Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Trappisták lenyűgöző világát és mindazt, amit kínál. A Trappisták évszázadok óta érdeklődés és vita tárgya, hatása pedig számos területen érezhető volt, a tudománytól a populáris kultúráig. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni a Trappisták történetét, jelentőségét a modern világban és a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat. Akár a Trappisták szakértője, akár egyszerűen csak szeretne többet megtudni róla, ez a cikk átfogó és éles áttekintést nyújt.
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
Trappista Rend (Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae) | |
Imádkozó trappista szerzetes | |
Alapító | Armand Jean le Bouthillier de Rancé |
Alapítva | 1664 |
Jóváhagyva | 1892 |
Típus | szerzetesrend |
Generális apát | Eamon Fitzgerald |
Székhelye | Róma, Viale Africa, 33. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 49′ 28″, k. h. 12° 28′ 34″ | |
A Trappista Rend weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Trappista Rend témájú médiaállományokat. |
A trappisták a római katolikus egyházhoz tartozó, a ciszterciek eredeti, szigorú szabályait követő szerzetesrend tagjai. A rend hivatalos latin neve: Ordo Cisterciensium Strictioris Observantiae (O.C.S.O.) vagy Ordo Cisterciensium Reformatorum (O.C.R.). A trappista elnevezés a monostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról (’La trappe’) származik.
A rend alapítója Armand Jean le Bouthillier de Rancé (1626–1700) Normandiában, Mortagne közelében élő ciszterci apát volt, aki monostorában, a Notre-Dame de la Trappe apátságban 1662-ben reformokat vezetett be, visszatérve az eredeti citeaux-i szigorhoz. A szigorításokat (ünnepélyes kórusimák, szigorú hallgatás, kemény aszkézis, kétkezi munka) a Szentszék 1678-ban engedélyezte. A reformokat követő 40 év alatt a monostor szerzeteseinek létszáma 10 főről 300-ra növekedett.
A francia forradalom elől menekülve 1791-ben többek között Svájcban, Katalóniában (Poblatban), Münsterben, Kanadában fogadták be őket. 1798-ban azonban a franciák a svájci telepítést szétverték, ezért a menekülő szerzetesek Konstanzban, Augsburgban, Münchenben és az Orosz Birodalomban, illetve onnan Nagy Britanniában telepedtek le. 1817-ben térhettek csak vissza a la-trappe-i törzsházukba, amelyet Napóleon bukása után visszavásároltak. A rend virágzásnak indult, és több helyen új rendházak keletkeztek. Az 1830-as júliusi forradalom békében hagyta őket, de 1880-ban 1450 trappistát kiutasítottak Franciaországból.
A trappisták 1892-ben váltak ki végleg a ciszterci rendből és alakultak önállóvá.
A reformált életmódjuk miatt a legszigorúbb szerzetesrendnek tartják. Aszkézis, imádság, önmegtagadás, fizikai munka és csend jellemzi a napjaikat. Húsmentes böjti fegyelmet tartanak. A szerzetesek egyszemélyes cellákban élik az életük nagy részét, rendkívül egyszerű körülmények között. Festetlen, fehér, lenvászonból készült hosszú, széles ujjú habitust viselnek, amit csuklya és egy vállruha (skapuláré) egészít ki.
A fizikai munka hagyományos ágai a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás – olyannyira, hogy a rendről sajtot és sört is elneveztek.
A rendnek összesen 102 kolostora van. A legtöbb trappista kolostor Franciaországban, az USA-ban, Spanyolországban, Írországban és Belgiumban áll, de van például Hongkongban, Indiában, Angolában, Mexikóban és Új-Zélandon is.
Magyarországhoz legközelebb Banja Luka vidékén (Samostan Marija-Zvijezda) és Ausztriában működik trappista kolostor; Csehországban 2001-ben alapítottak egyet.
A rend székhelye Rómában van. Vezetői: