A Szent Piroska olyan téma, amely sok vitát váltott ki az elmúlt években. A társadalom előrehaladtával ez a kérdés egyre aktuálisabbá és polarizálóbbá válik, és ellentmondásos véleményeket generál a különböző szektorokban. Ez a cikk a Szent Piroska alapos elemzésére törekszik, feltárja annak különböző aspektusait, és objektív és naprakész információkat nyújt a témáról. Átfogó megközelítés révén teljes és kiegyensúlyozott képet kíván nyújtani az olvasónak a Szent Piroska-ről, ezáltal lehetővé téve a szóban forgó probléma szélesebb és gazdagabb megértését.
Szent Piroska | |
Szent Piroska, mozaik az Hagia Szophiában (1118 körül) | |
hitvalló | |
Születése | |
1088 Esztergom | |
Halála | |
1134. augusztus 13. (45–46 évesen) Konstantinápoly | |
Tisztelete | |
Egyháza | Görög ortodox egyház |
Tisztelik | Ortodox kereszténység |
Ünnepnapja | augusztus 13. Ortodox kereszténység |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Piroska témájú médiaállományokat. |
Szent Piroska (Prisca, 1088–1134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, Szent László (1046–1095) magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő (?–1090) elsőszülött leánya Komnénosz II. János bizánci császár felesége. Bizáncban Eiréne néven ismerték, és kegyes élete miatt halála után szentté avatták.
Piroska (Prisca) mindössze kétesztendős volt, amikor anyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én apját is elveszítette. A hétesztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke: 1104-ben (vagy 1105-ben) eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz II. Jánossal, akivel 1105–1106 fordulóján össze is házasodott. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréne (Irén) nevet kapta. Házasságából nyolc gyermek származott:
Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc (Konstantinápoly) egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrátor-kolostort és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. (Igaz, az épületegyüttest csak két évvel halála után, 1136-ban szentelték fel.) Utóbbi a középkori Európa kórházainak építésekor mintául szolgált. Kisázsiában halt meg, amikor elkísérte férjét egyik hadjáratára.
Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját. Kultuszát a római és görögkatolikus egyház is átvette, ugyancsak szentjei közé sorolja. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.
|
Előző Dukász Irén |
Bizánci császárné 1118 – 1134 |
Következő Sulzbachi Berta (Irén) |