című könyve nézeteinek végső összefoglalása.
Magyar irodalmi visszhangja és hatása megkésett volt, bár a Nyugat már megjelenésekor ismertette a Nadja-t. A regény csak évtizedek múltán jelent meg magyar nyelven Lackfi János fordításában. Több versét lefordította Weöres Sándor és Illyés Gyula, később Parancs János. Magyarul elsőként Illyés Gyula írt róla hosszabb emlékezést.