A jelen cikkben a Almásmálom megközelítést innovatív és aktuális nézőpontból tárgyaljuk, hogy az olvasó teljes és naprakész képet kapjon a témáról. A Almásmálom által lefedett különböző szempontokat elemezzük, feltárva annak eredetét, időbeli alakulását, valamint mai relevanciáját. Ezen túlmenően a témában különböző nézőpontok és szakértői vélemények kerülnek bemutatásra, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító betekintést nyújtsanak a Almásmálom-be. Hasonlóképpen megvizsgáljuk a Almásmálom-el kapcsolatos lehetséges jövőbeli trendeket, hogy olyan jövőképet adjunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megértse a téma fontosságát és hatását a jelenlegi társadalomra.
Almásmálom (Malin) | |
A református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Apanagyfalu |
Rang | falu |
Községközpont | Apanagyfalu |
Irányítószám | 427204 |
Körzethívószám | 0x63 |
SIRUTA-kód | 34128 |
Népesség | |
Népesség | 392 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 173 (2011) |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 353 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 24° 08′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 08″, k. h. 24° 08′ 14″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Almásmálom témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Almásmálom, 1910-ig Málom (románul: Malin) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Neve a korábban valószínűleg helyben is elterjedt tudós magyarázat szerint a latin malum ('alma') szó nyílt ejtéséből, valójában a malom szó nyelvjárási változatából való. Első fennmaradt okiratos említései: Malom (1305), Malon (1368) és Maalom (1503). Évszázadok óta virágzó almatermesztése motiválta viszont nevének a helységnévrendezéskor kapott előtagját.
A Mezőség északi részén, Bethlentől tíz kilométerre délre fekszik.
Népessége a 20. század folyamán még úgy is majdnem felére apadt, ha figyelembe vesszük az időközben kivált Nyírmezőtanya és Hegymegett adatait.
A modern népszámlálások időszakában magyar lakossága túlnyomó többségében református vallású volt. Román lakói 1948-ig a görögkatolikus egyházhoz tartoztak, akkor átkényszerítették őket az ortodox egyházba. Az 1930-as évekig jelentősebb zsidó közösség is lakta, amelynek tagjait előbb német, illetve magyar anyanyelvűként, majd zsidó nemzetiségűként írták össze.
Első említésétől a 16. századig a Bethlen család birtoka volt, akiket málomi földjük és jobbágyaik sűrűn kevertek konfliktusba a bálványosi várnagyokkal. 1407-ben határában egy bizonyos Endrevárat említettek. A 17. század elején birtokosai között feltűnnek a Haller, a Bánffy és a Wesselényi családok. A 19. század elején számos földesúr osztozott rajta, a legtöbben a Bethlen családból. Ezenkívül néhány köznemesi család is lakta.
A középkor óta gyümölcs-, különösen almatermesztő falu. 1603-ban Géczi András hajdúi, majd a kuruc háborúk idején a hadak járása pusztította népességét. Reformátussá lett magyar lakói mellé ortodox románok költöztek, akik később görögkatolikus hitre tértek. 1750-ben 26 jobbágy, 52 zsellér, tizenöt kóborló, öt egytelkes nemes és egy szabados lakták családjukkal, valamint hat özvegy. Református egyháza 1766-ban száz férfiból és 131 nőből állt. 1876-ig Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1956 előtt kivált belőle Nyírmezőtanya.