Ebben a cikkben elmélyülünk a Gratianus római császár lenyűgöző világában, feltárva annak különböző oldalait, jellemzőit és lehetséges következményeit a különböző területeken. Az eredetétől a mai relevanciájáig egy részletes elemzésbe fogunk beleásni, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük jelentőségét és a társadalomra gyakorolt hatását. Tanulmányok, interjúk és konkrét példák segítségével igyekszünk megvilágítani a Gratianus római császár-et és annak a kortárs világra gyakorolt hatását, teljes és gazdagító látásmódot kínálva az olvasónak erről az izgalmas témáról.
Gratianus | |
Gratianus aranysolidusa | |
A Római Birodalom augustusa | |
Uralkodási ideje | |
375. november 17. – 383. augusztus 25. (7 évig) | |
Elődje | I. Valentinianus |
Utódja | II. Valentinianus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Valentinianus |
Született | 359 tavasza Sirmium |
Elhunyt | 383. augusztus 25. (24 évesen) Lugdunum |
Édesapja | I. Valentinianus |
Édesanyja | Marina Severa |
Testvére(i) | |
Házastársa |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Gratianus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gratianus, teljes nevén Flavius Gratianus (Sirmium, 359. április 18. vagy május 23. – Lugdunum, 383. augusztus 25.) római császár (367/375 – 383), I. Valentinianus nagyobbik fia, II. Valentinianus bátyja.
Apja 367-ben, 8 éves korában augustusként társcsászárává tette és együtt uralkodtak nyugaton, míg keleten a hatalom nagybátyjáé, apja öccséé, Valensé volt ekkor. I. Valentinianus 375-ben ugyancsak augustusszá emelte az ekkor négyéves kisebbik fiát, II. Valentinianust is, majd meghalt. A tényleges hatalom nyugaton Gratianusé lett, öccsével mint társcsászárral, keleten pedig Valens uralkodott tovább.
Apjához képest visszafogottan uralkodott, nem szorgalmazta a pogány templomok bezárását, földjeik elvételét, nem tiltotta a pogány kultuszokat. 376-ban az Antiokheiában tartózkodó Valens engedélyezte a hunok elől menekülő nyugati gótoknak, hogy átkeljenek a Dunán és Trákia provinciában telepedjenek le. Engedély nélkül a keleti gótok egy része is követte őket, amiből ellátási gondok és egyéb gondok származtak. 378-ban Valens Konstantinápolyba ment és segítséget kért Gratianustól is. Nem várta be azonban megérkezését, mielőtt éppen Trákiába ért volna, megütközött a gótokkal. A hadrianopolisi csatában döntő vereséget szenvedett és elesett.
Gratianus úgy érezte, hogy 8 éves öccsével nem tudja az egész birodalmat kormányozni, ezért 379. január 19-én Sirmiumban augustusként keleti társcsászárává tette Flavius Theodosiust, akit már az 5. századtól kezdve Nagy Theodosiusként emlegetnek a források.
Gratianus visszavonult nyugatra, ahol hamarosan Maximus Britannia, majd Hispania és Gallia tényleges uraként trónkövetelőként lépett fel. Gratianust 383-ban meggyilkolták, jogszerű nyugati augustusként öccse, az ekkor 12 éves II. Valentinianus került hatalomra.
Előző uralkodó: I. Valentinianus |
|
Következő uralkodó: II. Valentinianus keleti társcsászár: I. Theodosius ellencsászár: Maximus |