Ebben a cikkben a Csicsómihályfalva-et globális és nyitott szemszögből tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról. Ennek jelentőségét, következményeit és a jelenleg felmerülő lehetséges kihívásokat elemezni fogják. Hasonlóképpen különböző megközelítéseket és nézőpontokat is megvizsgálunk annak érdekében, hogy olyan panorámaképet nyújtsunk, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy mélyen megértsék a Csicsómihályfalva relevanciáját a különböző kontextusokban. Kimerítő elemzéssel igyekszünk hozzájárulni a témával kapcsolatos vitához és elmélkedéshez, azzal a szándékkal, hogy új nézőpontokat adjunk és gazdagítsuk a tudást a Csicsómihályfalva körül.
Csicsómihályfalva (Ciceu-Mihăiești) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Csicsómihályfalva |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 427218 |
Körzethívószám | 0x63 |
SIRUTA-kód | 34217 |
Népesség | |
Népesség | 904 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 47 (2011) |
Népsűrűség | 25,86 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 251 m |
Terület | 34,96 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′Koordináták: é. sz. 47° 12′, k. h. 23° 58′ | |
Csicsómihályfalva weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Csicsómihályfalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Csicsómihályfalva (románul: Ciceu-Mihăiești, német Michelsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Déstől nyolc kilométerre északkeletre, a Nagy-Szamos jobb partján fekszik.
1325-ben Myhalhaza, 1405-ben már Myhalfalva néven említették. Csicsó várához tartozott, 1405 és 1467 között a Bánffy család birtoka volt. 1405-ben juhötveneddel adózó román lakóit említik, 1553-ban magyar falunak mondják. Református egyháza a 17. században anyaegyházközség, 1710 körül Baca filiája lett.
1661-ben Ali basa serege pusztította el, 1704 és 1707 között Tige labancai égették föl. Az 1720-as években került a Lázár család birtokába, ők telepítették újra román lakossággal. A református egyházközség 1766-ban ötven felnőttet számlált.
Belső-Szolnok, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. 1886-ban megszűnt református iskolája. A 19. század végén legnagyobb birtokosa Zichy Antal volt. Magyar lakói malomkővágással foglalkoztak.
Két beosztott falujával együtt 2005-ben vált ki Petru Rareș (Retteg) községből és alakult önálló községgé.