Francia Indokína megszállása

A mai világban a Francia Indokína megszállása olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Mind személyes, mind szakmai szinten a Francia Indokína megszállása nagy vitát és egymásnak ellentmondó vélemények sokaságát váltotta ki. A kezdetektől a jelenlegi helyzetig a Francia Indokína megszállása jelentősen befolyásolta életünket, és hatással volt a társadalom különböző aspektusaira. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Francia Indokína megszállása különböző dimenzióit és perspektíváit, elemezve annak jelentőségét és mai következményeit.

Francia Indokína megszállása
Japán csapatok Saigonban
Japán csapatok Saigonban

Konfliktusmásodik világháború
Időpont1940. szeptember 22szeptember 26.
HelyszínFrancia Indokína északi része (ma Észak-Vietnám)
EredményJapán győzelem, Észak-Vietnám japán uralom alá kerül
Szemben álló felek
 JapánFranciaország Vichy-Franciaország
Parancsnokok
Japán Nakamura Akihito
Japán Nisimura Takuma
Franciaország Maurice Martin
Szemben álló erők
36 000 fő3000 fő
Veszteségek
ismeretlen900
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Indokína megszállása témájú médiaállományokat.


Francia Indokína megszállása a második világháború egyik katonai művelete volt, melynek során a Japán Császári Hadsereg lerohanta a Vichy-Franciaország uralma alá tartozó Francia Indokínát, azzal a céllal, hogy megakadályozza a tartományból a kínai ellenállók számára küldött fegyverek és üzemanyag célba jutását. A terület északi részének megszállása a Kínai Köztársaságot teljesen blokád alá vonta.

Előzmények

A Japán Birodalom 1937 óta háborúban állt Kínával. 1940-ig a japánoknak nagy területeket sikerült megszállniuk, erre az évre a harcok súlypontja a dél-kínai Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület tartományra tevődött át, amelyben azonban a kínai csapatok jelentős ellenállást tanúsítottak, nagy mértékben a Francia Indokínából érkező fegyvereknek és üzemanyagnak köszönhetően.

1940. június 22-én Franciaország fegyverszünetet kötött Németországgal és Olaszországgal, Japán két európai szövetségesével. Nemsokára az ország németek által meg nem szállt részein létrejött a tengelybarát Vichy-Franciaország, amely továbbra is birtokának tekintette a korábbi francia gyarmatokat, beleértve többek között Francia-Indokínát is.

A kínai csapatok fő utánpótlási vonalának a Vietnám–Kína-vasútvonal számított, így a japánok fő célkitűzésüknek tekintették a vasúti forgalmak megszüntetését, bármi áron. Heves harcok árán elfoglaltál Lungcsout ezzel lezárva egy vonalat, de a Jünnan fele vezető vasúti sínek még mindig használhatóak voltak, az ellene végrehajtott japán légitámadások eredménytelensége miatt. Japán felszólította a Vichy-kormányt, hogy zárja le az útvonalat, de a franciák erre nem voltak hajlandóak, így szeptember 5-én a japánok nagyméretű csapatösszevonásba kezdtek Indokínától északra és megerősítették a Hajnan szigeti légi támaszpontokat. A Vichy-kormány tárgyalásokba kezdett a japánokkal, de csak arra voltak hajlandóak, hogy beleegyezzenek 6000 japán gyalogos indokínai állomásoztatásába. Japán számára ez elégtelennek bizonyult, így megkezdte a támadást a francia gyarmat ellen.

A hadjárat

Szeptember 22-én a japán 5. hadtest Nakamuro Akihito altábornagy vezetésével három helyen átlépte a határt és megszállta Lạng Sơn városát, amely a vasútvonal egyik fontos csomópontja volt. A francia gyarmati hadsereg és az idegenlégió azonnal támadásba lépett, de a Lạng Sơn-i csatában, amely szeptember 25-ig tartott, a japánok kerekedtek felül. A győzelem eredményeként megnyílt az út a stratégiailag fontos Hanoi és a főváros, Saigon felé.

Szeptember 24-én a japánok légitámadást hajtottak végre a Tonkini-öbölben állomásozó francia csapatok ellen is.

Szeptember 26-án a japán szárazföldi csapatok Haiphongnál elérték a Tonkini-öblöt. A városért mely a Kínába vezető vasútvonal kiindulópontja volt, egész nap heves harcok folytak, mely estére japán győzelemmel ért véget. Szeptember 26-a estére a japán hadsereg teljes Észak-Vietnám felett átvette az ellenőrzését, melybe a Vichy-kormány is hallgatólagosan kénytelen volt beleegyezni és kivonta csapatait a területről. Vietnám északi része egészen a háború végéig japán uralom alatt maradt, az utolsó japán csapatok csak 1945. augusztus 26-án hagyták el a régiót.

Források

  • Hsu Long-hsuen, and Chang Ming-kai, History of The Sino-Japanese War (1937–1945) 2nd Ed. ,1971.