A mai világban a Palhe egyre több ember érdeklődésének témája lett. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Palhe a társadalom különböző területein vált aktuálissá, a politikától a tudományig. A történelem során a Palhe vita és elemzés tárgya volt, ellentmondó véleményeket generált, és végtelen kutatásokat és tanulmányokat váltott ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Palhe különböző oldalait, elemezve a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatását és a mai világban betöltött jelentőségét. Az eredetétől a jelenre gyakorolt hatásáig megpróbáljuk átfogóan foglalkozni a Palhe-el, igyekszünk megérteni jelentőségét és a mai társadalomra gyakorolt hatásait.
Palhe ( ) | |
megszűnt | |
698 – 926 | |
Palhe ( ) területe 830 körül | |
Általános adatok | |
Fővárosa | Tongmo ( )-hegy (698–742) központi főváros (742–756) felső főváros (756–785) keleti főváros (785–793) felső főváros (793–926) vagy öt főváros rendszere (720–926) |
Népesség | ~500 000 fő |
Hivatalos nyelvek | kogurjo ( ) nyelv mandzsu-tunguz nyelvek |
Vallás | buddhizmus |
Kormányzat | |
Államforma | monarchia |
Uralkodó | király (lista) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Palhe ( ) témájú médiaállományokat. |
Átírási segédlet | |
Palhe | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 渤海 |
Mandarin pinjin | Bóhǎi |
Magyaros | Pohaj |
Koreai átírás | |
Hangul | 발해 |
Handzsa | 渤海 |
McCune–Reischauer | Parhae |
Átdolgozott | Balhae |
Palhe ( ) (698–926) többnemzetiségű államalakulat volt Mandzsúria, a Koreai-félsziget és Oroszország távol-keleti részén. Kogurjói ( ) menekültek és a malgal nép tagjai hozták létre 698-ban. Lakosságát a kogurjóiak ( ) és malgalok mellett kitajok és evenkik alkották.
Virágzó állammá vált, jelentős haderővel rendelkezett, a japánokkal is kereskedett, a szomszéd államokkal azonban nem volt jó a viszonya. Kultúrájára nagy hatással volt a kínai kultúra, többek között a törvénykezést, az államszervezet berendezkedését és az irodalmat is kínai mintára alakították ki.
A 8. században a királyság határa elérte az Amur folyót, majd a 9. század elején tovább terjeszkedett a mai oroszországi területekre is. Ekkor élte fénykorát, majd fokozatosan a belső viszályok és a kitaj támadások következtében megbomlott az egysége. 926-ban a kitaj Liao-dinasztia végül bekebelezte.
698-ban Csin (震, ) néven alapították az államot (az írásjegy kínai átírása Csen ( )). A királyságra a kínaiak a 振 írásjeggyel utaltak, melynek rekonstruált archaikus kínai kiejtése /*ər/, közép-kínai kiejtése pedig dzyin. Ko Vang ( ) király (698–719) idejében a 震 írásjeggyel írták a királyság nevét, melynek közép-kínai kiejtése tsyin.
713-ban a Tang-dinasztia Csin ( ) uralkodóját a Pohaj ( ) parancsnokság fejének tette meg, majd 762-ben elismerte az államot királyságként.
A nemzetközi szakirodalomban a kínai pinjin ( ) Bohai átírást, illetve a koreai McCune–Reischauer-átírás alapján a Parhae formátumot is használják.
A Tangok elleni kitaj lázadás során Te Dzsungszang ( ) kogurjói ( ) csapatok élén csatlakozott a Kolsza Biu (걸사비우, ) vezette malgalokhoz a Tangok ellen vívott csatában 698-ban. Halála után fia, Te Dzsojong ( ), egyes források szerint kogurjói ( ) tábornok vagy a szomo mohe törzs vezetője lépett a helyébe. Kolsza Biu ( ) elesett a Li Kaj-ku ( )val vívott csatában, ekkor Te ( )nek sikerült elmenekülnie megmaradt katonáival, és legyőznie az utánuk küldött Tang csapatokat a tienmenling ( )i csatában, melyet követően létrehozhatta Csin ( ) néven saját államát Mandzsúria területén.
A szomszédos Silla számára Palhe ( ) veszélyesnek számított. Az állam gyorsan terjeszkedett, 732-ben még egy kínai kikötővárost is megtámadott. Silla kénytelen volt erődítményrendszert telepíteni az északi határaira, a Tedong folyó torkolatától egészen a keleten fekvő Vonszanig. 733-ban Silla a Tangokkal szövetkezve próbálta meg megfélemlíteni Palhét ( ), sikertelenül. A fagyos viszonyok ellenére többször is felvették a diplomáciai kapcsolatot, kétszer is született erről feljegyzés, 792-ben és 812-ben. Kereskedett is egymással a két állam.
Palhe ( ) jó viszonyt ápolt Japánnal, a királyság 35 követet küldött a szigetországba, a japánok pedig 13 követet indítottak útnak. Palhe ( ) szőrmével kereskedett, japán textilért cserébe és a kínai kultúra közvetítőjeként is szerepet játszott, ebben is Kogurjo ( ) szerepét vette át, akárcsak geopolitikai tekintetben. Kétszer közös támadást is terveztek Silla ellen.
A 8. században a királyság határa elérte az Amur folyót, majd a 9. század elején tovább terjeszkedett a mai oroszországi területekre is. Ekkor élte fénykorát, majd fokozatosan a belső viszályok és a kitaj támadások következtében megbomlott az egysége. Az összeomláshoz hozzájárulhatott a Pektu ( ) vulkán kitörése is, melynek következtében rengetegen menekültek a kitajok és Korjo ( ) területére, bár a kitörés pontos időpontját nem tudták megállapítani a tudósok.
926-ban a kitaj Liao-dinasztia végül megtámadta és legyőzte az államot, melynek helyén a kitajok Tungtan ( ) (926–936) néven bábállamot hoztak létre. A királyság visszaállítására történtek kísérletek, így jött létre Hubalhe ( ) („kései Palhe ( )”), a későbbi Csongan ( ). A Korjóba ( ) menekülő palhei ( )ek számára Thedzso ( ) király földet biztosított és az utolsó palhei ( ) koronaherceget felvetette a saját királyi családi regiszterébe is, ezzel tulajdonképpen egyesítve a két királyi családot, és ezen keresztül beolvasztva a kogurjói ( ) vérvonalat is a sajátjába.
Palhe ( ) népességét jórészt malgalok és kogurjóiak ( ) alkották, félnomád életet éltek. A kogurjóiak ( ) az uralkodó osztályt alkották, míg a köznép malgalokból állt. Néhány malgal vezetőnek sikerült jelentősebb befolyásra szert tenni (ők a szurjong ( ) címet viselték), a nemesi elit nagy része azonban kogurjói ( ) volt. Ez a jelentős társadalmi különbség a népcsoportok között sebezhetővé tette az államot.
A kormányzati rendszert kínai mintára építették ki. Három kancellári hivatal és hat minisztérium működött, a főminiszter (teneszang ( )) pedig nagyobb hatalommal rendelkezett mint a bal és jobb oldali miniszterek; ebben eltért a Tang rendszertől. A király helyi elnevezése kadokpu ( ) volt, de használták tiszteleti megszólításként a hvangszang ( ) (császár) illetve tevang ( ) (nagy király) szavakat is.
A Tang hagyományoknak megfelelően öt fővárosa volt. A felső fővároson kívül négy másodlagos fővárosa volt: a központi főváros, a keleti főváros, a déli főváros, valamint a nyugati főváros. Az országot tizenöt tartományra és 63 megyére osztották fel.
Palhe ( ) kultúrájáról kevés információ maradt fenn. A vallás általánosan buddhizmus volt, és a Tang-kultúra tagadhatatlan befolyással lehetett például az irodalomra: az elit tagjai minden bizonnyal kínai nyelven verseltek. Lila színű porcelánt is gyártottak, mely népszerű volt Kínában is. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy a koreai stílusú ondol padlófűtést is ismerték. A japánokkal való kereskedelemnek köszönhetően fennmaradt egy palhei ( ) zenemű, illetve tánc, melyet japánul úgy neveznek, sinmaka (新靺鞨, しんまか; Hepburn: shinmaka ).
Elemzések szerint a királyságban több nyelv volt használatban. Alekszander Vovin szerint a palhei ( ) elit koreai eredetű nyelvet beszélhetett, mely hatással volt a kitajok, dzsürcsik és mandzsuk nyelvére is. A Soku nihongi alapján feltételezhető, hogy a palhei ( ) nyelvet beszélők megértették a sillai nyelvet is, egy történet szerint egy sillai diák, akit Japánba küldtek nyelvet tanulni, tolmácsként funkcionált a palhei ( ) követ számára a japán udvarban.
Régészeti leletek azt mutatják, hogy kínai írásjegyeket használtak a királyságban, minden bizonnyal Tang befolyásra. Mintegy 370 írásjegyet találtak különféle cserepeken. Ezek közül 135 kínai, 151 azonban ismeretlennek tűnő írásjegy volt. Koreai kutatók szerint ez egy saját palhei ( ) írás létezésére utalhat, kínai kutatók azonban elvetették az ötletet és úgy vélik, elrontott kínai írásjegyekről van szó.
A kínai és koreai történészek között vita alakult ki Palhe ( ) történelmi megítélése tekintetében. A koreai tudósok Kogurjo ( ) egyik utódállamának tekintik, emiatt a koreai történelem észak-déli államok korszakához sorolják. Ezzel szemben a kínaiak Tang vazallusállamként tekintenek rá és a kínai történelem részének tekintik. Az elit réteg Kogurjóra ( ) vezette vissza a családfáját és az állam Kogurjo ( ) utódjának tekintette magát, azonban a lakosság jó része malgal származású volt. A koreaiak számára ez a nézőpont azt jelenti, hogy Mandzsúria egy jó része koreai terület volt, és a nacionalista mozgalmak többek között erre alapozzák irredenta követeléseiket Kínával szemben. Az érvelés szerint Kogurjo ( ) területe is jórészt túlmutatott a Koreai-félszigeten, és a beszélt nyelv sem hasonlított nagyon a sillai vagy pekcsei ( ) nyelvhez, valamint ott is többféle nép élt együtt, és jóformán csak az elit volt koreai származású, mégis koreai államnak tekintik, ezért nem logikus a hasonló berendezkedésű Palhét ( ) kizárni a koreai történelemből. Michael J. Seth szerint Palhe ( ) legnagyobb hozzájárulása a koreai történelemhez az, hogy több mint két évszázadon át ütközőállam volt Silla északi határán, ezzel relatív békét teremtve Silla számára.