Vazul
Az alábbi cikkben elmélyülünk a Vazul lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig feltárjuk a Vazul számos oldalát, és felfedezzük, hogyan befolyásolta a mindennapi élet különböző aspektusait. Ezzel a részletes elemzéssel azt reméljük, hogy teljes és gazdagító betekintést nyújtunk a Vazul-be, lehetővé téve olvasóink számára, hogy megértsék annak fontosságát és relevanciáját a mai világban.
| Vazul | |
 | |
| Imre herceg temetése, Vazul megvakíttatása, Képes krónika | |
| Született | 10. század nem ismert |
| Elhunyt | 1037 |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Katun of Bulgaria |
| Gyermekei | |
| Szülei | Adelaide of Poland, the White Mihály |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | törzsfőnök (10. század – ) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vazul témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vazul, más néven Vászoly (990 körül – 1037) magyar herceg, Mihály fia, Taksony fejedelem unokája, I. István magyar király unokatestvére. Imre herceg halála után István megvakíttatta, fiait pedig száműzte. A Képes krónika szerint azonban Vazult akarta utódnak megtenni István és Gizella vakíttatta meg a herceget, ami után István külföldre menekítette unokaöccsének gyerekeit.
Mindazonáltal Aba Sámuel és Péter uralkodása után csak az ő utódai ültek a magyar trónon, egészen az Árpád-ház kihalásáig.
Neve
Neve a görög Baszileiosz magyar változata, ami alapján sokan úgy gondolják, hogy ez bizánci rítusú keresztségben nyert neve. Az utókor szerint viszont feleségével nem élt keresztényi házasságban. Vazul neve a Vászoly helynevekben maradt fenn.
Családja
Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia, azaz I. István unokatestvére volt. Egy Tátony nemzetségbeli nőt vett feleségül. Három fia volt, András, Béla és Levente, Andrásból és Bélából később király lett. Anonymus, Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció tévesen és tendenciózusan azt állítják, hogy említett fiai testvérének, Szár Lászlónak a fiai voltak.
A korai krónikák, így a Zágrábi krónika, a Váradi rövid krónika és az ősgeszta még Vazul fiainak mondja a három herceget, csak a 12. században cserélte ki egy krónikaíró Vazult Szár Lászlóra.
Testvérének, Szár Lászlónak volt egy fia, Bogyiszló (más változatokban Domoszláv vagy Bonuzló).
Élete
I. István fia, Imre herceg halála után igényt tarthatott a trónra. István először valószínűleg őt jelölte, és ennek jeleként neki adta a jövedelmező nyitrai dukátust.
Később, Kézai Simon szerint Gizella királyné nyomására István Orseolo Pétert, Géza leányági unokáját nevezte meg utódának. Ez Benedikty Béla elemzése szerint valószínűtlen, ugyanis István halála után Péter és Gizella viszonya ismétlődő konfliktusok sora volt.
Vazul nem akarta elismerni Pétert a trón örököséül. István kisebbik legendája szerint részt vett egy összeesküvésben, amiért István elfogatta, és Nyitrán őriztette. Végül, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegye, szemeit kitolatta, fiait pedig száműzte. A krónikák egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a megvakítás Gizella királyné parancsára történt Péter trónutódlásának elősegítése érdekében — ezzel valószínűleg az Istvánról kialakított képet kívánták kedvezőbbé tenni.
A 14. századi krónikakompozíció szerint fülébe ólmot öntöttek („Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemeit és ólmot öntött fülének üregébe”). Ennek hitelét sokan kétségbe vonják, ez (a fentiekhez hasonlóan) lehet a szent király mentegetése.
Vazulról megvakítása után többé nincs szó. A történészek feltételezik, hogy belehalt a tortúrába vagy annak következményeibe.
Jegyzetek
- ↑ OSZK
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p22131.htm#i221309, 2020. augusztus 7.
- ↑ Képes Krónika: Szent Imre herceg haláláról és Vazul szemének kitolásáról. MEK. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
- ↑ a b c d szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9
- ↑ a b Györffy György. 27 / Imre herceg – Trónutódlás – István halála., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
- ↑ Benedikty Béla: A nemzeti önámítás gyökereit keressük
Források
- A Pallas nagy lexikona
- ↑ Font 2009: Font Márta: Magyarország története: Államalapítás 970−1038. Budapest: Kossuth. 2009. = Magyarország története, 2. ISBN 978 963 09 5680 2
További információk
- Györffy György 1953: Török női méltóságnév a magyar kútfőkben. Magyar Nyelv XLIX/392/1-2, 109-111.
- Grandpierre K. Endre. Királygyilkosságok. Magyarok Titkos Története, 57. o. (1991). ISBN 963-7707-00-X
