Ebben a cikkben a Molnár Károly (gépészmérnök) témáját tág és részletes perspektívából tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy az olvasónak teljes és naprakész látásmódot nyújtsunk az érdeklődésre számot tartó témáról. A Molnár Károly (gépészmérnök)-hez kapcsolódó különféle szempontokat elemzik, beleértve az eredetét, fejlődését, jelenlegi hatását és lehetséges jövőbeli perspektíváit. Hasonlóképpen a terület szakértőinek különböző nézőpontjai és véleményei kerülnek bemutatásra annak érdekében, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk a Molnár Károly (gépészmérnök)-ről. Emellett esettanulmányok és konkrét példák is bemutatásra kerülnek, amelyek a Molnár Károly (gépészmérnök) relevanciáját és fontosságát szemléltetik különböző kontextusokban. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy az olvasó teljes körűen megértse a Molnár Károly (gépészmérnök)-et, hogy elmélyítse tudását, és átfogó és részletes képet kapjon erről az érdekes témáról.
Molnár Károly | |
Magyarország kutatásfejlesztésért felelős tárca nélküli minisztere | |
Hivatali idő 2008. május 5. – 2009. április 20. | |
Született | 1944. február 24. Budapest |
Elhunyt | 2013. július 23. (69 évesen) Budapest |
Foglalkozás | mérnök |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1967) |
Díjak | Széchenyi-díj (2007) |
Molnár Károly (Budapest, 1944. február 24. – Budapest, 2013. július 23.) Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, 2008 és 2009 között tárca nélküli miniszter.
1962-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1967-ben végzett. 1971-ben doktorált.
Az egyetem vegyipari és élelmiszeripari gépek tanszékén kapott tanársegédi állást, majd 1971-ben adjunktus, 1978-ban pedig egyetemi docens lett. 1988-ban a tanszék vezetőjévé választották, majd három évvel később megkapta egyetemi tanári kinevezését.
1991-ben a Gépészmérnöki Kar dékánhelyettesévé, 1994-ben a kar dékánjává választották, 2000-ben egyidejűleg a BME oktatási rektorhelyettese is lett. 2004-ben az egyetem rektori pozícióját szerezte meg, melyet 2008-ig viselt.
Az MTA Műszaki Kémiai Komplex Bizottságának társelnöke, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Műszaki Tudományos Tanácsának elnöke és a Magyar Professzorok Világtanácsa elnökségének tagja volt.
Kutatási területe a vegyipari és élelmiszeripari eljárások és berendezések vizsgálata és a transzportfolyamatok.
A műszaki tudományok kandidátusa 1979-ben, doktora pedig 1991-ben lett.
1994 és 1998 között a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. igazgatóságában dolgozott, 1996-ig annak elnöke, 1998-ig elnökhelyettese volt. 2002-től a Paksi Atomerőmű Zrt. igazgatóságának elnöke volt 2008-ig.
2005-ben a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagjává, 2006-ban a Magyar Rektori Konferencia elnökévé választották. 2008-ban Gyurcsány Ferenc behívta kisebbségi kormányába az újonnan alakított kutatásfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter posztjára. Hivatalát 2008. május 5-én foglalta el, emiatt lemondott a Rektori Konferencia elnöki posztjáról. A Bajnai-kormány megalakulásakor megszüntették tisztségét, feladatait a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vette át.
Nős, két felnőtt (egy lány, egy fiú) gyermek édesapja.