A mai világban a Landler Jenő a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A Landler Jenő alaposabb ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük mindennapi életünk különböző területeire gyakorolt hatását. A gazdaságra gyakorolt hatásától a populáris kultúrában betöltött szerepéig a Landler Jenő a kortárs diskurzus központi témájaként pozicionálta magát. Ebben a cikkben elmélyülünk a Landler Jenő világában, hogy feltárjuk különböző oldalait és relevanciáját a jelenlegi környezetben.
Landler Jenő | |
Magyarország kereskedelemügyi népbiztosa | |
Hivatali idő 1919. március 21. – augusztus 1. | |
Előd | Garami Ernő (miniszterként) |
Utód | Dovcsák Antal (miniszterként) |
Született | 1875. november 22. Gelse |
Elhunyt | 1928. február 24. (52 évesen) Cannes |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Párt | Magyarországi Szociáldemokrata Párt |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1900, jogtudomány) |
Vallás | ateizmus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Jenő témájú médiaállományokat. |
Landler Jenő (Landler Jenő Matesz, Gelse, 1875. november 23. – Cannes, 1928. február 25.) magyar kommunista politikus, Landler Ernő bátyja.
Landler Adolf hivatalnok és Spitzer Gizella jómódú földbérlők fiaként született zsidó családba. Miután megszerezte diplomáját, kinevezték a Magyar Vasutas Szövetség jogtanácsosának. Később a szocialista vasutasok ügyvédként dolgozott, ebben a minőségben 1904-ben az országos vasutassztrájk vezetői ellen folytatott per alatt politikailag is védelmezte a sztrájkolókat, majd 1906-ban megszervezte a villamos alkalmazottak sztrájkját. 1901. május 27-én Zalaegerszegen házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Büchler Szidóniával, Büchler Jakab kereskedő és Berger Berta leányával. Felesége 1905. június 14-én elhunyt.
1908-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1912. augusztus 17-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a római katolikus vallású Horváth Ilonát, Horváth Sándor és Varga Julianna lányát. Szociáldemokrata politikusként a Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos, majd a magyar Vörös Hadsereg 3. hadtestének parancsnoka, később a MÁV vezérigazgatója, és júliustól a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a felvidéki sikeres hadjárat egyik irányítója. A bukás után Ausztriába emigrált.
Szerepe volt a bukás után feloszlatott, majd a Bethlen–Peyer-paktum után ismét legálissá vált MSZDP újjászervezésében, valamint a legálisan működő kommunista párt, az MSZMP megszervezésében (melyet azonban három évvel az alakulás után feloszlattak). Szívelégtelenségben halt meg 1928-ban, a Kreml falában díszsírhelyen helyezték el hamvait.