A mai világban a Andrásfalvy Bertalan nagyon fontos és érdekes téma lett. Megjelenése óta a Andrásfalvy Bertalan emberek millióinak figyelmét keltette fel szerte a világon, vitákat, vitákat és sok esetben konkrét lépéseket generálva. Hatása túlmutat határokon, kultúrákon és generációkon, és a szakértők, kutatók, szakemberek és a nagyközönség figyelmének középpontjába került. Ebben a cikkben a Andrásfalvy Bertalan-hez kapcsolódó különféle szempontokat elemezzük, feltárva annak eredetét, fejlődését, következményeit és lehetséges jövőbeli forgatókönyveit. Ezeken az oldalakon megfejtjük a Andrásfalvy Bertalan körüli titkokat, lebontva annak fontosságát és relevanciáját a jelenlegi kontextusban, átfogó és naprakész látásmódot nyújtva erről a minket annyira foglalkoztató témáról.
Andrásfalvy Bertalan | |
Magyarország művelődési és közoktatási minisztere | |
Hivatali idő 1990. május 23. – 1993. február 22. | |
Előd | Glatz Ferenc |
Utód | Mádl Ferenc |
Születési név | Andráscsik Bertalan |
Született | 1931. november 17. (92 éves) Sopron |
Párt | Magyar Demokrata Fórum |
Gyermekei | Andrásfalvy K. Bertalan |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrásfalvy Bertalan témájú médiaállományokat. |
Andrásfalvy Bertalan (született Andráscsik Bertalan, Sopron, 1931. november 17. –) Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, politikus. 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, 1990 és 1993 között művelődési és közoktatási miniszter. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének alapító tanszékvezetője.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett előbb román-magyar (1950–1955), majd muzeológia–néprajz szakon. Több helyen dolgozott muzeológusként és tudományos munkatársként. Kecskeméten 1965-ben üzemmérnöki diplomát szerzett. 1954–55-ben a budapesti Néprajzi Múzeumban segédmuzeológus volt, majd öt évig Szekszárdon muzeológus. 1960 és 1976 között a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet, 1976–77-ben a Baranya Megyei Levéltár tudományos főmunkatársa, majd 1985-ig a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályvezetője volt. Ezután 1989-ig az MTA Néprajzi Kutatócsoportja főmunkatársaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott.
1989–90-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE) docense, néprajzot tanított, a tanszék megszervezése az ő feladata volt. 1993 és 2001 között a JPTE (2000-től Pécsi Tudományegyetem) egyetemi tanára volt, 2001-ben emeritálták.
1971-ben védte meg a néprajztudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi bizottságának lett tagja. 1994 és 1998 között a Közalkalmazottak Keresztény Szakszervezeti Szövetség elnöke, valamint a Keresztény Szakszervezetek Szövetsége társelnöke volt, 1998-ban örökös tiszteletbeli elnöknek választották. 1990 és 1997 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke volt. 1995-től az Acta Ethnographica című tudományos folyóirat főszerkesztője, emellett az Ethnographia szerkesztőbizottságának tagja. 2010. szeptember 1-jén Pécs díszpolgárává avatták.
Kutatási területe a népi gazdálkodás, ezen belül a szőlészet, a gyümölcstermesztés és az állattartás néprajzi vetülete, valamint a néptánc, a népköltészet és néprajzi csoportok együttélése és kölcsönös hatásai egymásra. Több mint százhatvan tudományos közlemény szerzője.
Az MDF-be annak párttá válása után lépett be, 1988-ban, 1989–90-ben az országos választmány tagja és pécsi elnöke volt. 1993-ban a Baranya megyei választmány elnökévé választották. Az 1990-es országgyűlési választáson egyéni jelöltként bejutott az Országgyűlésbe (Baranya megye 1. vk., Pécs). 1993 és 1994 között az MDF-frakció elnökségi tagja, 1994-ben és 1998-ban pedig a párt országgyűlési képviselőjelöltje volt.
1990-ben kinevezték a rendszerváltás utáni első művelődési és közoktatási miniszterré az Antall-kormányban. Ezt a posztot 1993-ig töltötte be (őt Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök követte). Minisztersége idején a rendszerválás utáni kulturális élet finanszírozásában, illetve a korábbi állampárti befolyás megszüntetésére hozott intézkedéseket.
2005-ben távozott az MDF-ből, és a Lezsák Sándor által alapított Nemzeti Fórum tagja lett.
Nős, házasságából három fiúgyermekük született. 1960-ban költözött Pécsre, az 1990-es években Hosszúheténybe költözött. 2000-es évektől kezdve a teleket Pécsen tölti családja közelségében. Távoli rokona Petőfi Sándornak.