A mai világban a Berény Róbert soha nem látott jelentőséget kapott. Akár a politika, akár a tudomány, a kultúra vagy a technológia területén, a Berény Róbert állandó érdeklődés és vita tárgyává vált. A Berény Róbert-ről és következményeiről való további ismerete elengedhetetlen a jelenlegi környezet és a jövő irányvonalát meghatározó trendek megértéséhez. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Berény Róbert különböző aspektusait, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig, hogy teljes és naprakész képet kapjunk erről a jelenségről.
Berény Róbert | |
Született | 1887. március 18. Budapest |
Elhunyt | 1953. szeptember 10. (66 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | 1. Spitzer-Somló Ilona („Léni”) 2. Breuer Etelka („Eta”) |
Gyermekei | Anna |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Julian Akadémia (1905 – 1900-as évek) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (21/1-1-25/26) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Berény Róbert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Berény Róbert, 1902-ig Bakofen (Budapest, 1887. március 18. – Budapest, 1953. szeptember 10.) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus; a magyar avantgárd kiválósága; az ún. Nyolcak alkotócsoport legsokoldalúbb egyénisége.
Berény Nándor ügynök és Lindner Franciska gyermekeként született. Apai nagyszülei Bakofen Sándor magánzó és Schulhof Dorottya, anyai nagyszülei Lindner Mór kereskedő és Grünfeld Júlia voltak.
Tanulmányait 1904-ben kezdte, Zemplényi Tivadar mintarajziskolájában. 1905-ben Párizsba került, ahol a Julian Akadémia növendéke lett. Kint tartózkodása alatt Matisse és Cezanne művészetének hatása alá került. A kortárs művészeti stílusirányzatokat tanulmányozta, művelte, a magyar Vadak közé tartozott.
Hazatérte után a Nyugatban publikált. Festészetére ekkor már az expresszionizmus és a kubizmus volt jellemző. 1909-ben tagja lett a később Nyolcak néven ismertté vált avantgárd csoportnak.
Tevékeny szerepet vállalt a magyarországi tanácsköztársaság ideje alatt, a Művészeti Direktórium festő szakosztályának vezetője lett. Plakátokat tervezett, ekkor született legismertebb plakátja, a Fegyverbe! Fegyverbe! című. 1919 után emigrált Németországba, Berlinben élt 1926-ig. Ebben az időszakban jelentek meg karikatúrái többek közt Bálint Alice-ról, Ferenczi Sándorról, Hermann Imréről.
Az 1930-as években stílusa közeledett a nagybányai művésztelepi tradíciókhoz, nagy hatással volt rá Ferenczy Károly és Bernáth Aurél művészete, bekapcsolódott a Gresham-kör munkájába. 1934-től ideje nagy részét Zebegényben töltötte. A festészeten és plakátok tervezésen kívül jelentős a grafikai munkássága is. Grafikáin nagyrészt vörös krétát, diófapácot, hígított tust alkalmazott, így azok egyediek lettek; nem kedvelte a sokszorosított grafikákat. 1948-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki.
Művei leginkább csendéletek, aktok és portrék.
Legtöbb művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, szép számmal vannak művei a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a Deák Gyűjteményben Székesfehérvárott és magántulajdonban.
Életművének jelentős része még mindig feltárás alatt áll, mivel a XX. század viharai folyamán számos munkája eltűnt. Egyik kiemelkedő alkotását (Alvó nő fekete vázával) például Barki Gergely, a Nyolcak kutatója fedezte fel a Stuart Little, kisegér című film díszleteként – a művet 2014 végén, eretediségének tisztázása után sikerült Magyarországra szállítani.
Munkásságának kutatásában Passuth Krisztina művészettörténész ért el jelentős eredményeket.
Kétszer kötött házasságot. Első felesége Spitzer Ilona, Spitzer Gyula Jakab és Abeles Klára lánya volt, akit 1912. május 18-án Budapest V. kerületében vett nőül, de 1924-ben elváltak. Második felesége Breuer Etelka (1898–1977), Breuer Miksa és Justus Rudolfina lánya lett, akivel 1926-tól haláláig együtt éltek.