Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Posorta hatását a kortárs társadalomra. A kezdetektől napjainkig a Posorta döntő szerepet játszott a modern élet különböző területein. Részletes elemzéssel megvizsgáljuk, hogy a Posorta hogyan alakította át észlelésünket, hogyan alakította át interakcióinkat, és hogyan határozta meg újra a körülöttünk lévő világról alkotott felfogásunkat. Ezeken az oldalakon keresztül felfedezhetjük a Posorta különböző oldalait és hatását olyan területeken, mint a kultúra, a technológia, a politika és a gazdaság. Ezenkívül megvizsgáljuk a Posorta lehetséges jövőbeli következményeit egy folyamatosan fejlődő világban.
Posorta (Pojorta) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Lisza |
Rang | falu |
Községközpont | Lisza |
Irányítószám | 507117 |
SIRUTA-kód | 41373 |
Népesség | |
Népesség | 197 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 515 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 24° 52′ 13″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 24° 52′ 13″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Posorta (ejtsd /pozsorta/, románul: Pojorta) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Fogarastól 18 kilométerre délnyugatra, a Fogarasi-havasok lábánál fekszik.
Fogaras vidéki, majd Fogaras vármegyei román falu volt. Először 1601-ben Possorita, majd 1630-ban Posorita és Posoricza, 1750-ben Posorata néven említették. Brandenburgi Katalin 1630-ban megerősítette posoritai és breázai birtokában Posoritai András boért és apját, Alde Niagreiét. 1722-ben tizenhat kisbojár- és tíz jobbágycsaláddal írták össze. 1765 és 1851 között az első román gyalogezredhez tartozott. A határőrség felállításakor lakói egy része, a jobbágyok, elhagyták a falut és Breázára költöztek, helyükre a hatóságok Ludisorból költöztettek be családokat. 1916-ban harcok helyszíne volt az osztrák–magyar és a román seregek között. Az 1950-es évek elejéig környékén, a hegyekben fegyveres partizántevékenység folyt.
1850-ben 416 lakosából 384 volt román és 31 cigány nemzetiségű; 404 görögkatolikus és 12 ortodox vallású.
2002-ben 149 lakosából 148 volt román és egy ukrán nemzetiségű; valamennyien ortodox vallásúak.