Ez a cikk a Sirnea témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt vált jelentőségre. A Sirnea-hez kapcsolódó különböző perspektívákat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai hatásig. Megvizsgáljuk a Sirnea megértésének és elemzésének fontosságát, hogy jobban megértsük jelentőségét a mai világban. Ezen kívül szóba kerül a Sirnea által jelentett kihívások és lehetőségek, valamint az általa képviselt kihívások kezelésére felmerülő lehetséges megoldások. Röviden, ez a cikk egy tág és gazdagító látásmódot kíván kínálni a Sirnea-ről, azzal a céllal, hogy elmélkedésre és vitára ösztönözze ezt a témát.
Sirnea (Șirnea) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Brassó |
Község | Fundáta |
Rang | falu |
Községközpont | Fundáta |
Irányítószám | 507072 |
SIRUTA-kód | 41024 |
Népesség | |
Népesség | 193 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 1200 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″Koordináták: é. sz. 45° 28′ 30″, k. h. 25° 15′ 07″ | |
Sirnea weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sirnea témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sirnea (románul: Șirnea) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.
Neve egy 'irtás' jelentésű szláv szóból származik.
A Királykő-hegységben, Erdély déli határán fekszik. Egy központi falumagból és több szétszórt házcsoportból és tanyából áll.
A Dâmbovicioaráról Zernest felé vezető, lovassággal járhatatlannak hitt Crăpătura (Krepatura) hasadékán tört be Erdélybe Thököly Imre 1690-ben. Az utat több évszázadon keresztül használták a só- és dohánycsempészek.
Sirnea falut először 1713-ban említik, mindössze három családfővel. 1872-ig Törcsvárhoz tartozott, amellyel együtt Brassó birtoka volt, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez csatolták. 1872 és 1882 között tíz évig Felsőtörcsvár részét képezte, akkor önállósult. Közben az 1876-ban megszervezett Fogaras vármegyéhez került.
1761-ben Coacăzával együtt 110 jobbágy- és 65 zsellércsaládot írtak össze benne. 1770-ben, valószínűleg máshol jelölve ki határait (hiszen ekkor még jellegzetes szórt település volt) csupán 49 lakott házzal említették. Lakói a 19. század végén 2570, 1957-ben 3000 juhot tartottak.
Ceaușescu rendszere idején Romániában elsőként nyilvánították turisztikai településsé, ahol az 1970-es években külföldi turisták pihenhettek.