Ebben a cikkben a Nagyfalu elemet részletesen elemezzük, kitérve annak különböző aspektusaira, hatására és relevanciájára a mai társadalomban. Az eredetétől a jelenlegi fejlődéséig feltárjuk azokat a különféle szempontokat, amelyek a Nagyfalu-et nagy érdeklődésre számot tartó és vitatématé teszik. Ezenkívül megvizsgálják a különböző területekre gyakorolt hatását, mint például a kultúra, a politika, az oktatás és a technológia. Ezzel a kimerítő elemzéssel arra törekszünk, hogy átfogó képet adjunk a Nagyfalu-ről, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk a témával kapcsolatos ismereteket, és ösztönözzük a kritikai reflexiót a jelenkori világban betöltött szerepéről.
Nagyfalu (Veličná) | |
A Szent Mihály templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Zsolnai |
Járás | Alsókubini |
Rang | község |
Első írásos említés | 1272 |
Polgármester | Daniel Laura |
Irányítószám | 027 54 |
Körzethívószám | 043 |
Forgalmi rendszám | DK |
Népesség | |
Teljes népesség | 1431 fő (2021. jan. 1.) |
Népsűrűség | 35 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 484 m |
Terület | 29,30 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 12′ 17″, k. h. 19° 14′ 47″Koordináták: é. sz. 49° 12′ 17″, k. h. 19° 14′ 47″ | |
Nagyfalu weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfalu témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nagyfalu (más néven Velicsna, szlovákul Veličná) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, az Alsókubini járásban. Revisnye tartozik hozzá.
Alsókubintól 4 km-re nyugatra, az Árvai-Magura délkeleti részén, az Árva jobb partján, 462 m magasan fekszik.
A község területén a késői bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt, melynek hamvasztásos temetőjét feltárták.
Első említése 1272-ben „Magna villa” néven történt, 1397-ben ugyanezen a néven említik. 1420-ban említik először Nagyfalu néven „Nagfalw” alakban, majd 1487-ben újra „Nagyfalu” néven szerepel. Fekvése miatt fontos szerepet játszott a Lengyelországgal folytatott kereskedelemben. Városi kiváltságait Zsigmond királytól kapta, melyeket 1525-ben II. Lajos, 1548-ban I. Ferdinánd, 1583-ban Rudolf, 1614-ben Thurzó György, 1659-ben II. Miksa is megerősítette. A 16. században a protestantizmus árvai terjedésének központja volt. A 17. században már működött iskolája is. Sokat szenvedett a császárellenes kuruc harcokban és 1683-ban a török ellen vonuló lengyel-litván sereg is felégette. 1712-ben III. Károly is megerősítette kiváltságait. 1715-ben 620 lakosa volt. 1778-ban már 779-en lakták, mely ezután is dinamikusan nőtt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „NAGYFALU. Velkavész. Velitsna. Mező Város Árva Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik az Alsó járásban, határja jó, vagyonnyai jelesek.”
1828-ban 202 házában már 1536 lakos élt. Lakói főleg mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Velicsna, vagy Nagyfalu, (Velka Wesz), tót m.v., Árva vmegyében, az Árva jobb partján: 159 kath., 1297 evang., 78 zsidó lak. Van kath. és igen szép evang. temploma, derék hidja az Árva vizén, kastélya, több malmai. Termékeny földje buzát, rozsot, árpát, sok lent, kendert, híres hüvelyes veteményeket terem. Lakosai sajtot, gyolcsot csinálnak; gabonával, gyolcscsal, fával, marhával eleven kereskedést űznek. Nagy országos vásárokat tart. Sessiója: 76 6/8. Hajdan volt itt virágzó evang. gymnasium. F. u. az árvai uradalom. Ut. p. Rosenberg.”
A trianoni diktátumig Árva vármegye Alsókubini járásához tartozott.
1950-ben csatolták hozzá Revisnyét.
1910-ben 882, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 794 lakosából 792 szlovák volt.
2011-ben 1034 lakosából 986 szlovák.
Itt született:
Revisnyén született:
Itt hunyt el: