A mai világban a Levél Diognétoszhoz továbbra is a társadalom számára nagyon fontos és érdekes téma. Akár a gazdaságra gyakorolt hatása, akár a mindennapi életre gyakorolt hatása, akár a szociális szférában betöltött fontossága miatt, a Levél Diognétoszhoz továbbra is vita- és elmélkedés tárgya minden korú és hátterű ember számára. A történelem során a Levél Diognétoszhoz alapvető szerepet játszott abban, ahogyan viszonyulunk a minket körülvevő világhoz, és tanulmányozása és megértése továbbra is alapvető fontosságú a mai társadalom működésének megértéséhez. Ebben a cikkben a Levél Diognétoszhoz-hez kapcsolódó különböző szempontokat és a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását vizsgáljuk meg.
| Levél Diognétoszhoz | |
| Szerző | nem ismert |
| Eredeti cím | Πρὸς Διόγνητον Ἐπιστολή |
| Megírásának időpontja | 2. század (?) |
| Nyelv | görög |
| Témakör | a kereszténység bemutatása |
| Műfaj | levél |
| Kiadás | |
| Magyar kiadás | Apostoli atyák, Szent István Társulat, Budapest, 1980, ISBN 963-360-371-4, 368–382. o. |
| Külső hivatkozás | http://www.ccel.org/l/lake/fathers/diognetus.htm |
A Levél Diognétoszhoz (Πρὸς Διόγνητον Ἐπιστολή) a keresztény apologetikus irodalom talán legkorábbi példája. Sem szerzője, sem címzettje nem ismert máshonnan, de a nyelvezet és más szövegbeli bizonyítékok alapján a szöveg a 2. század végére vagy még korábbra datálható, egyesek szerint az apostoli atyák egyikének műve. A mű a kereszténységet ért vádakra válaszol.
A szerző neve, Mathétész nem tulajdonnév; görögül tanítványt jelent. Jézust sem név szerint, sem Krisztusként nem említi, „Ige”-ként hivatkozik rá. Diognétosznak Marcus Aurelius római császár nevelőjét hívták, akit a császár nagyon tisztelt józan tanácsaiért és mert nem hitt a babonákban, de nem valószínű, hogy ő lenne a levélben említett Diognétosz.
A levél egyetlen kéziratos példányban maradt fenn, amit egy 13. századi, Szent Jusztinusznak tulajdonított írásokat tartalmazó kódexben találtak. Ez a Strasbourgban őrzött példány 1870-ben, a porosz–francia háború idején elpusztult egy tűzben, ma másolatai léteznek. Először 1592-ben nyomtatták ki, ekkor még Jusztinusznak tulajdonították szerzőségét. Minden példányból hiányzik két sor a közepe felé; a 13. századi kézirat itt valószínűleg már sérült volt, amikor a másolatok készültek róla.
A levél tizenkét fejezetből áll.
A 10. fejezet egy gondolat közepén szakad meg, így a következő két fejezetet, ami egyfajta szónoklatzárás, és szakít a (fiktív?) levélformával, gyakran tartják későbbi hozzáadásnak. Ezt az is alátámasztja, hogy tipikusan 3. századi tartalom jelenik meg bennük. „Ez az Ige, aki létezett a kezdetektől fogva…” Egyesek szerint ezek a kiegészítések Hippolütosz művei, mert témában és stílusban hasonlóak. A 11. fejezetben „Mathétész” azt állítja, az apostolok tanítványa volt, és tanítani akarja a gójokat.
Bemutatja a kereszténység és a zsidóság, kereszténység és a pogányság viszonyát. Rámutat: a keresztények nem különülnek el a világtól sem faji, sem nyelvi szempontból, csupán hitük és erkölcsük különíti el őket. „Idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra.” Ahogy a lélek élteti a testet, úgy éltetik a keresztények a világot. Azért jelent meg későn a kereszténység, mert így akarta tudatosítani Isten, hogy nem tudják megváltani önmagukat.