Boros Imre

A mai világban a Boros Imre központi helyet foglal el a társadalomban, akár kulturális, politikai, történelmi vagy társadalmi jelentősége miatt. Hatása az évek során elterjedt, jelentős hatást gyakorolva az emberek életére és a történelem eseményeire. Éppen ezért elengedhetetlen a Boros Imre tanulmányozásában és elemzésében való mélyebb elmélyülés, hogy megértsük jelentőségét és az emberiség fejlődésére gyakorolt ​​hatását. Ebben a cikkben elmélyülünk a Boros Imre világában, feltárva annak különböző aspektusait és hatását különböző összefüggésekben.

Boros Imre
Magyarország PHARE-program koordinációjáért felelős tárca nélküli minisztere
Hivatali idő
1998. július 8. – 2002. május 27.
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
2001. február 16. – március 26.
ElődTorgyán József
UtódVonza András

Született1947. július 18. (76 éves)
Csöde
Párt

Foglalkozás
Iskolái

Boros Imre (Csöde, 1947. július 18. –) magyar közgazdász, politikus, az első Orbán-kormány minisztere.

Közéleti tevékenysége

Tanulmányát Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügyi Tanszékén végezte. A rendszerváltás előtt az Magyar Nemzeti Bank előadója 1970-1981-ig, majd a devizagazdálkodási osztály vezetője lesz 1988-ig. 1988 és 1990 között a Magyar Hitelbank vezérigazgatója helyettese. 1993-94-ben az ÁPV Rt.-nél, a bankügyekért felelős ügyvezető igazgató. 2006 után politikai, gazdasági és közéleti műsorok gyakori vendége, főként jobboldali médiában. (Hír TV, Echo TV). Bogár Lászlóval állandó vendég, az Echo TV-n (Jelenleg: Hír TV) Bayer Zsolt által vezetett Háttér-kép című műsornak. Nyomtatott sajtóban is rendszeresen publikál, főként Széles Gábor lapjában a Magyar Hírlapban.

Boros Imre 1970 és 1988 között dolgozott az MNB-nél, majd a Magyar Hitelbank vezérigazgató-helyetteseként. A rendszerváltás után a magyar jobboldalon, a kisgazdapártban és az MDF parlamenti képviselőjeként futott be karriert. Utóbbi párt frakciójából az után távozott, hogy a Népszabadság 2002-ben belügyminisztériumi dokumentumokra hivatkozva azt írta, hogy Borost közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben a kommunista állambiztonság III/II-es csoportfőnökség D-8-as fedőnevű főoperatív tisztjévé nevezték ki.

Boros akkor az MTI-nek nyilatkozva elismerte, hogy kapcsolatba került a titkosszolgálatokkal, de szerinte ennek az volt az oka, hogy a szolgálatok egy az MNB-t érintő bűnügyben nyomoztak. Az akkori híradások szerint Boros az állambiztonság századosaként jövedelemhez is jutott, Boros azonban 2019-ben a Direkt36-nak azt állította, hogy azóta több hatóság (a Belügyminisztérium és az adóhatóság) is igazolta azt, hogy valójában nem voltak ilyen jövedelmei, illetve hozzátette, hogy a szerepvállalása annyiból állt, hogy az MNB-t érintő ügyben „köteles voltam szakértőként a magyar ügyészség és a rendőrség oldalán közreműködni, ami nyilván nem titkosszolgálati, hanem normális gazdasági vita ügy volt”. Ennek az állításának ellentmond az a levéltári dokumentum, amely tételesen sorolja fel, hogy például a besorolási illetményén felül milyen pótlékok folyósítására volt jogosult.

Politikai tevékenysége

1995-ben belépett a Torgyán József által vezetett FKGP-be. A párt jelöltjeként 1998-ban országgyűlési képviselő lett. 1998-ban az első Orbán-kormány tárca nélküli minisztere lett és az Európai Unió PHARE-program kormányzati koordinációjáért lett felelős.

2001-ben kilépett az FKGP-ből. 2002-ben belépett a Dávid Ibolya vezette MDF-be, és újra mandátumot szerzett.

2002 nyarán nyilvánosságra kerül hogy Boros Imrét 1989-ben a Belügyminisztérium III/II. Csoportfőnökség főoperatív tisztjévé nevezték ki, száma: D-8. Emiatt 2002 őszén felszólították, hogy lépjen ki az MDF parlamenti frakciójából, parlamenti munkáját függetlenként folytatta.

Szerepe a Nemzetközi Beruházási Bankban (International Investment Bank, IIB)

Az egyesek által kémbanknak is titulált a Nemzetközi Beruházási Bank irányításában is feltűnt Boros Imre, az első Orbán-kormány PHARE-minisztere, aki a bank igazgatótanácsának tagja. Szerepvállalása az orosz kémvádak kereszttüzébe kerülő IIB-ben azért különösen érdekes, mert a kémcsaládban felnövő Koszov bankelnök mellett a magyar Borossal kapcsolatban is felmerült korábban, hogy titkosszolgálati kötődése volt.

Boros a kinevezéséről homályosan azt nyilatkozta, hogy „mostanság” került a bankhoz, hogy azok jelölték, „akiknek kell”.

Művei

  • Hagelmayer István–Bánfi Tamás–Boros Imre: Az aranydeviza-rendszer kudarcai és tanulságai; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1975
  • Árulkodó háttérképek pénzügyekről; Kairosz, Bp., 2014 (...és mégis élünk!)
  • Nemzeti szemléletű olvasókönyv, 1-2.; Kairosz, Bp., 2015
  • Boros Imre–Bogár László–Bayer Zsolt: Háttérképek háttérképe; Kairosz, Bp., 2016

Jegyzetek

  1. Boros Imre cikkei a Magyar Hírlapban. . (Hozzáférés: 2013. március 11.)
  2. a b Szabolcs, Panyi: Gyorsan aktivizálódik az orosz vezetésű bank Budapesten, hiába van miatta nemzetközi idegeskedés (magyar nyelven). Direkt36, 2019. április 25. . (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  3. a b index.hu – levéltári kivonat a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének parancsáról. . (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  4. a b MTI: index.hu – Boros Imre: D-8. © 1999-2024 Index.hu Zrt., 2019. május 7. . (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  5. a b origo.hu – Boros Imre volt a D-8-as tiszt (magyar nyelven). Mediaworks Hungary Zrt.. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  6. a b Bohus, Péter: index.hu – A levéltár szerint is ügynök volt Boros Imre (magyar nyelven). © 1999-2024 Index.hu Zrt., 2007. február 28. . (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  7. a b Horváth, A. Attila: zaol.hu – A III/II árnyéka, avagy a Boros Imre-ügy titkai (magyar nyelven). Mediaworks Hungary Zrt., 2011. március 27. (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  8. Index/MTI: index.hu – Kilépett az MDF-frakcióból Boros Imre (magyar nyelven). © 1999-2024 Index.hu Zrt., 2002. szeptember 6. . (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  9. Spirk, József: index.hu – MDF: Borosnak mennie kell (magyar nyelven). © 1999-2024 Index.hu Zrt., 2002. szeptember 3. . (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  10. magyarnemzetinevter.hu – Boros Imre (magyar nyelven). Nemzeti Örökség Intézete. (Hozzáférés: 2024. április 25.)

Források