Alsódobsza

Alsódobsza
Alsódobsza címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Szerencsi
Jogállás	község
Polgármester	Bűdi Károly (független)
Irányítószám	3717
Körzethívószám	47
Népesség
Teljes népesség	281 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	26,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	10,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 10′ 48″, k. h. 21° 00′ 06″48.179988888889, 21.00178055555648.179989°N 21.001781°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 48″, k. h. 21° 00′ 06″48.179988888889, 21.00178055555648.179989°N 21.001781°E
Alsódobsza Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye térképén
Alsódobsza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsódobsza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsódobsza község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Szerencsi járásban.

Fekvése

A Hernád bal partján fekszik, a megyeszékhely Miskolctól közúton 22 kilométerre északkeletre, Szerencstől 17 kilométerre nyugatra.

Nyugati határának lejtőit akácerdők uralják, amelyekbe csak néhány keskeny szőlősáv ékelődik. A külterület többi részét jól megművelt szántóföldek és gondozott gyümölcsösök foglalják el.

A település fekvését szépen írja le Balogh József egykori tanító:

„Alsódobsza község ott fekszik, ahol a Nagy Magyar Alföld északkeleti csücske és a Zempléni hegysor délnyugati nyúlványai találkoznak. Közelebbről: a volt Zemplén megye déli részének északnyugati sarkában, a Hernád folyó mellett, ahol a Harangod vidékének északi széle beleolvad a Zempléni hegysor délnyugati dombsorainak napsütötte lankáiba. Gyönyörű hely ez! A község környékének természeti szépségei mindenkit csodálattal töltenek el. A község ugyanis fennsíkon fekszik, s nyugat felé gyönyörű kilátást nyújt a Hernádra, annak számtalan ezüstösen csillogó kanyarulatára. A Hernád-völgy tengersík lapályára, annak hátterére, a szikszói dombokra, távolabb a Bükkre, Miskolcra, s az állandóan füstölgő Diósgyőrre, és Szikszó mellett még több községre, valamint azok hátterében a tiszta időben látható, rózsaszínben csillogó Tátra hegy-tömegeire."

A közvetlenül határos települések: északkelet és kelet felől Megyaszó (4 kilométerre), dél felől Sóstófalva (3 kilométerre), nyugat felől Szikszó városa, északnyugat felől pedig Aszaló. Délkelet felől egy rövid szakaszon az amúgy kissé távolabb fekvő Újcsanálos külterületeivel is határos.

Megközelítése

Csak közúton érhető el, Gesztely vagy Megyaszó érintésével, a 3702-es úton.

A terület földtani fejlődéstörténete

A mikrotáj dombos jellegű, mely nyugaton meredek peremmel szakad le a Hernád alluviális (fiatal folyóvízi üledékből felépített) síkjára. A térség felszíne az évmilliók során a következőképpen formálódott:

A szarmata kor végén (13-14 millió évvel ezelőtt) a Harangod vidéke megsüllyedt, s elöntötte a tenger. A térségi tengeröbölben sekély tengeri, ún. partközeli facies: homok, kavics, sárga és kék agyag, homokos agyag  és agyagos homok rakódott le. Rozlozsnik Pál az alsó pannon rétegekben korjelző faunákat talált a Hernád partjának alsódobszai szakaszán. A Felhegytől nyugatra durva homokban és szürke, illetve sárga meszes agyagban az alábbi maradványokra bukkant: Prosodacna schmidti Hörn, Congeria vident, Limnocardium variecostatum Vit., Limnoccferdium cfr. penslii Fuchs, illetve Helicigona cf. orbis.

Széntelep

Az alsó és a felső pannon kor határán a folyó bal parti sávja megemelkedett, ezáltal szárazulattá vált. Ezen a mocsaras, erdős területen megindult a szénképződés. A keletkezett szenet Rozlozsnik Pál (1932) szénpala és lignit néven írja le, míg Boros L. (1995) barnakőszénként említi. Korát és képződési környezetét tekintve lignitről van szó, de figyelembe véve azt, hogy a német nevezéktan alapján a lágy (puha) barnakőszén megfelel a lignitnek, a barnakőszén elnevezés is helyes.

A Felhegyen a tengerszint feletti 200 m magasságban 40–50 cm vastagságú szénréteg bukkant a felszínre. 1925-36 között és 1949-50 telén a lakosság a kitermelését is megkezdte, bár a barnakőszén sem vastagságában, sem minőségében nem éri el az optimálist. A településtől nyugatra 160 m-es tengerszint feletti magasságra, míg a Felsőhegynél 150 m-re ereszkedik le a széntelep. Itt az összlettben két vastagabb és közöttük két vékonyabb fás barnakőszénréteg található. A két vastagabb telep között 5 m-es a távolság. Az alsó telep mindössze 67 cm vastag. Fűtőértékük 2120-3971 cal között váltakozik. Északi irányban a kőszénrétegek elvékonyodnak és lemennek a Hernád szintjéig.  Ezt a szenet a 30-as években a közeli községekben értékesítették. Az a gazda, akinek a földje alatt futott a bánya, illetményszenet kapott. Egy időben az iskolát is az egyházi földek után kapott járandóság-szénből fűtötték. A tanító pedig a bányászszülőktől kapott szénnel tüzelt. A bányát aztán bezárták, ugyanis a gyenge minőség miatt nem volt kifizetődő a kitermelés. Mivel a szénréteg közel a felszínhez helyezkedik el, a föld néhány helyen beszakadt és veszélyeztette a földművelést. Vájatai olykor a falu házai alá is benyúltak, s a lakók nehezen viselték el a bányászattal járó rezgéseket. Az is előfordult, hogy a föld megsüllyedt, és a lakóházak veszélybe kerültek. Az itt lévő szén egy része még a Hernádba is belenyúlt. Az emberek a víz alól szedték ki a szenet, majd a partra rakva, száradás után hazavitték. A főaknászt Stubner Gyulának hívták; a Hegedűs-házban lakott. Említést érdemel, hogy a Kis-erdő alatti részen is van szén.

Gipszkristályok

A Doma nevű partszakasz suvadásos lignites rétegeiben benn-nőtt gipszkristályok találhatók a mintegy 40 cm-es sárga színű agyagrétegben, amely színét a felette található lignitrétegtől kapta. Ennek hatására limonitcsomók és 6 cm vastagságot elérő gipszlencsék is képződtek benne. A gipsz valószínűleg az eredeti növényi anyagok fehérjéinek bomlásakor keletkezett kénvegyületeknek az egyidejűleg lerakódott Ca-tartalmú vegyületekkel, kiváltképp mésszel alkotott keveréke. Nagy esőzések után, suvadásokkal feltárt friss rétegekben gyakran találhatóak fehér, szürkésfehér, általában zavarosan áttetsző, csak apró részletekben víztiszta kristályok. Gyakoriak a szabálytalanul összenőtt kristályhalmazok is, ritkábbak a rosszul fejlett fecskefark alakú ikrek. A szerencsi Zempléni Múzeum egykori földtani gyűjteményében több mint 50 gipszkristály volt, amelyet a 60-as években gyűjtöttek Alsódobszán.

Az 1940-es évek elején szerpentinút építése közben a munkások az 1-2 dekásoktól egészen a negyedkilós darabokig találtak ilyen kristályokat, s találhatók ilyenek az egykori Hejczei János-féle szőlő aljában is. Kiégetve és összetörve kiváló gipsz alapanyagként hasznosíthatók.

Löszképződés

A felső pannon korban már csak a Harangod délnyugati részét borította tenger, a többi része szárazulattá vált, amelyre az északról érkező Ős-Hernád kavicsos üledéksort rakott le. Pinczés Zoltán szerint az Ős-Hernád a Hideg-völgyön át folyt dél felé, majd a levantei megbillenés során került a mai helyére. A pliocén végén (2,5 millió éve) és a pleisztocénban (2,5 millió évtől 12 ezer évvel ezelőttig) a folyók és patakok tovább építgették hordalékkúpjukat. A pleisztocénban (jégkorszakban) hazánk a Harangod vidékével együtt peri-glaciális (jégtakaró környéki) területhez tartozott. A glaciálisokban, amikor a jég egészen a Kárpátokig nyomult előre, a hőmérséklet rendkívül alacsony volt. A kevés csapadék miatt a folyók vízhozama csökkent, ezért kevesebb hordalékot szállítottak. Az erős északi szelek kifújták a hordalékkúpból a finom poranyagot, majd a füves, száraz térszíneken lerakták, ezzel megindult a löszképződés. A glaciálisok idején a szoliflukció (sár- és iszapfolyás) átformálta a laza üledéket. Az interglaciálisokban (két hideg periódus közötti idő) melegebbre és csapadékosabbra fordult az éghajlat, ezáltal ismét megindult a hordalékkúp-építés. A lösz a megemelt Hernád-parton a legmagasabb, majd kelet felé fokozatosan elvékonyodik. Alsódobszánál 8 méter, Megyaszó környékén viszont már csak 2-4 méter vastag.

Története

A fennmaradt hivatalos írások közül először az 1332-37-es pápai tizedlajstrom említi a település nevét, Dobszát. A szájhagyomány szerint ezt a nevet a tatárjárás idején kapta, amikor is „dobszó” jelezte a tatárok jövetelét. Valójában azonban inkább az ideköltöző Dobsai családról kaphatta, majd később már itt találunk egy Kázmér nevű családot is, s innen jöhet későbbi neve: Kázmérdobsza. A község legrégibb gazdájának a Perényi családot említik a feljegyzések, amely család Zsigmond királytól kapta e falut 1404. december 20-án. A Perényi család 1405. június 19-én elcserélte a földet a Kysnemty testvérekkel. 1409. szeptember 6. előtt már Garai Miklós nádor birtokolta. A pápai tizedlajstrom 1410-ben foglalkozik a dézsmaszedés ügyében a községgel, mert annak szegény lakossága alig tudott fizetni. 1465-ben a község birtokosai már a Gercsey és Csányi családok, amíg 1484-ben zálogjogon ismét a Gercsey család birtokába jut. Későbbi idők feljegyzései más birtokosokról is megemlékeznek, mint például Barcskay János özvegye, Lencsés stb. 1807–1808, sorsforduló volt a falu életében. Ekkor kezdődött meg a felköltözés az ún. Ófaluból, a település jelenlegi helyére. Ekkor jelölték ki az iskola és a templom helyét is, amelyek még ma is ott állnak. Ekkor adták ki a papi és tanítói földeket: szántót, szőlőt, kaszálót és kenderföldet. Ez akkor 24 holdat tett ki, amelyből 16 hold a lelkészé, 8 hold pedig a tanítóé volt. Az új helyen a község neve Kisdobsza lett, s az is maradt egészen 1810-ig, amikor a mostani Alsódobsza nevet kapta. 1891-ben a faluban tűzvész pusztított. Szinte minden leégett, de hamar újjá is épült. Ekkor nagy mennyiségű szőlőt termeltek ezen a vidéken (erre utal a község címere is), de a szőlészetnek az 1890 körüli filoxéravész véget vetett. Ezután külterjes mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború nagy emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül 18-an nem tértek haza. A II. világháborúban 9-en haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul.

Közélete

Polgármesterei

• 1990-1994: Bűdi Károly (független)
• 1994-1998: Bűdi Károly (független)
• 1998-2002: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)
• 2002-2006: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)
• 2006-2010: Bűdi Károly (Zempléni Településszövetség)
• 2010-2014: Bűdi Károly (független)
• 2014-2019: Bűdi Károly (független)
• 2019-től: Bűdi Károly (független)

Népesség

A település népességének alakulása:

2001-ben a településen a lakosság 93%-át magyar, 7%-át cigány nemzetiségű emberek alkották.

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,6%-a magyarnak, 5,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (4,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 17,8%, református 65,8%, görögkatolikus 2,3%, evangélikus 1%, felekezet nélküli 4,4%, (8,7% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 0,4% szlováknak, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 15,1% volt római katolikus, 49,1% református, 1,4% görög katolikus, 0,7% evangélikus, 0,4% ortodox, 4,3% felekezeten kívüli (28,7% nem válaszolt).

Nevezetességek

• Református templom. A község eredetileg a Hernád folyó partján feküdt első református templomával együtt, mely tűzvész következtében teljesen leégett. 1724-ben ugyanerre a helyre építették újjá, de 1803-ban egy földrengés a faluval együtt az új templomot is elpusztította. 1807-ben a település átköltözött jelenlegi helyére, s ekkor már a templomot is itt építették fel. 1889-ben ismét leégett, de hamar újjáépítették. A templom 2007-ben ünnepelte 200 éves fennállását. A jubileum megünneplésére készülő hívek ekkor teljes körű felújítást végeztek rajta. Belső terében 330 ülőhely található. Mennyezete sík, vakolt. A szószékkel szemben lévő falon helyezték el az I. és II. világháborús hősök emléktábláját. 190 kg-os harangját 1902-ben, a 150 kg-ost pedig 1924-ben öntötték. Az orgonát 8 változattal Gerstenengst József építette 1943-ban.
• Tájházak. Az idelátogatóknak két tájház mutatja be a régi idők hangulatát.

Közlekedése

Megközelíthető Miskolc és Szerencs irányából is a Volánbusz 3730-as járatával.

Jegyzetek