Macui Ivane

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Macui Ivane
Született	1878. július 27. Aicsi prefektúra, Japán
Meghalt	1948. december 23. (70 évesen) Tokió,  Japán
Állampolgársága	japán
Nemzetisége	japán
Szolgálati ideje	1904–1938
Rendfokozata	tábornok
Csatái	Orosz–japán háború, Második kínai–japán háború sanghaji csata nankingi csata
Kitüntetései	Order of the Sacred Treasure, 1st Class Order of the Rising Sun, 1st class Order of the Golden Kite, 1st Class
Halál oka	akasztás
A Wikimédia Commons tartalmaz Macui Ivane témájú médiaállományokat.

Macui Ivane (松井 石根; Hepburn: Iwane Matsui^?; 1878. július 27. – 1948. december 23.) japán katona. A Japán Császári Hadsereg tábornokaként szolgált a második kínai–japán háború idején. Egysége hajtotta végre a több százezer áldozatot követelő nankingi mészárlást, ezért a háború után a tokiói perben halálra ítélték és felakasztották.

Élete

Fiatalkora

Macui 1878. július 27-én született Aicsi prefektúra területén, mint egy volt szamuráj család hatodik gyermeke. Felmenői az Ovariban birtokos Tokugava daimjócsaládot szolgálták. 1897-ben évfolyammásodikként végezte el a Japán Császári Katonai Akadémiát. Osztálytársai között volt Abe Nobujuki leendő miniszterelnök, Araki Szadao, Maszaki Dzsinzaburó és Hondzsó Sigeru későbbi tábornokok. 1904-ben a Japán Vezérkari Akadémiát is elvégezte. Ezután részt vett az orosz–japán háborúban, Mandzsúria területén harcolva.

Katonai karrierje

1915-ben a 22. gyalogosezredhez nevezték ki, majd ugyanebben az évben a Központi Vezérkar tagja lett, amelynél 1919-ig maradt. Ezután ismét a 22. ezredhez került, ám még ugyanebben az évben kinevezték a 29. ezred parancsnokává, amelyet 1921-ig töltött be. Ekkor a Vlagyivosztoki Expedíciós Haderő vezérkarába helyezték át, és ilyen minőségben vett részt a szibériai intervencióban. 1922 és 1924 között a mandzsúriai Harbini Különleges Hírszerző Ügynökség vezetője volt. 1924-ben a 35. dandár parancsnoka lett, majd 1925-ben ismét a Központi Vezérkarhoz került, ekkor már mint a 2. iroda vezetője. Ezt a tisztséget 1928-ig töltötte be, ezután egyszerű tagja lett a vezérkarnak egy éven keresztül. 1929-ben a 11. hadosztály parancsnokává nevezték ki, majd 1931-ben ismét a vezérkarhoz került. Még ugyanebben az évben a genfi leszerelési konferencia Japán küldöttségének egyik tagja volt. Ezután ismét a vezérkarnál szolgált, majd 1933-ban megkapta a tábornoki rendfokozatot. Ezután 1934-ig a Tajvani Katonai Körzet parancsnokaként tevékenykedett. Még egy évig volt ezután a Legfelsőbb Haditanács tagja, majd 1935-ben leszerelt a hadseregtől.

Második kínai–japán háború

1937 nyarán, a második kínai–japán háború kitörése után visszahívták az aktív szolgálatba, és Hirohito japán császár 1937. augusztus 15-én személyesen nevezte ki a közép-kínai hadsereg vezetőjévé, amely magában a sanghaji expedíciós haderőt és a 10. hadosztályt jelentette. Ezekkel az erőkkel előbb a véres sanghaji csatában vett részt, majd a Kuomintang fővárosa, Nanking ellen indult. Bár a kormány és a főparancsnokság nem kívánta a háború eszkalálódását, Macui figyelmen kívül hagyta ezt, és erőivel bekerítette a kínai fővárost.

A japán erők 1937 decemberének elején érték el várost, és december 12-én megrohanták annak déli kapuját és 13-án bevonultak a városba. A hátrahagyott 50 000 fős helyőrség vagy elmenekült vagy fegyvereit eldobálva, civil ruhában vegyült a lakosság közé. A bevonuló japán erők nagyméretű vérengzést rendeztek, sok kínai civillel végezve és nőket megbecstelenítve. Ez az esemény később a nankingi mészárlás vagy a Nanking megbecstelenítése nevet kapta. Macui csak négy nappal később, december 17-én vonult be ünnepélyesen a városba, és egy hetet itt töltött. Ekkor szembesült emberei viselkedésével, akik korábbi rendelkezéseit megszegve kezdtek fosztogatásba és mészárlásba. Mivel a kérdéses esemény idején tuberkulózisban szenvedett, így szerepe az eseményekben, és azok megállításának elmaradásában mind a mai napig vita tárgya.

1938-ban az események okozta komoly nemzetközi visszhang hatására hazahívták, majd ismét leszerelték a hadseregből, ám felelősségre nem vonták. Macuit erős bűntudat gyötörte a nankingi szörnyűségek miatt, így szülővárosában, Atamiban egy dombon szentélyt emeltetett a meggyilkolt nankingiak emlékére. A szentélyben az irgalom buddhista istennője, Kannon kapott helyet, akinek szobrát a Jangcéból hozatott több zsáknyi agyagból és japán földből égették ki. A Macui család sintó papnőt bérelt fel azért, hogy a szobor előtt engesztelő imákat mondjon az elhunytak emlékére.

Pere

A Japánt megszálló amerikai erők több vezető japán politikussal és katonatiszttel egyetemben letartóztatták Macuit is, és a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állították háborús bűncselekmény vádjával. A fő vád ellene az volt, hogy nem fékezte meg embereit Nanking elfoglalása után, és ezzel hozzájárult a nankingi mészárláshoz, vagyis sok tízezer ártatlan kínai halálához. Habár Macui megpróbált azzal védekezni, hogy a kérdéses időpontban tuberkulózis miatt nem volt képes hathatósan fellépni, ezt a bíróság nem fogadta el, és az eseményekben játszott közvetett szerepe miatt kötél általi halálra ítélte. 1948. december 23-án, 70 éves korában akasztották fel a Szugamói börtönben hat másik elítélttel együtt: Tódzsó Hideki volt miniszterelnök, Doihara Kendzsi, Hirota Kóki, Itagaki Szeisiró, Kimura Heitaró és vezérkarának volt tagja, Mutó Akira.

Irodalom

• Lord Russell of Liverpool: A Bushido lovagjai, Debrecen, Gold Book, 2002, ISBN 9639437875
• Iris Chang: The Rape of Nanking, Basic Books, 1997, ISBN 0465068359

Jegyzetek