A Kunfi Zsigmond témája régóta foglalkoztatja, változatos dimenziói és leágazásai felkeltették az akadémikusokat, szakembereket és a téma szakértőit egyaránt. Történelmi eredetétől a modern alkalmazásokig a Kunfi Zsigmond folyamatosan releváns és rendkívül fontos kutatási területnek bizonyult számos kontextusban. Ahogy a társadalom fejlődik, a Kunfi Zsigmond iránti érdeklődés állandó marad, bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni és releváns maradni egy folyamatosan változó világban. Ebben a cikkben a Kunfi Zsigmond különböző aspektusait és a különböző területekre gyakorolt hatását fogjuk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy holisztikus képet adjunk erről a lenyűgöző témáról.
Kunfi Zsigmond | |
Kunfi Zsigmond | |
Magyarország tárca nélküli munkaügyi és népjóléti minisztere[m 1] | |
Hivatali idő 1918. október 31. – 1919. január 19. | |
Magyarország horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli minisztere | |
Hivatali idő 1918. november 6. – 1919. január 19. | |
Előd | Unkelhäusser Károly |
Utód | a poszt megszűnt |
Magyarország közoktatásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1919. január 19. – 1919. március 21. | |
Magyarországi Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa | |
Hivatali idő 1919. március 21. – 1919. június 24. | |
Születési név | Kunfi Zsigmond Oszkár |
Született | 1879. április 28. Nagykanizsa |
Elhunyt | 1929. november 18. (50 évesen) Bécs |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | MSZDP |
Foglalkozás | politikus, újságíró |
Halál oka | mérgezés |
Vallás | izraelita, később református |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kunfi Zsigmond témájú médiaállományokat. |
Kunfi Zsigmond, teljes nevén Kunfi Zsigmond Oszkár, tévesen olykor Kúnfi (Nagykanizsa, 1879. április 28. – Bécs, 1929. november 18.) magyar politikus, irodalomtörténész, lapszerkesztő, újságíró, fordító, közoktatási népbiztos.
Kunfi Zsigmond zsidó származású családban született. Édesapja, Kohn Benedek szigetvári tanító 1875-ben magyarosította nevét Kunfira, édesanyja Kohn Janka. Középiskolai tanulmányait a helyi piarista gimnáziumban végezte, majd 1903-ban a kolozsvári egyetemen magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Toldy Ferencről, Jókai Mórról írt tanulmányokat, s a temesvári főreáliskolában tanított. Politikai nézeteit illetően szociáldemokrata volt, a német Karl Kautsky követője. Belépett az MSZDP temesvári szervezetébe, tanári állásából emiatt elbocsátották. Még Temesváron lépett be az ottani Losonczy szabadkőműves páholyba. Budapestre költözött, s 1907-től újságírással foglalkozott, a Népszava helyettes szerkesztője lett.
Budapestre költözése után a legradikálisabb, Jászi Oszkár vezette Martinovics páholy munkájába kapcsolódott be. 1908 és 1914 között szerkesztette a Szocializmus című folyóiratot. Ady Endrével és a Huszadik Század polgári radikális körével baráti kapcsolatai voltak. Publikált a Nyugatba, s a Huszadik Század című folyóiratba is. 1918-ban beválasztották a Magyar Nemzeti Tanácsba. A Károlyi Mihály-kormányban 1918–1919-ben tárca nélküli munkaügyi és népjóléti miniszter, illetve a Horvát-szlavón-dalmát minisztérium felszámolásával megbízott miniszter, majd Berinkey Dénes kabinetjében közoktatásügyi miniszter volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt közoktatásügyi népbiztosként tevékenykedett. 1919 júniusában lemondott hivataláról és követelte a diktatúra felszámolását. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába emigrált, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben, Bécsben öngyilkosságot követett el, veronállal mérgezte meg magát.
Első felesége a neves feminista Vámbéry Melanie, Wamberger Sándor és Steinhaus Fáni lánya volt, akivel 1904. augusztus 14-én kötött házasságot Nagykanizsán. Ebből a kapcsolatból született Nóra lánya. Válása után nem sokkal, 1914. január 29-én Budapesten feleségül vette Rónai Erzsébetet, barátjának, Rónai Zoltánnak a húgát, Rónai Bernát és Kisfalvi Ilona lányát. A két tanú Szende Pál és Reinitz Béla volt.
Elődje: Unkelhäusser Károly |
|
Utódja: a poszt megszűnt |