Napjainkban a Finisterre-foki csata téma nagyon fontos és sok ember számára érdekes szerte a világon. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Finisterre-foki csata kulcsfontosságú vitaponttá vált különböző területeken, a politikától a tudományig, beleértve a kultúrát és a társadalmat is. A Finisterre-foki csata-ről alkotott vélemények és nézőpontok sokfélék és változóak, így ez egy izgalmas és folyamatosan fejlődő téma. Ebben a cikkben a Finisterre-foki csata különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és mai hatásától kezdve a lehetséges jövőbeli következményekig. Ezen túlmenően különböző nézőpontokat és érveket elemezünk az üggyel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító jövőképet kínáljunk a Finisterre-foki csata-ről.
Finisterre-foki csata | |||
Napóleoni háborúk | |||
Finisterre-fok | |||
Dátum | 1805. július 22. | ||
Helyszín | Finisterre-fok, Galícia, Spanyolország | ||
Eredmény | angol győzelem | ||
Harcoló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Haderők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Finisterre-foki csata témájú médiaállományokat. |
Harmadik koalíciós háború (1805) |
---|
Finisterre-fok • Ulm • Trafalgar • Caldiero • Amstetten • Ortegal-fok • Dürnstein • Schöngrabern • Austerlitz • Gaeta • Campotenese • Maida • Pozsonyi béke |
A Finisterre-foki csata 1805. július 22-én zajlott le Galicia mellett, a spanyol partoknál a harmadik koalíciós háborúban. Robert Calder angol admirális megakadályozta a Pierre Charles Silvestre de Villeneuve francia tengernagy vezette francia–spanyol hajóhadat abban, hogy behajózzon a La Manche-csatornába, és segítséget nyújtson Napóleon Anglia elleni inváziójához.
A törékeny 1802. évi amiens-i béke véget ért, amikor Bonaparte első konzul 1803. május 18-án annektálta a Szárd-Piemonti Királyság kontinentális területeit, Savoyát és Piemontot, és Anglia ismét hadba lépett Franciaország ellen. Bonaparte tábornok blokádot szervezett a szigetország ellen és inváziót tervezett a „ködös Albion” megszállására.
1805-ben az francia „Anglia-Hadsereg” („Armée d’Angleterre”) 150 000 fős erővel Boulogne-ban táborozott. Ha ez a haderő átkelt volna a La Manche csatornán, valószínűleg könnyen legyőzhette volna a gyengén felszerelt és kiképzett brit hadsereget és milíciát. A terv szerint a francia flotta Toulon és Brest kikötőjénél kitör az angol blokádból, fenyegeti a Nyugat-Indiákat és így szétzilálja a brit védelmet az Atlanti-óceán térségében. Az egyesült flotta Martinique-nél találkozik és visszakanyarodik Európa felé, szárazföldi erőket tesz ki Írországban, és lázadást szít, majd legyőzi a meggyengült brit őrjáratokat a Csatornán és segít átszállítani a katonáit a Doveri-szoroson.
Villeneuve tengernagy 1805. március 29-én hajózott ki Toulonból tizenegy sorhajóval, hat fregattal és két briggel. Kikerülte Nelson admirális blokádot alkotó hajóit és április 8-án áthajózott a Gibraltári-szoroson. Cádiz-nál áttört a brit őrhajókon és hat spanyol sorhajót csatolt flottájához. Az egyesült hajóhad elindult a Karib-térség felé és május 12-én elérte Martinique-ot. Nelson a Földközi-tengeren tartózkodott, a nyugati szél miatt egészen 1805. május 7-ig nem tudott átkelni a szoroson. A brit flotta tíz hajója június 4-én érte el Antiguát. Villeneuve admirális Martinique-nél Ganteaume admirális bresti flottáját várta, de az nem tudott áttörni a brit blokádon. Tisztjei kérésére az admirális megtámadta a brit gyarmatot, visszafoglalta Diamond Rock erődjét, és június 4-én elhagyta Martinique-ot. Június 7-én egy elfogott brit kereskedőtől megtudta, hogy Nelson megérkezett Antiguához, ezért Villeneuve június 11-én visszaindult Európa felé anélkül, hogy eredetileg kitűzött hadicéljai közül bármelyiket is elérte volna.
Az Antillák előtt elhaladva a francia–spanyol flotta belefutott egy 5 millió frank értéket szállító brit konvojba, amelynek védőkíséretét a 28 ágyús HMS Barbadoes fregatt és a HMS Netley naszád biztosította. Villeneuve tengernagy két francia fregatt-tal és a 80 ágyús spanyol Argonautával üldözőbe vett őket, és az összes hajót elfogta, csak egy kísérő hajó menekült el.
A francia flotta visszatérésének híre július 19-én érte el Robert Calder altengernagyot. Parancsba adta Rochefort és Ferrol kikötőjének blokádját és a Finisterre-fokhoz hajózott, hogy feltartóztassa Villeneuve-t. Július 22-én 11 órakor észlelték először a másik hajóhadat.
Néhány órás délnyugati manőverezés után az angol flotta kezdte meg a támadást 17:15-kor a Hero (Alan Hyde Gardner kapitány) vezetésével, lecsapott a francia–spanyol csatavonalra. A rossz látási viszonyok miatt a csata zűrzavarba fulladt. Este nyolc körül a Firme és a San Rafaël megadta magát, ezeket az angolok elfoglalták. Calder 20:25-kor jelezte, hogy aznapra befejezték a harcot, másnap akarta folytatni a csatát. A halovány fényben és az általános zűrzavarban néhány hajó még pár órán keresztül folytatta a tüzelést.
Július 23-án a két hajóhad már 27 km-re távolodott egymástól. Calder ekkor már vonakodott egy második támadástól, idejében észrevette a különbségeket; meg kellett védenie a két súlyosan sérült hajóját a Windsor Castle-t és a Malta-t. Volt lehetősége, hogy megszemlélje a blokád alá vont flottát Rochefort és Ferro kikötőjénél, rájött ha az kihajózik és egyesül Villeneuve flottájával, az rá nagy veszélyt jelentene. Így felhagyott a támadással és északkeleti irányba indult.
Villeneuve jelentése szerint először ő akart támadni, de a nagyon gyenge szél egész nap hátráltatta az angolokhoz közeledését, és nem kockáztatott meg egy támadást a nap későbbi felében. Július 24-én megfordult a szél, amely a francia–spanyol flottának kedvezve az angolok irányába kezdett fújni – ideális pozíció a támadásra –, de a támadás helyett a francia admirális délre fordult. Amikor augusztus elsején La Coruña-ba ért, megkapta Napóleon parancsát, hogy azonnal induljon Brest és Boulogne felé, de annak az álhírnek bedőlve, hogy az angol flotta főereje a Vizcayai-öbölben tartózkodik visszatért Cádizba, augusztus 21-én érte el a kikötőt.
A csata az angolok győzelmét hozta: 15 angol hajó megfutamított 20 francia–spanyol hajót, és két spanyol hajót ráadásul el is foglalt. Az angol veszteség 39 halott tiszt és matróz; 159 sebesült; a francia–spanyol veszteség: 476 halott vagy sebesült tiszt és matróz. A legfontosabb azonban az a tény, hogy Villeneuve nem volt képes Írországban senkit partra tenni, és az invázióra készülő francia sereg hiába várta Boulogne-ban.
Az angol közvélemény és az Admiralitás nem látta világosan a helyzetet. Calvert leváltották parancsnoki tisztségéből, sikertelennek nyilvánították július 23–24-ei tevékenységét és szigorú megrovásban részesítették. Soha többé nem szolgált tengeren.
Napóleon alaposan csalódott az eredményben, feladta Anglia elfoglalásának tervét, a Armée d’Angleterre-t átnevezte Grande Armée-re, és augusztus 27-én elhagyta Boulogne-t, számítva egy orosz és osztrák támadásra. Néhány héttel a csata után ezt írta: „Gravina a támadás és győzelem géniusza. Ha Villeneuve is az ő képességeivel bírna, a finisterre-i csata teljes győzelem lett volna.”
Villeneuve Cádizban maradt, majd később kihajózott az egyesített francia–spanyol flottával, amely során megvívni kényszerült a katasztrofális vereségbe torkolló trafalgari csatát október 21-én.
Hajó | Veszteségek | Károk | |||
---|---|---|---|---|---|
Halott | Sebesült | Vitorlázat | Árbóc | Törzs és egyebek | |
Hero (74), Capt. Alan Hyde Gardner | 1 | 4 | Nagyon szakadt | Előárbóc és árbóc komoly károk | néhány lövés a vízvonalnál |
Ajax (74), Capt. William Brown | 2 | 16 | Nagyon szakadt | Csúcsvitorla árbóc | Ágyúrobbanás miatt ütegkárok |
Triumph (74), kapitány Henry Inman | 5 | 6 | Nagyon szakadt | Csúcsvitorla árbóc | Két leszerelt ágyú |
Barfleur (98), kapitány George Martin | 3 | 7 | Elő árbóc és elővitorla | ||
Agamemnon (64), kapitány John Harvey | 0 | 3 | Elő vitorla, tat vitorla, és fővitorla | ||
Windsor Castle (98), kapitány C. Boyles | 10 | 35 | Nagyon szakadt | Teljes árbóc törött | |
Defiance (74), kapitány Philip Durham | 1 | 7 | Nagyon szakadt | Középső csúcsvitorla, fővitorlarúd, elővitorlarúd | |
Prince of Wales (98), Calder admirális zászlóshajója, kapitány W. Cumming | 3 | 20 | Nagyon szakadt | Előárbóc,, középső árbóc csúcsvitorla és főárbóc | A kormánylapát teljesen darabokra tört |
Repulse (64), kapitány Hon. Arthur Keye-Legge | 0 | 4 | Nagyon szakadt | Előárbóc | |
Raisonnable (64), kapitány Josias Rowley | 1 | 1 | Főárbóc vitorla | Néhány ágyúgolyó találat | |
Dragon (74), kapitány Edward Griffith | 0 | 4 | |||
Glory (98), Sir Charles Stirling ellentengernagy zászlóshajója, kapitány Samuel Warren | 1 | 1 | Nagyon szakadt | Előárbóc rúd | |
Warrior (74), kapitány S. Hood Linzee | 0 | 0 | Nagyon szakadt | Néhány árbóc | Jobb oldali támoszlop |
Thunderer (74), kapitány William Lechmere | 7 | 11 | Nagyon szakadt | Tatvitorla rúd, elővitorla és fővitorla rúd | Különböző lövésnyomok |
Malta (80), kapitány E. Buller | 5 | 40 | Nagyon szakadt | Hosszabb rudazat és minden árbóc |
Villeneuve 20 sorhajóval rendelkezett (hat spanyol hajó: Argonauta, Terrible, America, España, San Rafaël, Firme; tizennégy francia hajó: Pluton, Mont Blanc, Atlas, Neptune, Bucentaure, Formidable, Intrépide, Scipion, Swiftsure, Indomptable, Aigle, Achille és Algésiras); hét fregatt és két brigg.
(Juan Ramón Viana Villavicencio szerint)
Hajók (Spanyol hajók vastag betűvel) |
Veszteségek | Károk | |||
---|---|---|---|---|---|
Halott | Sebesült | Vitorlázat | Árbóc | Törzs és egyebek | |
Argonauta (80), Federico Gravina altengernagy zászlóshajója, parancsnok Rafael de Hore | 6 | 5 | hátsó és előárbóc | hajóorr él leszakadt | |
Terrible (74), parancsnok Francisco Vázquez de Mondragón | 1 | 7 | Sok szakadás | Két ágyú leszerelve, a csúszka fellazult, a fedélzeten lövés nyomok | |
América (64), parancsnok Juan Darrac | 5 | 13 | Minden árbóc megsemmisítve | 60 találat | |
España (64), parancsnok Bernardo Muñoz | 5 | 23 | Sok szakadás | Farvitorla ledőlt, különböző rudazatkárok | A kormánylapát részben letört, számos kár a hajótesten |
San Rafael (80), parancsnok Francisco de Montes (elfoglalva) | 41 | 97 | Mind leszakadt | Teljesen lebontva | Szétlőve |
Firme (74), parancsnok Rafael de Villavicencio (elfoglalva) | 35 | 60 | Mind leszakadt | Teljesen lebontva | Szétlőve |
Pluton (74), parancsnok Julien Cosmao-Kerjulien | 14 | 24 | |||
Mont-Blanc (74), parancsnok Guillaume-Jean-Noël de Lavillegris | 5 | 16 | |||
Atlas (74), parancsnok Pierre-Nicolas Rolland, megsebesült | 15 | 52 | |||
Berwick|1775|2 (74), parancsnok Jean-Gilles Filhol de Camas | 3 | 11 | |||
Neptune (80), parancsnok Esprit-Tranquille Maistral | 3 | 9 | |||
Bucentaure (80), Villeneuve admirális zászlóshajója, parancsnok Jean-Jacques Magendie | 5 | 5 | |||
Formidable (80), Pierre Dumanoir le Pelley altengernagy zászlóshajója, parancsnok Letellier | 6 | 8 | |||
Intrépide (74), parancsnok Louis-Antoine-Cyprien Infernet | 7 | 9 | |||
Scipion (74), parancsnok Charles Berenguer | 0 | 0 | |||
Swiftsure (74), parancsnok Charles-Eusèbe Lhospitalier de la Villemadrin | 0 | 0 | |||
Indomptable (80), parancsnok Jean Joseph Hubert | 1 | 1 | |||
Aigle (74), parancsnok Pierre-Paulin Gourrège | 6 | 0 | |||
Achille (74), parancsnok Louis-Gabriel Deniéport | 0 | 0 | |||
Algésiras (74), Charles René Magon de Médine altengernagy zászlóshajója, parancsnok Gabriel-Auguste Brouard | 0 | 0 |