Ebben a cikkben a Százlábúak-et fogjuk megvizsgálni annak érdekében, hogy megértsük jelentőségét és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. A Százlábúak olyan téma, amely az idők során sok ember érdeklődését felkeltette, és kulcsfontosságú a társadalmunkra gyakorolt hatásának megértéséhez. Egy részletes elemzés révén megtudjuk, hogyan fejlődött a Százlábúak az évek során, és hogyan marad továbbra is aktuális. Ezenkívül különböző szempontokat és kutatásokat fogunk megvizsgálni, amelyek segítenek abban, hogy teljesebb képet kapjunk a Százlábúak-ről és annak a mai világra gyakorolt hatásáról. Ennek a cikknek az a célja, hogy értékes és naprakész információkat nyújtson a Százlábúak-ről, hogy gazdagítsa az ismereteket és elősegítse a témával kapcsolatos mélyebb gondolkodást.
Százlábúak | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő szilur - jelen | ||||||||
Különböző százlábú fajok: fent, balról jobbra: Pachymerium ferrugineum, barna százlábú (Lithobius forficatus), légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) és lent Scolopendra gigantea
| ||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
Alosztályok | ||||||||
Hivatkozások | ||||||||
A Wikifajok tartalmaz Százlábúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Százlábúak témájú kategóriát. |
A százlábúak (Chilopoda) a soklábúak (Myriapoda) altörzsének egyik osztálya.
A százlábúak fürge mozgású, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak, amelyek szúrós, kampóalakú szervvé vált első pár lábuk segítségével mérgezik meg áldozataikat.
A százlábúak a sarkvidékeken és a Szahara középső részén kívül valamennyi forró- és mérsékelt égövi területen előfordulnak. A barna százlábú Európában, Észak-Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában honos. Az ember nem jelent rájuk nézve közvetlen fenyegetést. A százlábúak megakadályozzák a kerti kártevők elszaporodását, ezért inkább védeni kellene őket.
A százlábúak hossza legfeljebb 30 centiméter. A lábak száma 15-101 pár között van. Az első pár láb hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy helyezkedik el. Ha a százlábú elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Egyes fajok foszforeszkáló váladékot termelnek, és veszély esetén ezzel ijesztik el ellenségüket.
A százlábúak éjjel aktívak és magányosan élnek. Táplálékuk rovarok, férgek, meztelencsigák; olykor fajtársaikat is megeszik. A százlábúak legfeljebb 6 évig élnek.
A párzási időszak az enyhébb éghajlatú területeken rendszerint tavasztól őszig tart. A nőstény egyenként vagy csomókban rakja le a talajra a petéit. A kifejlődéshez 3 hét kell, hogy elteljen. Számos fajnál a nőstény őrzi és tisztán tartja a petéket, amíg a kis százlábúak kikelnek.