Ha információkat keres a II. Zsigmond Ágost lengyel király-ről, akkor jó helyen jár. Ebben a cikkben elmélyülünk a II. Zsigmond Ágost lengyel király témájában, és megvizsgáljuk annak minden oldalát. Az eredetétől és történetétől a legfrissebb alkalmazásaiig, valamint az általa kínált kihívásokig és lehetőségekig. Akár személyes, akár munkahelyi vagy tanulmányi okokból érdekli a II. Zsigmond Ágost lengyel király, itt mindent megtalál, amit tudnia kell, hogy jobban megértse ezt a témát, és a legtöbbet hozza ki belőle. Csatlakozzon hozzánk a II. Zsigmond Ágost lengyel király körútjára, és fedezze fel mindazt, amit ez a téma kínál Önnek.
II. Zsigmond Ágost | |
Lengyelország királya | |
Uralkodási ideje | |
1548 – 1572. július 7. | |
Elődje | I. Zsigmond |
Utódja | III. Henrik |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Jagelló-ház |
Született | 1520. augusztus 1. Krakkó |
Elhunyt | 1572. július 7. (51 évesen) Knyszyn |
Nyughelye | Waweli székesegyház |
Édesapja | I. Zsigmond lengyel király |
Édesanyja | Sforza Bona |
Testvére(i) |
|
Házastársa | |
Gyermekei | Ágyasától, Barbara Giżycka úrnőtől: Borbála (Barbara) (1571–1615) |
II. Zsigmond Ágost aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Zsigmond Ágost témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Zsigmond (I.) Ágost (Krakkó, 1520. augusztus 1. – Knyszyn, Lengyelország, 1572. július 7.) lengyel király 1548-tól és litván nagyfejedelem haláláig, a Jagelló-ház utolsó tagja. Egyesítette Livóniát és a Litván Nagyfejedelemséget Lengyelországgal, s hatalmas királyságot hozott létre.
1520. augusztus 1-jén született I. Zsigmond lengyel király és Bona Sforza milánói hercegnő egyetlen fiaként. A lengyel rendek még apja életében, 1529-ben litván nagyherceggé választották. 1530-ban édesapja társuralkodójává választották és megkoronázták. 1544-től ő kormányozta a Litván Nagyfejedelemséget, édesapja halála után, 1548. április 1-jén elfoglalta a lengyel trónt is. A tényleges uralmat azonban anyja, Bona Sforza gyakorolta helyette, és Zsigmond csak az özvegy anyakirályné 1556-os Itáliába távozása után kezdett uralkodni.
Miután első felesége 1545-ben gyermektelenül meghalt, titokban elvette a litván főúri családból származó Barbara Radziwiłłt 1547-ben. Amikor 1548-ban bejelentette házasságát, a szlachta (a szejm, vagyis országgyűlés alsóházát képező köznemesség) megpróbálta semmissé nyilvánítani azt, mert félt a Radziwiłłek befolyásától. A király legyőzte a szejm ellenkezését, de Barbara 1551-ben gyermektelenül meghalt, állítólag Zsigmond édesanyja mérgezte meg.
A király 1553-ban házasságot kötött első felesége féltestvérével, Katalinnal.
Fráter György, akit Erdélyben a törökök és a románok szorongattak, próbálta Zsigmondot rávenni, hogy indítson támadást Moldva ellen, de nem tudta ezt elérni.
Közben kitört a Lengyelország és Oroszország között dúló livóniai háború (1558-1583). A Livóniai Rend (a Német Lovagrend egyik ága) 1559-ben az oroszok ellenében Zsigmond segítségét kérte és kapta meg. Minthogy az orosz nyomás nem enyhült, sőt a svédek és dánok is igényt tartottak a területre, a Livóniai Rend és Zsigmond 1561-ben megkötötte a wilnói (vilniusi) szövetséget; ezzel a Dvina folyótól északra fekvő livóniai térséget közvetlenül Litvániához csatolták, míg a folyótól délre fekvő Kurföld világi hercegség és lengyel hűbérbirtok lett, Polackot azonban 1563-ban át kellett engednie IV. Iván orosz cárnak. 1562-ben elismerte a brandenburgi választófejedelem örökletes címét a Porosz Hercegségben, ezzel szövetségest szerzett apósa, I. Ferdinánd német-római császár ellen.
A háború miatt Zsigmond kénytelen volt megerősíteni pozícióját oly módon, hogy alkotmányos módon egyesítette a lengyel koronához csatolt összes területet. A lengyel és litván köznemesség támogatását élvező király 1564-ben Lengyelországra engedményezte Litvániában fennálló örökletes jogait, és ezzel megalkotta a két állam alkotmányos jogegyenlőségét, de nem a teljes unióját. 1569-ben hivatalosan a lengyel királysághoz csatolta a volhíniai és kijevi területeket, bejuttatva képviselőiket a szejmbe, majd 1569-ben a kibővített szejm törvényébe iktatta a lublini uniót, egyesítve Lengyelországot és Litvániát, valamint a hozzájuk csatolt területeket.
1572-ben országgyűlést hívott össze, amelyen vallásszabadságot biztosított a protestánsoknak.
1572. július 7-én halt meg a lengyelországi Knyszynben. Mivel harmadik feleségétől, Habsburg Katalintól, Ferdinánd leányától sem született utóda, vele kihalt a Jagelló-ház férfiága. A lengyel trónt 1574-ben Valois Henrik, majd ennek lemondása után 1576-ban Jagelló Anna férje, Báthory István erdélyi fejedelem foglalta el.
IV. Jagelló Kázmér sz. 1427. XI. 30. † 1492. VI. 7. |
Habsburg Erzsébet sz. 1437 † 1505. VIII. 30. |
Gian Galleazzo II Sforza sz. 1469. VI. 20. † 1494. X. 21. |
Aragóniai Izabella sz. 1470. X. 2. † 1524. II. 1. | ||||||||||
I. (Öreg) Zsigmond sz. 1467. I. 1. † 1548. IV. 1. |
Bona Sforza sz. 1494. II. 2. † 1557. XI. 19. |
||||||||||||
1 Habsburg Erzsébet sz. 1526. VII. 9. † 1545. VI. 15. OO 1543. V. 5. |
2 Barbara Radziwiłłówna sz. 1520. XII. 6. † 1551. V. 8. OO 1547. VII.28/VIII.6. |
II. Zsigmond Ágost sz. 1520. VIII. 1. † 1572. VII. 7. |
3 Habsburg Katalin sz. 1533. IX. 15. † 1572. II. 28. OO 1553. VI. 23. után |
4 Barbara Giżycka sz. 1550 körül † 1589. V. OO 1571 előtt | |||||
4 | |||||||||
Borbála (Barbara) sz. 1571. IX. 8. † 1615. VI. 5. után |
Előző uralkodó: I. Zsigmond |
|
Következő uralkodó: III. Henrik |