Sam Hanks
Ebben a cikkben a Sam Hanks-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Sam Hanks egy olyan téma, amely sokféle szempontot ölel fel, a társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrában való relevanciájáig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Sam Hanks hogyan fejlődött az idők során, valamint a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását. A Sam Hanks eredetétől jelenlegi állapotáig jelentős nyomot hagyott a világban, és fontos megérteni jelentőségét, hogy felmérhessük értékét a mai társadalomban.
| Sam Hanks | |
 | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1914. július 13. Columbus, Ohio, USA |
| Elhunyt | 1994. június 27. (79 évesen) Pacific Palisades, Los Angeles, Kalifornia, USA |
| Nemzetisége |  amerikai |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1951 - 1957 |
| Csapata | Epperly, Kurtis Kraft |
| Nagydíjak száma | 8 (8 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 1 |
| Dobogós helyezések | 4 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj | 1950-es indianapolisi 500 |
| Legutolsó nagydíj | 1957-es indianapolisi 500 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sam Hanks témájú médiaállományokat. | |
Sam Hanks (Columbus, Ohio, 1914. július 13. – Pacific Palisades, Los Angeles, 1994. június 27.) amerikai autóversenyző.
Pályafutása
1936-ban kezdte a versenyzést Midget Car autókkal. 1937-be megszerzi első győzelmét a Pacific Coast Midget Bajnokságban, majd az év végén meg is szerezte a bajnoki címet. 1939ben részt vesz az AAA által rendezett Sprint Car versenyen Milwaukee-ban. A 6. helyen fejezi be a versenyt. A háború előtti években sorra nyeri a különböző Midget Car címeket a közép-nyugati bajnokságokban. Chicago Board bajnok, 1940-ben elnyerte a Detroit Motor City and Toledo midget bajnoki címet és 1941-ben megnyerte a National Midget kihívást, majd megszerezte a Michigan-i és Ohio-i bajnoki címet is.
1940-ben indult az Indianapolis 500-as versenyen Leon Duray csapatában, a 13. helyen ért célba. 1941-ben Ed Walsh csapatával nevezett az Indy500-ra, de indulni nem tud. A II. világháború után 1946-tól ismét a versenypályákon körözött. Augusztusban meg is nyeri a 250 körös Gold Cup versenyt a Los Angeles-i Coliseum-ban. Ugyanezen évben ismét megszerzi a Pacific Coast Midget Car bajnoki címet. Indianapolis-ban Spike Jones csapatával a 3. helyre kvalifikálja magát. De egy olajcső törés miatt kiállni kényszerül. 1950-től kezdve részt vesz az AAA Stock Car bajnokságban is. 1952-ig vesz részt Midger Car bajnokságokban. 1949-ben elnyerte az AAA National Midget Car bajnoki címet. 1947-ben nem tudta kvalifikálni magát Indianapolis-ban. 1948-ban egy Adam-Sparks autóval ismét kiállni kényszerül az Indy500-on váltóhiba miatt. 1949-ben öt versenyre nevezik be az AAA National Bajnokságban, de indulni csak Indianapolis-ban tud, de ismét műszaki hiba miatt kiállni kényszerül. 1950-es Indy500-on továbbra is elkerülte a szerencse, olajnyomás elmegy a motorból, így ismét feladta a versenyt. Viszont a Bay Meadows-i versenyen a 2. helyen inteték le.
Az 1951-es szezonban öt versenyen tud elindulni. szerez két 5. helyet(DuQuoin1 és Detroit) A DuQuoin-ben rendezett 2. versenyen pedig 3. helyen ér célba. A bajnokságban a 16. helyet foglalta el. 1952-ben a teljes évadon részt vesz a Bardahl csapat színeiben. Nehezen indult számára a szezon. Az évad első felében csak kétszer tudott pontot szerezni. Viszont az évad 2. fele nagyon jól sikerült. Szerez hat Top5 helyezést. A bajnokságban 50 ponttal lemaradva a bajnok Chuck Stevenson-tól, 3. lett. 1953-ban Bardahl csapattal megszerzik a bajnoki címet az évad végén. Hanks, a Springfield-i 2. versenyen és DuQuoin-ban nyerni tud. Indianapolis 500 mérföldes versenyen pedig a 3. helyen intik le. 1954-ben is kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott. Hét Top10-es helyezést szerzett. DuQuoin-i versenyen ez évben is nyerni tudott. De ekkor már a Belanger csapat autóját vezette. A bajnokságot a 8. helyen zárja.
1955-ben Indianapolis-i és Phoenix-i versenyre nevezett. indianapolis-ban kiállni kényszerült, Phoenix-ben pedig túl lassúnak bizonyult a kvalifikáción. 1956-ba a Jones & Maley Csapat Kurtis 500C-Offy autóját a 2. helyre hozta be Indianapolis-ban. Ettől az évtől rendszeres résztvevője volt az USAC Stock Car bajnokságnak. 1957-ben a Belond Exhaust csapattal megnyeri a híres Indy500-as versenyt. Ezzel a győzelemmel le is zárult az open-wheel karrierje, de még ez évben lefutja versenyzői karrierje utolsó versenyét is a Riverside-i USAC Stock Car versenyen.
Visszavonulása után Tony Hulman kinevezte az Indianapolis Motor Speedway, Verseny Rendezőjének. Ezt az állást 21 éven keresztül töltötte be.
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1950 | Milt Marion | GBR |
MON |
500 Ki |
SUI |
BEL |
FRA |
ITA |
- | 0 | ||
| 1951 | Peter Schmidt | SUI |
500 Ki |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
ITA |
ESP |
- | 0 | |
| 1952 | Ed Walsh | SUI |
500 3 |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
NED |
ITA |
12. | 4 | |
| 1953 | Ed Walsh | ARG |
500 3* |
NED |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
SUI |
ITA |
13. | 2 |
| 1954 | Ed Walsh | ARG |
500 20 |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
SUI |
ITA |
ESP |
- | 0 |
| 1955 | Cars Inc. | ARG |
MON |
500 Ki |
BEL |
NED |
GBR |
ITA |
- | 0 | ||
| 1956 | Cars Inc. | ARG |
MON |
500 2 |
BEL |
FRA |
GBR |
GER |
ITA |
7. | 6 | |
| 1957 | George Salih | ARG |
MON |
500 1 |
FRA |
GBR |
GER |
PES |
ITA |
8. | 8 |
- * Duane Carterrel megosztva.
Jegyzetek
- ↑ Sam Hanks. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
- ↑ Biography Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben at the National Midget Auto Racing Hall of Fame
