Ez a cikk a René Clément témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt nagy jelentőségűvé vált. Megjelenése óta a René Clément vitákat, vitákat generált, és számos területen tanulmányok és kutatások tárgya. Az idő múlásával a René Clément fejlődött és alkalmazkodott a környezet szükségleteihez, és az emberek széles körének érdeklődésére számot tartó témává vált. Ebben az értelemben fontos feltárni a René Clément által kínált több oldalt és perspektívát, valamint társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai vonatkozásait.
René Clément | |
1995-ben | |
Született | René Jean Clément 1913. március 18. Bordeaux |
Elhunyt | 1996. március 17. (82 évesen) Monte-Carlo |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | francia |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró |
Iskolái | École nationale supérieure des Beaux-Arts |
Kitüntetései | Cannes-i fesztivál, legjobb rendezés |
Sírhelye | Menton |
A Wikimédia Commons tartalmaz René Clément témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
René Clément (Bordeaux, 1913. március 18. – Monte-Carlo, 1996. március 17.) francia filmrendező, forgatókönyvíró.
Építésznek készült és közben mint amatőrfilmes tevékenykedett. Tanulmányainak kényszerű félbeszakítása után hivatásos filmművész lett. 1936-ban rendezte meg első filmjét. 1943-ban Yves Allégret segédrendezője volt. Első játékfilmjével 1946-ban mutatkozott be. Az 1964-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt. 1973-ban a 8. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt.
Forgatókönyveket írt – többek között Jacques Tati számára –, rövid dokumentumfilmeket rendezett és operatőri munkát végzett. Mint hajdani dokumentumfilmesnek, stílusát erős tárgyszerűség jellemezte. Felfogása haladó, háborúellenes volt. Jean Cocteau-val és Noël-Noëllel dolgozott együtt. Ő készítette az ellenállás egyik legmegragadóbb alkotását, a Harc a sínekért (1946) című filmet. Kitűnő, főként légkörében rendkívül hiteles Az elátkozott hajó (1947) című antifasiszta kalandfilmje. A zolai naturalizmust képileg is stílusosan tolmácsolja a Patkányfogó (1956) történetében. Gyakran élt a szatíra eszközeivel. Két alkotása (A feledés útján; 1948, Tiltott játékok; 1952) nyerte el Hollywoodban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.