Ebben a cikkben a Szöuli metró-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az évek során sokak figyelmét felkeltette. A Szöuli metró eredetétől a modern társadalomra gyakorolt hatásáig vita és vita tárgya volt. Ahogy mélyebben elmélyülünk ebben a témában, felfedezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, valamint a körülötte lévő előrelépéseket és kihívásokat. Kritikai és elemző megközelítést alkalmazva megvizsgáljuk a Szöuli metró jelentőségét a mai világban, és azt, hogy miként alakította a róla alkotott felfogásunkat és megértésenket. Reméljük, hogy ezzel a cikkel egy mélyebb és teljesebb látásmódot kínálunk a Szöuli metró-ről, és arra hívjuk olvasóinkat, hogy gondolkodjanak el annak mai relevanciájáról és jelentéséről.
Szöuli metró 수도권 전철 | |
Adatok | |
Ország | Dél-Korea |
Helyszín | Szöuli Fővárosi Terület |
Típus |
|
Átadás | 1974. augusztus 15. |
Hálózat hossza | (1-9 vonal) 341 km |
Vonalak száma | 22 |
Állomások/megállók száma | 737 |
Járművek száma | 1954 (1-4 vonal) 1616 (5-8 vonal) 144 (9-es vonal) |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Napi forgalom | 7,8 millió (2017) |
Éves forgalom | 2,6 milliárd (2013, 1-9. vonal) |
Üzemeltető | |
Üzemeltető | Seoul Metro, Korail, Incheon Transit, Seoul Metro Line9, NeoTrans, Yongin Rapid Transit, Uijeongbu LRT |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 37° 33′ 36″, k. h. 126° 59′ 24″Koordináták: é. sz. 37° 33′ 36″, k. h. 126° 59′ 24″ | |
A Szöuli metró 수도권 전철 weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöuli metró 수도권 전철 témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A szöuli metró (hangul: 수도권 전철, Szudogvon csoncshol, RR: Sudogwon jeoncheol ) a világ egyik legnagyobb metróhálózata. A 22 vonalból álló rendszer éves utasforgalma meghaladja a 2,6 milliárd főt, 2012-ben a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított. A hálózat Szöulon kívül érinti Kjonggi ( ) tartomány egy részét, és eléri Dél-Cshungcshong ( ) tartomány északi területeit is. Az egyes vonal átnyúlik Incshon ( )ba, Dél-Korea harmadik legnagyobb városába, keresztezve az önálló incshoni ( ) metrót. Az egyes vonalakat több különböző tulajdonos üzemelteti: az 1–9 vonalakat a szöuli önkormányzat, illetve megosztva az állami vasút, öt vonalat egyedül a vasút, a többit pedig magántársaságok.
A szöuli metró kapcsolatot teremt az incshon ( )i és a kimphói ( ) repülőtérrel, valamint átszállási lehetőségeket biztosít a KTX-re, az ország nagysebességű vasútvonalára is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró. A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.
Szöul tömegközlekedését az 1960-as években a villamosok és az autóbuszok szolgálták ki, azonban a szűk utcák és a növekvő népesség miatt egyre gyakoribbá váltak a közlekedési dugók. A város 1966-ban megválasztott polgármestere, Kim Hjonok ( ) szorgalmazta az 1899 óta működő villamospálya felszedését és helyette egy metró építését, amit azonban a kormányban többen is elleneztek, az instabil gazdasági helyzetre hivatkozva. Kim utódja, Jang Theksik ( ) terjesztette elő a metró konkrét tervét, amit az elnök, Pak Csong Hi ( ) először elvetett, majd Korea Japánba delegált nagykövetének, I Hurak ( )nak a közbelépése nyomán mégis elfogadott.
A szöuli metróhálózat első vonalának építése így 1971-ben kezdődött meg, japán gazdasági és technikai segítséggel. Ázsiában Japán és Észak-Korea után Dél-Korea lett a harmadik ország (Szöul pedig a negyedik város), amelyik metróépítésbe fogott. A tokiói metróhoz való hasonlóság megjelenik a szöuli metróhálózaton is, már az első vonal a vasút-metró kapcsolatra épült: az elővárosi vonatok befutnak a metróalagútba. Az első vonalat 1974-ben nyitották meg, majd az 1980-as, és az 1990-es években egyre intenzívebbé vált a metróépítés.
A metróhálózat Szöulon túl a szöuli agglomerációba tartozó számos települést szolgál ki, köszönhetően részben a vasút-metró kapcsolatnak. A fejlesztések ma is tovább folynak, több építkezés zajlik egyszerre továbbra is közvetlenül a hálózaton, de előfordulnak a metró által indukált más kötöttpályás fejlesztések is az agglomerációban.
A vonalakat színnel és számmal egyaránt megkülönböztetik egymástól, a városi forgalomban résztvevő, a nemzeti vasúttársaság, a Korail üzemeltetésében levő vonalak az 1-es kivételével nevet viselnek.
2007 decemberében egy járművezető hasmenéstől szenvedve a jármű ablakán kihajolva próbált könnyíteni magán, kiesett rajta, és egy másik szerelvény elgázolta. 2008 januárjában bejelentették, hogy a legtöbb vezetői fülkébe telepíteni fognak vécét, és megnövelik az állomásokon található illemhelyek számát is.
A szöuli metró legforgalmasabb 2-es vonalán 2014 májusában két metrókocsi összeütközött, több mint 200 fő sérült meg könnyebben a balesetben, súlyos sérülés nem történt. A balesetet a biztonsági jelzőrendszer meghibásodása okozta.
A dél-koreai főváros első metróvonala (a Koraillel közösen működtetett szakaszokat is beleszámítva) ma a leghosszabbnak számít Dél-Koreában. A vonal teljes hossza 200,6 km, melyet a metróvonal vasúthoz való kapcsolódási pontjainak köszönhet. Az eredetileg vörös, ma sötétkék színnel jelzett vonal központi eleme egy, 1974. augusztus 15-én átadott, 7,8 km hosszú alagútszakasz, melyen keresztül a Korail szerelvényei átmérős viszonylatkialakítással tudnak áthaladni a belváros alatt. A föld alatt a szerelvények 1500 V DC, a föld felett pedig 25 000 V AC ellátásúak, ami japán jellegzetesség. Az első vonal alagútja nem fúrással készült, hanem árkot ástak, amibe aztán beleépítették az alagutat, ez a módszer jóval olcsóbb.
A vonal három fő ágból áll, letérképezi a Szöult övező agglomeráció jó részét. 2014-es adatok szerint az északi ágon a vonatok Szojoszan ( )ig, a délin Sincshang ( )ig, a nyugati ág pedig Incshon ( )ig közlekedik, keresztezve az incshoni ( ) metrót. A vonal déli irányban rendelkezik egy további rövid, egy megállós oldalággal Kvangmjong ( )ba. A viszonylat túlnyomó hányadát a Korail üzemelteti, ennek megfelelően a szerelvények bal oldalon közlekednek. A belváros alatti alagút a Seoul Metro társaság kezelésében van. A vonalon személy és gyorsított, nem mindenhol megálló vonatok egyaránt közlekednek.
Szöul második metróvonalát 1978-ban kezdték építeni, a teljes átadásra 1984 májusában került sor. A vonalat eredetileg Jongpho ( ) és Vangsimni ( ) közé tervezték, azonban a polgármester az utolsó pillanatban egy körgyűrű építése mellett döntött. Az 1990-es években nagyszabású bővítés kezdődött meg, 1990 és 1996 között 33,5 kilométerrel bővült a hálózat az első négy vonalon. Ugyanebben az időben a város megkezdte négy másik vonal építését is, és megalakult az ezeket üzemeltető Seoul Metropolitan Rapid Transit, mely 1995 és 2000 között fokozatosan adta át az 5–8 vonalakat. A Seoul Metro Line9 Corporation által üzemeltetett 9-es vonalat – mely a Kimphói repteret köti össze Kangnam ( )mal – 2009-ben nyitották meg.
A 100%-ban Korail által üzemeltetett metróvonalak közül a Pundang ( ) vonalat 1994-ben adták át, a Jungang ( ) vonalat 2005-ben, a Kjongi ( ) vonalat 2009-ben, a Kjongcshun ( ) vonalat 2010-ben, a Szuin ( ) vonalat pedig 2012-ben. Az átadás óta szinte mindegyiket bővítették. 2014. december 27-én megtörtént a Kjongi ( ) vonal egyesítése a Csungang ( ) vonallal, létrehozva az új Kjongi–Csungang ( ) vonalat.
Az incshoni ( ) nemzetközi repülőteret a központi Szöul állomással összekötő AREX vonalat 2010-ben nyitották meg a teljes távon.
A Sinbundang vonalat 2011-ben nyitották meg, ezt volt Dél-Korea első teljesen automatizált, vezető nélküli metróvonala. Az Incshon metróvonal 1 1999-ben készült el, az U vonal 2012-ben, az Everline pedig 2013-ban. Az Everline 2014 szeptembere óta számít hivatalosan is a szöuli metró részének, az U vonal pedig 2014 decembere óta. Ezeket a vonalakat más-más cégek üzemeltetik. Az Ui LRT vonalat 2017. szeptember 2-án adták át.
2017-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kulturális örökséggé nyilvánította az 1974-ben a szöuli metró által először üzembe állított vonatot. Ugyanebben az évben a Seoul Metro és a Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation összeolvadtak.
2018. június 16-án átadták a Szohe ( ) vonalat Szosza ( ) és Vonsi ( ) között 12 állomással. 2020. szeptember 12-én összevonásra került a Szuin ( ) és a Pundang ( ) vonal, és megkezdte működését a Szuin–Pundang ( ) vonal.
A szöuli metrót fokozatosan fejlesztik. Kisebb változtatások, egyes új megállók átadása mellett nagyobb fejlesztések is zajlanak.
2018-ra terveztek elkészülni a kimphói ( ) metróval, ennek végállomása a Kimpho ( ) repülőtér, és számos más vonalhoz csatlakozik.
A magántársaság által üzemeltetett Sinbundang vonalon egészen 2020-ig tartottak a fejlesztések, szakaszosan hosszabbították meg a vonalat.
A Seoul Metro által üzemeltetett első négy vonalon 1954 kocsi közlekedik (egyenáramú szaggatós, frekvenciaváltós és ellenállásvezérléses egyaránt), öt depó található, az új típusú frekvenciaváltós kocsikat a Hyundai Mobis, a Hyundai Rotem, a Daewoo Heavy Industries és a Hyundai Precision Industry gyártotta; a Seoul Metropolitan Rapid Transit Corporation által üzemeltetett 5–8 vonalakon 1616 kocsi fut és 6 depó található. A 7-es vonalon Rowin Corp által gyártott vonatokat üzemeltetnek. A külön társaság által felügyelt 9-es vonalon 144 kocsi közlekedik, a Korail vonalain összesen 2445, az Incshon ( ) vonalon pedig 272. A Sinbundang vonalon, a 9-es vonalon és az incshoni ( ) metróvonalon a Hyundai Rotem kocsijai közlekednek, a Sinbundang vonalon 72 darab vezető nélküli távvezérlésű vonat jár. Az Everline vonalon Bombardier Advanced Rapid Transit járművek közlekednek, az U vonalon pedig VAL208-as vonatok. Az Ui LRT és a Kimpho ( ) Goldline vonalakon a Hyundai Rotem járművei közlekednek.
A szöuli metró 1-es és 2-es vonalán automatikus vonatmegállító berendezés (ATS) működik, a 3-as és 4-es vonalon pedig automatikus vonatbefolyásoló rendszert használnak ATC biztosítóberendezéssel. Az 5-8 vonalakon ATC és ATO működik. A 9-es, Sinbundang, Everline és az U vonalak vezető nélkül, automata vezérléssel működnek (ATP/ATO). Az incshoni ( ) 1-es vonalon ATS-rendszer működik, a Korail által üzemeltetett vonalakon pedig ATC/ATP. A szöuli metróállomások nagy része automata peronkapukkal felszerelt.
A szöuli metró területén kamerarendszer működik, de ezen felül az üzemeltetők számos más eszközzel igyekeznek növelni az utasok biztonságérzetét. Egy mobilapplikáció segítségével például a metró Wi-Fi-hálózatát használva azonnal lehet értesíteni a rendőrséget metrókocsiban történt bűncselekmény esetén.
A szöuli metró állomásainak egy része akadálymentesített, azaz felszerelt a fogyatékossággal élő utasok fogadásához is, több helyen van lift, mozgólépcső, külön mosdó, kerekesszék-emelő, útjelzés tapintható burkolattal, audio- és vizuális tájékoztatás, kerekes székkel használható beléptetőkapu is, a vonatok pedig szinte kivétel nélkül képesek kerekes széket szállítani, a platformok is ennek megfelelően vannak kialakítva. Bár a metró számos állomása akadálymentesített, kisebb vagy régebbi állomásokon még nem történt meg az átalakítás, de itt is elérhetőek emelő szerkezetek, melyeket az állomás személyzete kezel. A metró, illetve a szöuli önkormányzat weboldala tájékoztatást ad az egyes állomások felszereltségéről, az adott szerkezet, létesítmény pontos helyéről térkép segítségével.
A szöuli metró körülbelül 5:00–5:40-től 01:00-ig jár, az egyes megállók közötti távolság 2-3 perc. A menetrend vonalanként változik, valamint hétvégén és ünnepnapokon is más. A járatok gyakorisága vonal- és állomásfüggő, a két perctől akár a fél óráig terjedhet napszaktól és időszaktól (például ünnepnap) függően.
A szöuli metróhálózaton alapdíj van 10 kilométerig, melyet követően 10 és 50 kilométer között 5 kilométerenként 100 vont kell fizetni, 50 kilométer felett 8 kilométerenként újabb 100 vont vonnak le. 65 év felettiek és 6 év alattiak részére ingyenes az utazás.
Alapdíj (10 km) | 19 év felett | 13 és 18 év között | 6-12 év között |
---|---|---|---|
T-Money | 1250 von | 720 von | 450 von |
Vonaljegy | 1350 von | 1250 von | 450 von |
Információ frissítve: 2023. augusztus 1. |
A T-money kártyák újratölthető kártyák, melyekkel olcsóbb az utazás. 2500 vonért kaphatóak kihelyezett automatáknál és egyes üzletekben. A kártya Deluxe verziója a megtett kilométerek után pontgyűjtési lehetőséget is kínál. A kártya a metrón kívül más közlekedési eszközökön is felhasználható, például buszokon, vonatokon, távolsági buszjáratokon és taxik esetében is. Szöulon kívül Kjonggi ( ) tartományban, Tedzson ( )ban, Incshon ( )ban, Tegu ( )ban és Puszan ( )ban is ilyen kártyát használnak. A T-Money applikáció formájában is használható NFC-s fizetéshez.
A T-Money mellett elérhető az M-PASS kártya is, mely a szöuli 1-9 metróvonalakra, az incshoni ( ) metróvonalra, az AREX vonalra, személyvonatokra és a szöuli helyi érdekű vasutakra érvényes (a Sinbundang vonal kivételével). A kártya 20 utazást tesz lehetővé egy nap, 1, 2, 3, 5 és 7 napos verzióban kapható. A kártya T-Money-kompatibilis, így amennyiben megfelelő kredit található rajta, a leutazott 20 utazást követően T-Money-ként funkcionálva lehet tovább használni, akár üzletekben való vásárlásra is. Az egynapos kártya 10 000, a hétnapos 59 500 vonba kerül.
A szöuli tömegközlekedési jegyrendszert a világ legjobbjának nevezték meg 2015-ben.
2023 nyarán a metró 1–9 vonalait üzemeltető Seoul Metro bejelentette, hogy átalakítják a fizetési rendszert, az NFC fizetés mellett bevezetik majd a bluetooth alapú fizetést is, ahol is a rendszer az utas telefonjának bluetooth jele alapján a készülék melletti elhaladáskor automatikusan levonja az utazás árát, így nem kell érinteni a telefont vagy a kártyát.
2024 januárjában a város bevezette a Climate Card (klímakártya) nevű fizikai és digitális utazási kártyát, mely 62 000 von ( )ba kerül és 30 napig korlátlan utazást kínál a szöuli metró rendszerében (kivéve a Sinbundang vonalat) és megkötésekkel az elővárosi közlekedésben. A kártyákat a Szöulon belüli buszjáratokon is elfogadják.