Ebben a cikkben elmélyülünk a Charles Michel lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait és jelentését. A Charles Michel olyan téma, amely világszerte felkeltette az emberek figyelmét, kiterjedt vitákat és elemzéseket generált. A Charles Michel-et keletkezésétől az évek során kialakult fejlődéséig különböző területeken tanulmányozták, kíváncsiságot és érdeklődést ébresztve szakértőkben és amatőrökben egyaránt. Ezzel a feltárással reméljük, hogy megvilágítjuk a Charles Michel több dimenzióját, és olyan mélyreható elemzést kínálunk, amely gazdagítja e jelenség megértését.
Charles Michel | |
Az Európai Tanács elnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 2019. december 1. | |
Előd | Donald Tusk |
Belgium 52. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 2014. október 11. – 2019. október 27. | |
Uralkodó | Fülöp belga király |
Előd | Elio Di Rupo |
Utód | Sophie Wilmès |
Született | 1975. december 21. (48 éves) Namur |
Párt | Mouvement Réformateur |
Szülei | Louis Michel |
Élettárs | Amélie Derbaudrenghien |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Michel témájú médiaállományokat. |
Charles Michel (Namur, 1975. december 21. —) belga politikus, az ország miniszterelnöke 2014-től 2019-ig. 2019-től az Európai Tanács elnöke.
Michel az Amszterdami Egyetemen szerzett jogi diplomát 1998-ban. 1999-ben lett országgyűlési képviselő a Mouvement Réformateur (Reformmozgalom) párt színeiben. 2006 decemberében Wavre polgármesterévé választották. 2007 decembere és 2011 februárja között együttműködési és fejlesztési miniszter volt. 2011. február 4-én a Mouvement Réformateur elnökévé választották.
A 2014. május 25-i szövetségi parlamenti választások utáni négy hónapos koalíciós tárgyalásokat követően október 11-én kormányt alakított és letette a hivatali esküt.
2018. december 18-án benyújtotta lemondását Fülöp belga királynak - egyes értelmezések szerint azért, mert erőszakba torkollott az ENSZ migrációs csomagja elleni tüntetés., más értelmezés szerint azért mondott le, mert az Új Flamand Szövetség kilépett a kormánykoalícióból, mivel nem támogatta az ENSZ migrációs csomagjának kormányfő által történt elfogadását.
December 21-én a belga király elfogadta lemondását, egyúttal felkérte, hogy vállalja el az ügyvivő kormány vezetését a 2019-es választásokig.