Ebben a cikkben elmélyülünk a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona lenyűgöző világában, feltárva annak számos oldalát és aspektusát, amelyek miatt ma is aktuális és érdekes téma. A társadalomra gyakorolt hatásától a kulturális szférában gyakorolt hatásáig a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, vitákat, elmélkedéseket és mélyreható elemzéseket generálva. Ezen a vonalon alaposan megvizsgáljuk a téma különböző aspektusait, és egy olyan részletes pillantást nyújtunk az olvasó számára, amely lehetővé teszi, hogy jobban megértse a témának fontosságát és következményeit a mai világban.
Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona (
| |
Alapítva | 1531 |
Alapító | Perényi Péter |
Hely | Magyarország, Sárospatak |
Típus | gimnázium |
Igazgató | Nagy-Baló Csaba |
OM-azonosító | 039227 |
Elérhetőség | |
Cím | 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 19′ 23″, k. h. 21° 34′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 23″, k. h. 21° 34′ 16″ | |
A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona témájú médiaállományokat. |
A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található, Sárospatakon. Ez az iskola az ország egyik legrégebben fennálló oktatási intézménye, 1531-ben, a reformáció szellemében alapította Perényi Péter koronaőr. Az évszázadok során hazánk számos nagy alakja töltötte diákévéveit az ország legnevesebb iskolái között számon tartott eme intézményben.
Az iskolát 1531-ben Perényi Péter parancsára alapították. A Kollégium diákjaiból kerültek ki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legkeményebb irányítói közül többen. Az iskola híres volt magas műveltségű tanárairól, és azok európai szintű tanításáról. Működését a Perényiek után utódaik is támogatták. A „scholát” 1550-ben kollégiummá szervezték át. Ezek után sok külföldi tanár is oktatott Patakon. Újabb tantárgyakat kezdtek el tanítani, pl.: retorikát, dialektikát, teológiát, filozófiát, ógörögöt, latint és hébert is.
A kollégium pártfogói Dobó Ferenc, Perényi Zsófia, Lorántffy Mihály elhalálozása után sem szűntek meg, sőt amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem lett, ő is gondoskodott a kollégiumról, s törvényeket hozott, amelyek szabályozták annak életét. Lorántffy Zsuzsanna férje végakaratának tekintette a kollégiummal való fokozott törődést. Patakra költözött, s felügyelte a várban és az iskolában folyó munkálatokat. Elhívta Comenius Amos Jánost, a híres magyar származású cseh–morva pedagógust, aki – saját szavaival élve – mindent vállalt „ennek a Rákóczi-Atheneumnak a jobbá tétele” érdekében.
Lorántffy Zsuzsanna halála után nem volt, aki támogassa a kollégiumot ezért annak létfeltételei romlottak. Amikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye Báthory Zsófia berendezkedett a Rákóczi-birtokon, azonnal fellépett a protestánsokkal szemben. Ennek következtében 1671-ben a kisebb diákok hazamentek, a nagyobbak pedig Gyulafehérvárra költöztek, s ott folytatták tanulmányaikat.
A kollégium 1682-ben újra megnyitotta kapuit a fiatalok előtt, ám kálváriájuk újra kezdődött, amikor 1687-ben Caprara császári tábornok kitiltotta őket a városból. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor a pataki diákok egy része kuruc katona lett, a többiek Orosz Pál generális jóvoltából megint birtokba vették a protestáns kollégiumot. 1781-ben megjelent II. József császár általános érvényű nyílt parancsa, a türelmi rendelet. A Regnum Marianum koncepció miatt a kollégium létét többé nem fenyegette veszély. 1791-ben az országgyűlés elfogadta azt a törvénycikket, amely szentesítette a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Vay József a főiskola világi főgondnoka kezdeményezte a kétemeletes Nagykollégium megépítését; a kivitelező munka 1806-ban kezdődött, amelynek az eredménye egy kontytetős épület lett. A reformkor politikailag tájékozott fiatalságot talált Patakon, amely megértette az idők szavát. Az 1848–49-as harcokat ismét vállalták a kollégium diákjai, elkötelezték magukat a forradalom mellett. Bátran harcoltak „vörössipkások” néven, a tavaszi hadjáratban. A szabadságharc bukása nem rendítette meg az iskolát, sőt fellendítette azt. A gimnáziumban megszűnt az elemi oktatás, és nyolcosztályossá vált. 1857-ben megindult a tanítóképzés, a teológia és a jog mellett. A 19. század második felére a régi épületek eléggé rossz állapotba kerültek, ezért lebontották őket, a Berna-sor kivételével, majd elkészült a Nagykollégiumhoz csatlakozó gimnáziumi szárny. Az első világháborúban sok diákot és tanárt hívtak be katonának, közülük kilencvenen áldozták életüket. A második világháború megváltoztatta a kollégium tanítási rendjét. Később kezdett és hamarabb befejezett tanévek jöttek; a vakációk megszokott rendje is felborult. A háború borzasztó hatásai ellenére már 1944–45-ben a teológiai internátus néhány lakószobája, egyelőre alig harminc tanulóval, míg a gimnázium három tanulóval is munkához látott. Ez a későbbiekben megváltozott. Az iskola fokozatosan újra benépesült, ahogy múltak a napok, úgy növekedett a diákság és a tanárok létszáma. A megszokott módon, rendben folyt a tanítás. 1952-ben számos más egyházi iskolával együtt a Sárospataki Református Kollégiumot is államosították, s csaknem negyven éven át Rákóczi Gimnázium néven működött tovább.
Az intézményben a következő neves teológusok tanítottak:
A Református Kollégiumot a történelem során több jelzővel is emlegették. Az egyik legközismertebb a Bodrog-parti Athén. Csokonai Vitéz Mihály viszont a Múzsák székhelyeként emlegette. Legújabb címe a Magyar Cambridge, hiszen itt lehetett elsőként angol nyelvű diplomát szerezni az országban.