Portál:Pécs

Pécs (horvátul: Pečuh, németül: Fünfkirchen, szerbül: Печуј/Pečuj, a középkorban latinul: Quinque Ecclesiae, az ókorban latinul: Sopianae) megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb települése, Baranya vármegye, a Pécsi járás és kistérség székhelye.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. (Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.) A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.

A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeinek maradtak fent, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén –, 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.

Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, horvátok és svábok ma is békében élnek egymással gazdag kulturális polaritásban, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett. A 2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt valóban Pécs programja volt. A program 4 kulturális beruházásra épült: Pécsi konferencia- és koncertközpont, Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették közterek és parkok újjáélesztése, amelyek mind az Európai Unió társfinanszírozásában valósultak meg. A megtisztelő cím hatalmas fejlesztéseket indított el a városban. Új, modern szállodák, bevásárlóközpont és irodaházak épültek.

Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a délszláv háború menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt. A város 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések (The LivCom Awards) nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

Bővebben Pécsről...

A Pécs2010 Kulturális Főváros projekt (EKF projekt) Pécs városának az Európa kulturális fővárosa cím elhódítása köré csoportosuló fejlesztési projektje volt. A város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa volt. A 2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt valóban Pécs programja volt. A program 4 kulturális beruházásra épült: Kodály Központ, Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették a Közterek és parkok újjáélesztésével. Mindegyik projektet az Európai Unió társfinanszírozásában valósították meg. A Múzeumok utcája 2010. áprilisára, a Regionális Könyvtár és Tudásközpont júniusra, a Kodály Központ (akkori nevén Pécsi Konferencia és Koncertközpont) pedig októberre készült el. Pécs gazdag kulturális élete az új intézményekkel jelentős mértékben színesedett. Magyarországon rengeteg kritikát kapott a projekt, hogy késtek egyes átadások. A projekt vezetői viszont azt nehezményezték, hogy a média a kelleténél többet foglalkozott a beruházásokkal és kevesebbet a kulturális programokkal. 2004. február 12-én az Európai Unió kulturális miniszteri értekezlete úgy döntött, hogy 2010-ben az Európa kulturális fővárosa címet Magyarország és Németország egy-egy városa kaphatja meg. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által felállított szakmai zsűri Pécs, Eger, Miskolc, Budapest, Debrecen, Győr és Sopron városaira gondolt első körben. 2005. október 19-én született meg a döntés, hogy Magyarországot Pécs városa képviselje. Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata december 15-én elfogadta a Brüsszel számára benyújtandó EKF-pályázatot, melynek címe a „Határtalan város” lett. 2006. december közepére fogadták el a kulturális fővárosi projekt nagyberuházásainak terveit, melyek közül egyet (Nagy Kiállítótér) 2007. január végére elvetettek.

…Archívum/Jelölések

Tovább…

Angster József (Kácsfalu, 1834. július 7. – Pécs, 1918. június 9.) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító. Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja. Kácsfalun (ma Jagodnjak, Horvátország) született, német telepes családban: német bevándorlók közül emelkedett az egyik legnevezetesebb magyarrá. Nagyapja öt testvérével és József apjával az alsó-ausztriai Michelstätten faluból költözött Magyarországra az 1790-es években. Angster József német nyelven írt naplóját idős korában fordította magyar nyelvre, gyermekei kérésére, ezt jegyezve az elejére: „Mint magyar: gyermek vagyok, mint író: iskolázatlan öreg.”

Eszéken volt asztalossegéd. Kétszer indult vándorútra. Először Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott. Másodjára Bécsben, Titz műhelyében tanulta az orgonakészítést, majd 1861-ben Drezdában, Lipcsében és Kölnben. 1863 és 1866) között a párizsi Aristide Cavaillé-Collnál tanult, ahol a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a St. Trinite templom orgonáinak felépítésében segédkezett. Bár unszolták, hogy maradjon, hazagyalogolt. 1866-ban Pécsett telepedett le, és megalapította orgonakészítő cégét az Angster orgona- és harmóniumgyárat. Első hazai megrendelését az új pécsi zsinagógától kapta: Pécsett műhelyt alapított és 1869. március 21-ére készült el az orgonával, amely mindjárt megalapozta hírnevét. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján. Angster még Olaszországban is épített orgonát. A családi történet szerint az alapító és családja minden délben együtt ült egy hosszú asztal mellé az alkalmazottal, és még a kisinast is az Angster-lányok szolgálták ki.

Mélyen vallásos katolikus volt. A pápa a Szent Gergely Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haláláig a pécsi legényegylet elnöke volt. Tüdőgyulladásban hunyt el, a halál szőlőjében érte. „Apám, Angster Emil idézte fel az utolsó órákat a szőlőben. Magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott” – írta unokája, az azonos nevű Angster József. Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József (1917. január 2. – 2012. március 14.) és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét és több technikai újítást vezettek be. A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették. Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott. Az Angster hagyományait az 1992-ben alapított, az idős Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft folytatja.

…Archívum/Jelölések

Tovább…